Nero, olvasd már el egyszer kérlek, h miket írnak Pepről, aztán rájössz.
Szoktam olvasni a rivális fórumát is, és látom hogy miket írnak. Nyilván van utálat a részükről Pep irányában (az a 4 év meleg volt nekik), de szerintem teljesen normális hogy a jelentős részük soha nem fogja elismerni. Ez ugyanolyan hogy itt is kevesen fogják elismerni Ronaldot, Mourinhot stb.
Az jogos, hogy a "blama" kifejezés túlzás a Chelsea elleni kiesésére, bár szerintem valahol az edző felelőssége is hogy mennyire koncentráltak a játékosok. Abban az évben a bajnokságot is elbuktuk, ott már nem volt meg az a kémia az öltözőben ami megvolt előtte. Amit a Barcával lerakott arra csak egy szó van, a köszönöm, de a Bayernes kaland alsóhangon se volt egy sikersztori, ha meg teszem azt nem a City nyeri a BLt hanem "csak" a bajnokságot, akkor ott tartunk hogy 2 év alatt van egy bajnoki cím a PLben, amitől én személy szerint nem vágódnék hanyatt, tekintettel a hypera és az elköltött lóvéra.
Tehát szerinted LE és Pep egy és ugyanazon szint? Ugyanazt adták a klubnak?
Mást. Mindketten egy megtört csapatból faragtak világverő társaságot. Enrique triplázása már nem okozott akkora eufóriát, mint mondjuk Pep 2009es vagy 11es éve, mert már ott megkóstoltuk a jót. A Pep-korszak egy felejthetetlen élmény volt, de Lucho 15ös Barcája számomra a valaha volt legjobb csapat volt amit láttam. Abban az évben szószerint kérdés nélkül leigáztuk az egész világot, Guardiolával azért voltak necces meccsek a Chelsea vagy az Arsenal ellen. Nem azt mondom hogy Enriquét is isteníteni kellene, de annál jóval többet tett a klubért, mint amennyit a szurkolók nagy részétől visszakap.
Még Zidane széke is meginoghat.
Ha Decemberben kiszállnak a bajnokságból (nem hiszem), majd Februárban a PSG kettős vereséggel ejti ki őket (szintén nem hiszem), akkor is csak egy dolgot tehetnek a madridisták. Szépen odamennek a hűtőhöz, felnyitnak egy drága pezsgőt, és boldogan koccintanak arra hogy 4-5 év alatt nyertek 3 BLt, és vastag betűvel írták be magukat a történelemkönyvekbe a duodecimával, meg az első címvédéssel.
Valami hasonló mint amikor 2012ben Torres gólja után állva tapsolt a Nou Camp, és hangosabban szólt az "Olele olala" mint bármikor.
“Mindig is elakartam jutni Kínába. Soha nem gondoltam volna, hogy idővel Kína jön el hozzám.”