Játék tekintetében a szezon elejétől kezdődően követjük nagyjából a sinus görbéjét.
Jó lenne a Sahtar ellen nem koppani az aktuális mélyponton, hanem elindítani a kilábalási hullámot vagy legalább jól kézben tartanii a vitorlát, hogy ez a mai "eredményt" hozó szellő velünk maradjon.
Erőnlétben nem lehet látványos csodát tenni egyik meccsről a másikra, miközben ez a meccs minden tekintetben teljesen különbözött a Real elleni meccstől.
Egyébként ma is látszódott a csapaton a fáradtág.
Azzal kezdődött, hogy pihentünk egy hetet erre a meccsre, mégsem egy kipihent, éles és kompromisszumot nem ismerő játékkal kezdtük a meccset.
A Sociedad irányított, ők diktálták a tempót, elsősorban saját maguknak. Gyakorlatilag felülmúltak bennünket minden tekintetben, egyedül a góljukat nem találták. Nem igazán tudtuk magtartani a labdát, sem kihozni azt. A Socit kinyírta a saját maga által dikált tempója és nekik az sem tett jót, hogy az intenzív játékuk nem hozta az eredményét, nem sikerült betalálniuk, majd kipukkadtak.
A Soci fölénye ugyanakkor nem azt jelentette, hogy ízekre szedtek volna bennünket, hanem "csak" nem engedték, hogy érvényesülni tudjon az akaratunk, ugyanakkor ebbe nem használódtunk el teljesen.
Az, hogy nem voltunk képesek érvényesíteni a saját játékunkat, egyben azt is jelenti, hogy már a kezdő sípszótól kezdődően visszavett fordulaton játszottunk, mert - játékban - az elénk dobott kesztyűt felvenni sem tudtuk.
Egyébként élni tudtunk a foci iratlan törvényével, hogy aki nem képes kihasználni, gólra, gólokra váltani a fölényét, az nem is érdemel győzelmet, illetve ne is csodálkozzon azon, ha a fölénye ellenére vereséget szenved. A foci kegyetlen és megbosszulja a dolgokat.
Aki nem látta a meccset és kevésbé van képben a Barcával, az eredményből simán mondhatná, hogy "okosan, kivárásra játszottunk", aztán amikor már nem jöhetett válasz, lecsaptunk, mint egy kegyetlen gyilkos....