Nem szabad félni

Minimum nyolcpontos hátrány, akadozó madridi gépezet | Valverde a kulcs | Még veretlen a csapat

Szombaton 13 órakor rendezik meg az idei első Klasszikust a Ligában, a mérkőzés Madridban kerül lejátszásra, és a presztízsen kívül óriási a tét: amennyiben a Madrid nem nyer, úgy rettentő nehéz helyzetben találja magát a bajnoki címének a megvédését illetően. Az alábbi blogbejegyzés ezt, valamint a Spanyol Szuperkupa párharc óta eltelt időszakot boncolgatja, és hangsúlyozza: Valverde intelligens húzásaival és taktikájával akár Madridban is nyerhet a Barcelona. 

Amikor Zizuék legyalultak minket a nyár elején a Szuperkupában, egy pillanatra meginogtam, szerintem nem egyedül. Féltem attól, hogy a nagyjából x-re kihozott elmúlt évek (nálunk több a bajnoki cím, náluk a BL, mi is nyertünk Madridban, ők is nyertek a Camp Nouban – érzésre döntetlen) után a mérleg nyelve elbillen a főváros felé. Féltem attól, hogy a féleszű Ramos vigyorgását egyre inkább meg kell szoknom a meccseink alatt, amikor átdobja Messi feje felett a labdát. Féltem attól, hogy megfelelő alap – értsd: győzelem – hiányában eltűnik Shakira Boy Twitteren tanúsított magabiztossága, jó értelemben vett suhancsága, amivel oda-oda mondogatott a királyiaknak. Féltem attól, hogy Benzema gólkirály lesz (nem, ettől mondjuk valójában nem féltem). Féltem attól, hogy Ronci minden alsóházi csapat ellen szerzett gólja után kijelenti, hogy ő minden idők legjobbja.

Egy valaki nem félt: Ernőbá. Látott ő már sok mindent mind a pályán, mind a kispadon, és tudta: a Szuperkupás Barca nagyjából 60%-os, keresi önmagát és a felállását a NeyExit után, bajnoki címet és Bajnokok Ligáját pedig viszonylag ritkán nyert csapat augusztusban. Csendben dolgozott tovább, helyükre kerültek a kirakós darabjai, melynek köszönhetően egyedül a Barca veretlen az 5 topliga csapatai közül a 2017/2018-as idényben.

Ernőbá tudta a tutit. Nem játszunk annyira látványosan, mint a minden meccsen brazil szambát lejtő tetkókirállyal, viszont cserébe kb. minden jobb: jobb a védekezés, labdavesztés után stabilabb a csapat, és miután Dembele kidőlt, Dulifuli és társai pedig agyi és képességbeli korlátaik miatt 20 percre képesek csak nem kárt okozni, kőkeményen beálltunk a 4-4-2-es felállásra, aminek köszönhetően Busi az előtte/mellette dolgozó “rombolóknak” köszönhetően szabadabban tud szervezni, nem támadják le és gyilkolják meg a mérkőzés teljes 90 perce alatt, vagy ha mégis, nem tőle 30 méterre integet a messzeségben a három csatár, hanem tőle 3 méterre balra és jobbra is tudja adni a zsugát. Elöl Lajos mostanra a szezon elején bemutatott, egészen arcpirító megye 3-as formájától eljutott egészen az “esküszöm lecserélem akár a 33. percben is, ha még egy labdát elad és közben hisztizik” szintig, ebből következően nyilván üres kapura rabonázik 5 méterről, Messi pedig Messi: ugye a nagy Realban állítólag Di Stefano egyedül Puskásnak engedte meg, hogy ne fusson; valami ilyesmit érzek a Bolha védekezésbeli kötelezettségei kapcsán is.

Eközben Madridban? Ha lenne Zizunak haja, már nem lenne: elég komolyan beragadtak a rajtnál, érkezett néhány meglepő vereség, a tavaly látott magabiztosság eltűnt, és a meccsvégi nyerő “ütések” sem érkeztek úgy, mint tavaly. Bale többet van az elfekvőn, mint a csapat környékén, Ronci 5 meccsen keresztül pedikűrözhetett otthon a tévé előtt, Benzema továbbra is mindenhova lövi a labdát (aka Harsányi), csak a kapuba nem (és tőle sem kérdezik meg, hogy hova rugdossa aka Harsányi), Modric és Kroos pedig csapágyasra lett játszatva, Iscoval egyetemben. Zizu bátran nyúl a fiatalokhoz, akik azonban még nem képesek az épp aktuális hiányzók szintjét hozni – ez, ha máshol nem, a Spurs elleni idegenbeli BL-meccsen világosan kiderült. Így hiába vágja a fát Casemiro továbbra is szépen a középpályán, nehezen akarnak összeállni tartósan a dolgok: előbb idegenbeli döntetlen Cholóék ellen (0-0), majd majdnem botlás otthon a Malaga ellen (3-2), újabb 0-0 Bilbaóban, majd a Sevilla kiütése (5-0), végül óriási fölényben lejátszott, ámde igen nehézkesen megnyert Világkupa-elődöntő és döntő.

A 8 pontos előny majdnem féltávnál igen jelentős. Ha az agysebész Ramos is rájött erre, nekünk sem nehéz: ha nyerünk szombaton, nagyjából vége is mindennek (véleményem szerint e nélkül is vége lenne már, ha Valenciában és a hazai Celta elleni meccsen nem a spanyol Kassaik fújdogálnának. Az ugye +4 pont lenne, ami gyenge matekom alapján is 12 pont előny). Ennek megfelelően jönni fog a Real, és ez nekünk igencsak kedvezhet: egy feltoltabb védelem mögé, az üres területekbe befutásokkal az idei Real védelmet nagyon zavarba lehet hozni, és ha ezt meg tudjuk spékelni egy kis labdatartással a “melegebb” helyzetekben, az nagyon sokat érhet.

Bevallom férfiasan, én még féltem Choloék ellen, és féltem picit Valenciában is. Ahogy azonban elkezdtük a két meccset (főleg az Atletico ellen, Messi kapufa a 33. másodpercben ugye), az alapján most egy egészséges drukk van bennem a szombati derbi kapcsán. A Real mégiscsak Real, de okosan és türelmesen játszva szerintem jó eredményt (értsd: x vagy győzelem) tudunk majd elérni.