Javier Mascherano szerdán délben megtartotta a búcsúzó sajtótájékoztatóját, mellyel pontot tesz az elmúlt hét és fél éves barcelonai karrierjére. Az argentin úgy érzi, mindent megtett a klubért, az álmát élte Barcelonában, mert könnyű dolog volt együtt edzeni és játszani azokkal a játékosokkal, akikkel ez idő alatt találkozott a klubnál.

Milyen érzései vannak?

„Szerencsésnek érzem magam. Annál nincs jobb ajándék és motiváló tényező, hogy ha az emberek értékelnek. Minden szép dicsérő szót, amit az öltöző tagjaitól kaptam, magammal viszem. A szerencsés én voltam. Azért jöttem, hogy valóra váltsak egy álmot, most van itt az ideje, hogy felébredjek az álomból. Annál jobb, mint hogy ennyi szeretet kapok, nem is történhet velem.”

Mi volt a kulcs?

„Az öltöző volt a siker kulcsa ezekben az években. Amikor jöttem, azt gondoltam, hogy nagyon nehéz lesz egy ilyen öltözőben azok miatt a játékosok miatt, akik ott voltak, és amiket már megnyertek. De nem, tévedtem. Puyol, Xavi, Valdés voltak az elsőszámú vezérek, és akik segítettek beilleszkedni. Később volt egy váltás a vezérek tekintetében, és ez lesz a siker titka a jövő Barçájában is. Nagyon jól éreztük magunkat, ezért tűnt minden ilyen rövidnek.”

Példák

„Nagyon sok alkalommal, amikor kívülről szemlélsz valamit, van egy prekoncepciód, ami téves. Ezt később látod. Xavi, Puyol és Valdés egy korszakot jelképeztek. A La Masía értékei, ennek a klubnak az értékei, amiről annyit beszélnek. Mindenkinek ebbe kell beleszoknia, és persze az aktuális körülményekhez is alkalmazkodni.”

Egy pillanat?

„Nem tudok egy trófeát vagy pillanatot kiemelni. Napról napra dolgoztam, és a világ legjobbjaival játszhattam együtt. Ez mindent nagyon egyszerűvé tett, és hosszabbá tette a barcelonai karrieremet.”

Edzői jövő?

„Ez inkább a klub vágya, semmint az enyém, hogy edző legyek. Ma még nincs itt az ideje, de örömmel kipróbálnám később. Párszor már mondták, majd meglátjuk.”

Miben más a Barça?

„A Barça egy különleges klub. A nagyságát mindenhol lehet tapasztalni. De minden azokból az értékekből jön, amelyeket közvetít. A lehetőség, hogy a Barça világába kerülj, azt az esélyt adta, hogy mindezt közelről érezd és lásd.”

Véget ért az álom

„Egy ideje már gondolkozom ezen. Abban, hogy a Barçában játszom, az volt a legnehezebb, hogy egy napon el kellett mennem. A korom is oka volt annak, hogy veszítettem a korábbi szerepemből, nehezebbé vált minden, és a klub érdekében is igyekeztem megoldást találni a dologra, hogy teljessé tegyem ezt az időszakot.”

Élvezte?

„Mindig élvezed, mivel nagyon egyszerű dolog elmenni edzeni, és ezekkel a játékosokkal együtt lenni. Végül az idő az, ami felemészt, mert már nincs annyi erőd, mint korábban volt, hogy küzdj meg a helyedért, szükségem volt arra, hogy álljak meg és induljak újra. Büszkeséggel töltött el, hogy itt, a Barçában fejezhetem be az élfutballt tekintve a pályafutásomat.”

Példát mutatott

„Soha nem volt szempontom, hogy példa legyek mások számára. Az akartam lenni, aki vagyok, és hogy a szavak együtt járjanak a tettekkel. Ennyi idő után a szerencsés én vagyok. Azzal a céllal jöttem, hogy legyek része a történelemnek.”

Az idei szezon vége

„A legjobbat kívánom nekik a jövőre. A körülmények most adottak, hogy elérjenek dolgokat, reméljük, hogy ha távolról is, de velük ünnepelhetek.”

Világbajnokság

„Mindent figyelembe vettem. Azt kerestem, hogy ismét legyen meg bennem a sikeréhség, a játék iránti vágy. Az én posztom a szűrő középpályás volt, és itt viszont a világ legjobbja játszik ezen a poszton. A legjobbat adtam, amit tudtam, nyugodtan távozok.”

Elköszön a Camp Noutól

„Köszönöm az egész keretnek, és a klubnak is a sok gesztust, amit most kapok tőlük. Mindenki tudja, hogy milyen súlya van a csapaton belül, és sosem felejtem el ezeket a szavakat, a csapat köszönetnyilvánításait.”

Az a szerelés az Arsenal ellen

„Az a játékhelyzet meghatározó volt a szurkolókkal való kapcsolatomban. Nem voltak egyszerűek a dolgok akkoriban. Az a pillanat volt sok mindennek a kezdete, és meghatározta a jövőt.”

Valverdének megmondani, hogy elmegy

„Ernestóval nagyon jól tudtunk beszélgetni. Amikor valaki idősebbé válik, inkább az edző oldalára áll, semmint a játékosok oldalára. A mester megértette a helyzetemet, az érzéseimet mint futballista. Az én realitásom, hogy már nem vagyok ugyanaz a focista, mint régen, hogy már nem voltam olyan fontos a csapaton belül, mint régen. Azt sem éreztem, hogy ezt a szituációt meg tudnám fordítani. A középső védők szintje nagyon magas, most viszont én leginkább több játékpercet szeretnék.”

Kétségekkel hosszabbítani

„Amikor valaki hosszabbít, kétségekkel teszi, és nem azért, hogy elkötelezze magát. Ez már másfél évvel ezelőtt volt. Bizonyos kor fölött már rövid távon kell gondolkoznod. Beszéltem a klubbal, hogy amikor már nem ütöm meg a szintet, nem szabad hagyni telni az időt. Ők úgy gondolták, hogy tudnám még folytatni, de az én benyomásaim mások voltak. Magamra kellett gondolnom és a boldogságomra.”