2018.03.16. 00:27:32
Én turizmus-vendéglátás alapszakon diplomáztam, Egerben. Papíron nagyon jól néz ki, hogy Eger az ország egyik legfelkapottabb turisztikai desztinációja, most a másik oldalról, a munkáltató részről már elég siralmas.
A régió legpatinásabb hoteljében töltöttem a gyakorlatom, ahol értékesítő poszton dolgoztam. A közeg miatt nem maradtam ott, holott eleinte marasztalni szerettek volna (a fizetésem nettoban nem haladta volna meg a 140et, talán még így is sokat mondok).
A diploma után egy másik négycsillagos hotelben helyezkedtem el, mint recepciós / értékesítő. 110 ezer Ft-ommal a legjobban kereső alkalmazottá léptem elő (a többiek 100 vagy az alatt voltak nettoban), két szakmai nyelvvizsgával és egy diplomával - valaki felhozta, hogy turizmusos diplomával mit vár az ember, hát papíron közgazdászok vagyunk, ugyanúgy volt közgéből államvizsga, mint gzm-en, ugyanazok a tételek, ugyanaz a bizottság, nem volt velünk kivételezés, holott mi csak papíron vagyunk közgazdászok.
Durva állapotok uralkodnak, én nagyon keveselltem ezt a pénzt, de úgy voltam vele, máshol sem kapnék ezért sokkal többet, első munkának jó lesz.
Most területi képviselőként dolgozom (végeztem a turizmussal), itt is szintén kiemelt bérezéssel netto 1000 Ft-os órabérrel vagyok. Volt, hogy megkaptam hó végén a 200 ezret, volt, hogy csak 120-at, változó. Már csak beugrós vagyok, mert szoftverfejlesztést kezdtem el tanulni - kicsit csalódás nekem eddig -, talán azzal lehet valamit kezdeni.
Összességében akármit kezdek el, akármit csinálok, egy valamire lyukadok ki. Az pedig a külföldi élet. Nem is a pénz miatt elsősorban. A közeg. 25 éves vagyok, se saját kocsim, se saját lakásom (hálát adok az égnek, hogy szüleim mindig rendelkezésemre bocsátják a kocsit, de azért az nem olyan, mintha sajátom lenne). Nem látom itthon a jövőmet, nagyon nem. Egyszerűen nem látom azt, hogy én itthoni munkával meg tudnám teremteni ezeket magamnak. Apum nagyon régóta külföldön dolgozik, eleinte havonta, már kéthetente jár haza, ő belefáradt, de jól keres. Rengeteg áldozattal jár, ha család mellett megy az emberek külföldre.
Nekem igazából se kutyám se macskám, én még most nagy veszteségek nélkül belevágnék a külföldi életbe. Viszont nem csak dolgozni szeretnék, hanem akár letelepedni is. Néhány helyszín körül forog a gondolatom, Németország, Svájc, Spanyolország (itt nem sokkal jobban a bérezések, mint nálunk, ahogy én értesültem róla) illetve az USA. Utóbbi kettő inkább személyes okból, mintsem megélhetési okból kifolyólag.
Napokat lehetne erről a témáról beszélni...
Kokárdát én nem szoktam kitenni. De semmi baj azokkal, akik kiteszik. Én a temetőbejárásról is elég "furán" vélekedek. Én nem úgy emlékezem az elhunyt szeretteimre, hogy kimegyek a sírjához és virágot teszek rá, én ezt mindig is beteg dolognak tartottam. Persze én gondolom "rosszul", ezt tudom. Sok mindent elég furán látok meg gondolok. Nem igazán vagyok ezeknek a híve. De mondom még egyszer, aki tartja ezeket, meg kimegy és koszorúz, semmi baj, mindenki úgy emlékszik, ahogy szeretne.
Attól, ha valaki nem színezik magyarzászlósra a facebook profilját, meg nem tesz ki 15 centis kokárdát, még hálás lehet a nemzet hőseinek. Ahogy engem sem érdekel, hogy más kiteszi-e a kokárdát, úgy szerintem mást sem, hogy én kiteszem-e.
"Látta a Real Madrid Villareal elleni 6-2-es győzelmét?" " Nem láttam, viszont emlékszek egy 6-2-re a Bernabeuból..." /Joan Laporta/
Visca el Barca!