„Ez 4-4-2? Ki mondta? Van egy összetett rendszerünk, és mindig alkalmazkodunk, de nem hinném, hogy ez 4-4-2 lenne” – nyilatkozta Marc-André ter Stegen, amikor megkérdezték a látszólagos 4-4-2-ről, ahogyan a Barça a szezon legnagyobb részében játszott. Gyakran elmondják, hogy a Camp Nouban a 4-4-2-es felállás átok. A következő írással arra világítok rá, hogy ez nem egy klasszikus 4-4-2, hanem egy játékszituációhoz és ellenfélhez alkalmazkodó rendszer.

Valverdének egyelőre nincs szerencséje a sérülésekkel. Dembélé hosszú távú sérülése, illetve Deulofeu csalódást keltő teljesítménye miatt sokáig mindössze egy igazi szélső maradt a csapatban a spanyol Aleix Vidal személyében, akiben azonban nem igazán lehetett megbízni. Valverde leggyakrabban használt 11-ét egy 4-4-2-es szerkezetben rajzolták fel, ami azért nem teljesen tükrözi a valóságot, hiszen teljesen máshogy néz ki a felállás labdával és labda nélkül.

Messi és Suárez mögött az Iniesta-Busquets-Rakitic-Paulinho négy fős középpálya elég nagy sikert aratott a szezon eddigi részében. Paulinho a támadások végső fázisában sokszor lépett fel Messi és Suárez mögé, valamint közé, segítve ezzel a helyzetkialakítást és a támadások befejezését. A brazil középpályás befutásait extra elemként használták az offenzíváknál. Rakitic-et gyakran láthatjuk mélyebb szerepet betölteni Busquets párjaként, vagy amikor Busquets a két védő közé húzódik be, így alkotva egy három fős védősort. Iniesta félig baloldalt helyezkedik viszonylag kevesebb védelmi feladattal. Teljesen világos, hogy a középpálya elég emberrel rendelkezik ahhoz, hogy számszerű fölényt hozzon létre, különösen akkor, amikor Messi visszahúzódik.

Alapvetően három részre lehet bontani a katalánok támadásépítését. Az első feladat a türelmes labdakihozatal. A második a labdatartás, a játék irányítása, az ellenfél hibára való kényszerítése. A harmadik pedig az üres területek kihasználása az ellenfél tizenhatosa előtt. Ennek fényében írom le az alábbi három szakaszt részletesebben.

A támadásépítés első szakaszában a szélső hátvédek mélyen a vonal mellett helyezkednek, hogy az ellenfél szélső támadói szélesen letámadjanak, nagyobb teret engedve középen ter Stegennek, Busquetsnek és a két középső hátvédnek. Az alábbi képen láthatjuk, hogy Semedo és Jordi Alba viszonylag mélyebben helyezkedik és elfoglalják a vonal melletti pozíciójukat. Annak érdekében, hogy jobban megértsük a labdakihozatal felépítését, figyeljük meg, hogyan helyezkedik Busquets a két hátvéd, Piqué és Umtiti között, miközben két csatár támadja le őket. Ez egy 3 a 2, vagy egy esetleges 4 a 2 elleni játékot teremt, tekintettel arra, hogy aktívan részt vesz-e a kapus ter Stegen is a folyamatban. Alapvetően számszerű fölény. Az ilyen esetek általában nagy türelmet igényelnek. A labdakihozatal ezen szakaszában a Barça egy ideiglenes hármast hoz létre hátul – hogyha ketten támadnak le -, vagy egy háromszöget alkot Busquets a két védővel, akiket Rakitic biztosít az üresre mozgásával. Ez a labdakihozatal a Barcelona alappillére, a játékának a legfontosabb eleme, ami elengedhetetlen egy eredményes focihoz Katalóniában.

A támadásépítés második szakasza a kontrollról szól. Többször megfigyelhettük, hogy a középpályások inkább a labdatartásra alapoztak, hacsak nem mozgott vissza Messi a védelmi vonalak közé. Itt világosan látszik, hogy a szélső hátvédek magasabban helyezkednek, mint ezelőtt, de nagyjából ugyanúgy a vonal mellett veszik fel a pozíciójukat. Abban az esetben, ha az ellenfél megszállja a középpályát, és megpróbálja nyomás alá helyezni a középen helyezkedő játékosokat, a két szélső védő még mindig ott van, akiknek ki lehet játszani a labdát, és folytatni a támadásépítést. Az alábbi képen tisztán látszódik, hogy az ellenfél középpályásai alig hagynak üres területet középen, a csapat együtt tolódik, így egyedül a szélsők megjátszhatóak. Habár Luis Enrique csapatával ellentétben nem átlósan játszik a csapat, és próbálja kihasználni a rendelkezésre álló legtöbb területet, ehelyett inkább ők próbálnak létrehozni üres területeket a pályán. A szélső hátvédek által kiszámíthatatlanabb lesz a játék, folyamatosan mutatják magukat, állandóan megjátszhatók, ha már más opció nem marad. Ez a szakasz rávilágít arra, hogy mennyire kell figyelni a játékosoknak az ellenfél mozgását.

A támadásépítés nagyban függ az egyéni képességektől, azonban a koncepció mindhárom szakaszban hasonló. Megfigyeltük, hogy ez a Barça inkább a labdatartásra alapoz a kockázatosabb helyzetkialakítás helyett. A támadásépítés harmadik szakaszában láthatjuk, hogy a szélső hátvédek olyan pozícióba helyezkednek, mint egy hagyományos szélső. Magasan a vonal mellé pozicionálnak, így húzva szét az ellenfél védelmi vonalát. Az alábbi képen azt láthatjuk, hogy Jordi Alba a vonal mellé helyezkedik, de amint észreveszi, hogy elegendő üres terület nyílhat előtte, máris bejátssza azt. Megfigyelhettük, mennyire meghatározó szerepet játszanak be a szélső hátvédek az idei Barçában támadásban is. Nem véletlenül ad ilyen sok gólpasszt Alba Messinek és Sergi Roberto Suáreznek. Ez a kép példázza a támadásépítés utolsó szakaszát. A legfelső és az alábbi kép között mindössze 6 másodperc telt el, de tisztán látjuk, hogy mekkora különbség van a két szakasz között. Itt látszódik Messi irányító szerepe. A csapattársak üres területekre mozognak a végső szakaszban, hogy lehetőséget teremtsenek neki a helyzetkialakításhoz. A játék ezen része nagyban függ az argentintől, Valverde megpróbálja minél jobban kihasználni a világ egyik, ha nem a legjobb játékosának az erényeit.

Csak látszólagos a 4-4-2. Türelmes és eredményes folyamat több lépcsős struktúrával. Védekezésben Valverde Barçája is 4-4-2-be alakul át ugyanúgy, ahogy Luis Enrique irányítása alatt, azonban az erős letámadás miatt többet birtokolja a labdát a csapat. Minden tényező hozzájárul a védekezésben nyilvánvaló 4-4-2-es szerkezethez, de érdekes lesz látni, hogy változtat-e Valverde, ha az egész keret a rendelkezésére fog állni, ami mostanra elérkezett, hiszen Dembélé is felépült, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Coutinho nem bevethető a Bajnokok Ligájában. A sokszínű keret miatt nem kell aggódnia Valverdének, hiszen ez a csapat jobban alkalmazkodik az ellenfélhez, mint az utóbbi évtizedben bármikor, és talán ez az, amiben a legjobban különbözik az elődjeitől.

Összegezve a fentieket kiemelendő, hogy ez több, mint egy egyszerű, klasszikus 4-4-2-es rendszer, hiába hívják Valverde 4-4-2-jének.