A Les Corts Stadion – melyet 1922-ben avattak fel – megalapozta a klub fejlodését, mely az aranykorhoz (1919-1929) vezetett. Ezt a csodálatos idoszakot hirtelen megszakította a polgárháború kitörése, és az azt követo események. Ennek ellenére a Les Corts Stadion átélt még egy magasztos korszakot – a Barca 5 kupáját.
A dicsőséges évek kezdete
Az 1919 és 1929 közötti évtized az együttes aranykora volt, mikor a klub olyan kituno játékosokkal büszkélkedett, mint Samitier, Alcántara, Zamora, Sagi, Piera és Sancho. Az egyesület ebben a különösen nehéz idoszakban vállalta fel a katalán hazafiassággal való azonosítást. 1922. május 20-án láthatták az új Les Corts létesítmény felavatását, mely hamarosan a futball katedrálisaként vált ismertté. Pompás stadion volt, közel 30.000 férohellyel, melyet késobb megdupláztak 60.000-re. 1924-ben, az egyesület fennállásának 25. évfordulóján – melyet a híres valenciai plakátrajzoló muvész, Josep Segrelles örökített meg – az FC Barcelonának már 12.207 pártoló tagja volt, s a klub jövoje fényesnek tunt. Öt évvel késobb, az 1928-29-es szezonban a Barca megnyerte elso spanyol bajnoki címét, mely méltó tetopontja volt a korábbi idoszaknak, amikor sorozatban ötször elhódították a Katalán Kupát, és megnyerték a spanyol Király Kupát 1925-ben, 1926-ban és 1928-ban. Utóbbi két gyozelem megismételt mérkozésen született a Real Sociedad ellen, ahol hosies teljesítményt nyújtott Platkó Ferenc, akit késobb egy költeményében dicsoített Rafael Albertí.
Nehéz idők
A dicsőséges 20-as évek közepette a klub elszenvedett egy sporton kívüli konfliktust, mely előfutára volt a következő éveknek. 1925. június 14-én Primo de Rivera diktatúrájának idején egy hazai meccsen a tömeg kigúnyolta a spanyol himnuszt, s a kormány megtorlásként bezárta a pályát 6 hónapra, melyet később háromra csökkentettek, valamint kikényszerítették Gamper lemondását tíz egyesület elnöki tisztségéről. Öt évvel később, 1930. július 30.-án a klub alapítója meghalt. Jóllehet, továbbra is voltak jó hírű játékosaik, mint például Ventolra, Raich, vagy Escola, az egyesület mégis a visszaesés idoszakába lépett, abban a korban, melyben a politikai harc háttérbe szorította a sportot a társadalom egészében. A Barca három területen is válság elé nézett: pénzügyi, társadalmi és sport terén egyaránt. Sok tag felhagyott a támogatással, s habár a Katalán Kupát hat alkalommal (1930,1931,1932,1934,1936,1938) elhódították, spanyol szinten a sikerek elkerülték a csapatot.
A polgárháború hatásai
A polgárháború kezdete után egy hónappal Josep Sunolt, a Barca elnökét meggyilkolták Franco katonái Guadalajra közelében. Szerencsére a csapat éppen egy túrán volt Mexikóban és az USA-ban, ami a klub vagyonának a megmenekülését jelentette, ugyanakkor a csapat fele száműzetésbe vonult Mexikóba és Franciaországba. 1938. március 16-án a fasiszták egy bombát dobtak az egyesület társasági klubjára, ami súlyos károkat okozott. Néhány hónappal később Barcelona fasiszta megszállás alá került, s a klub – mely a katalán hazafiasság jelképe volt – tagsága 3.486 főre apadt le, tükrözve a rengeteg súlyos problémát. 1940. márciusában a Franco rezsim csatlósát, Marqués de la Mesa Rstat nevezték ki az egyesület elnökévé. Ezzel egy időben a klubot átkeresztelték az eredeti, angolos „Fútbol Club Barcelona”-ról a sokkal spanyolosabb „Club de Fútbol Barcelona”-ra (Ezt végül 1973-ban változtatták vissza). Emellett, a katalán címerben található 4 vörös sávot lecsökkentették kettőre – az eredetit csak1949-ben állították vissza.
A kiesés közeléből a Latin Kupáig
A 40-es évek folyamán a klub folyamatosan talpra állt a válságból, hiszen a kiesés esélye is fenyegette a csapatot 1942-ben, igaz, ugyanebben az évben az egyesület megnyerte a Spanyol Kupát. A következő évadban, a Madrid elleni botrányos mérkozésen, ahol a játékosok a bíró, a rendőrség, és a fasiszta elnök által megfenyegetve játszottak, a csapat ellen irányuló nyílt felháborodás hatására az egyesület vezetője lemondott elnöki posztjáról. A spanyol bajnoki cím 1945-ös, 1948-as és 1949-es begyujtése, valamint a Copa Llatina 1949-es elhódítása után úgy tűnt, hogy a Barca végleg kilábalt a válságból, s maga mögött hagyta az elmúlt évek problémáit. César, Basora, Velasco, Curta, a Gonzalo fivérek, Seguer, Bíosca, Ramallets foszereplésével és 24.893 fős tagsággal ünnepelte a klub az 50 éves évfordulóját 1949-ben. Eddig az időpontig, 21 Katalán és 9 Spanyol Kupát nyert a csapat, s a Spanyol Bajnoki Címet is négyszer elhódították.
Kubala és az öt kupa
A magyar Kubala László 1950. júniusi érkezése után nyilvánvalóvá vált, hogy a Barca kinőtte már Les Corts stadiont. A csapat 1951 és 1953 között mindent megnyert ami lehetséges volt, a spanyol bajnokságot az 1951-52-es és 1952-53-as szezonban, valamint a spanyol kupát 1951-ben, 1952-ben és 1953-ban. Az 1951-52-es évad során hódított el az együttes 5 kupát: a Spanyol Bajnoki Címet, a Spanyol Kupát, a Latin Kupát, az Eva Duarte és Martín Rossi Kupákat a legendás Basora, César, Kubala, Moreno és Manchón támadósorával.