Ernesto Valverde edzõi döntései nagy mértékben befolyásolták a meccs alakulását Madridban az Atlético ellen – mind a kezdõcsapatot, mind a késõbbi cseréket tekintve. Az edzõ nem dönt mindig jól, ahogy valószínûleg bármilyen más tréner sem, de van fantáziája, hogy hogyan tudja megváltoztatni a csapat játékát.
Bár a Barcelona pontokat veszített szombaton a Ligában, ezt a döntetlent lehet nagyon pozitívan is értékelni. Kell elemezni a rossz elsõ félidõt is természetesen, de az egy felettébb pozitív üzenet, hogy az idei Barcelona egy komoly, idegenbeli rangadón, egy jól játszó ellenféllel szemben képes volt nagyon jól és nagyon veszélyesen is futballozni. Ha szerencséje is van, alighanem meg is nyeri a meccset, és ezúttal ezt nem elsõsorban egy-egy sztár kvalitásai miatt, hanem a jó csapatjátéka miatt érte volna el. Ez azért értékes, mert azt üzeni, az idei Barcelonában ott van a potenciál, hogy a legnehezebb szituációkban is versenyképes, és nem csak kisebb csapatok ellen tud jól játszani. Hosszú távon pedig ez számít, nem egy-egy eredmény.
A Barcelona elsõ félideje ugyanakkor nem volt jó. André Gomes kezdõbe jelölése óriási meglepetés volt, különösen az után, hogy a portugál az idei szezonban összesen nem játszott 100 percet a katalán csapatban. Nem is játszott jól, de a második félidõben a baloldalon sokkal inkább. Jött aztán a második félidõ, beállt Sergi Roberto és Deulofeu, velük pedig életre kelt a jobb szél, Sergi Roberto adta a gólpasszt is Luis Suáreznek. De még a harmadik csere, Paulinho is fontos volt ebbõl a szempontból, mert õ is ott volt a tizenhatoson belül és mivel rá is nagyon figyeltek a védõk, ezzel helyet teremtett Suáreznek. Gerard Deulofeu pedig azért dicsérhetõ, mert bár ezúttal is voltak rossz döntései, nem jól sikerülõ megoldásai, a lendülete és a hite feltétlenül jó hatással volt a többiekre, és az egész csapat lendületére.
Valverde visszahozott, majd pedig majdnem megnyert egy olyan meccset, ami az elsõ félidõben még elveszettnek tûnt. Ez pedig már nem az elsõ alkalom, mert a Getafe ellen is döntõ cseréi voltak Paulinho és Denis Suárez pályára küldésével. Az pedig szintén az edzõ érdeme, hogy nem egy vagy két játékost tart még harcra készen pluszban a kezdõcsapaton felül, hanem a jelek szerint nagyon bátran nyúl a tartalékokhoz, és látja bennük, hogy milyen szituációban és milyen poszton tudnak a legnagyobb segítségére lenni a csapatnak.
