Pontosan, amikor hagyományokról beszélek, akkor nem 5-10 év távlatára gondolok. A 2000-es évek tündöklése és bukás tökéletesen megmutatta, hogy mikor kellett volna megállni a nagy nevek igazolásával.Boixos írta:pont perez volt az, aki szakított ezzel a filozófiával, és ezt már kétezerben elkezdte. csak most ért a "csúcsra" ezekkel az ilyen kedira meg dimária jellegű gyerekekkel, súlyos milliókért.
Egyébként pedig nem kell a Madridnak sem mindenáron az utánpótlásra hagyatkozni, bár igen erősen ajánlott lenne. Madridban már a 90-es évek eleje óta egyre fogyott a saját nevelésű játékosok száma, mégis újra sikeresek tudtak lenni olyan spanyolokkal, akiket egy idő után mindenki ősmadridistának hitt, pedig nagyon is igazolt játékosok voltak, például a lentebb említett Hierro. (De ebből ne legyen vita: én nem Hierro vagy bárki más klubszeretetét és klubhűségét kérdőjelezem, csak nem Madridi nevelés.) Annyi, hogy hagyták őket együtt játszani, kialakítani egy kemény magot.
Kíváncsiságból megnéztem: a 97/98-as Bl győztes Madrid (pre-Perec) keretében 3 saját nevelésű játékos volt, aki aránylag rendszeresen játszott is. Pedig az sem volt rossz kis csapat.
Persze érdemesebb lenne a Madridnak is kicsit az utánpótlásban körülnézni, de arra akarok kilyukadni, hogy már az is hosszú távú siker záloga lehetne, ha nem cserélődne a komplett keret minden második évben.