Dicséretek a Barçának, kritikák a Madridnak – Interjú Ronald Koemannal
Egészen pontosan három nappal ezelõtt, május 20-án a Barcelona elsõ Bajnokok Ligája gyõzelmének a 18. évfordulója volt, hiszen a Cruyff-féle csapat 1992-ben elhódította az akkor még BEK-nek nevezett trófeát. A gólszerzõ Ronald Koeman volt, aki – többek közt – ennek apropóján adott interjút a katalán SPORT sportnapilapnak. A beszélgetés sok témát érint, kezdve a már említett sikerrel, a Barcelona jelenével, a Real Madriddal, valamint a katalánok nagyszerû edzõjérõl, Josep Guardioláról is esett szó.
Úgy érzi, hogy a Barcelona a történelmét éli?
Igen, egy étteremben voltam Canuttal, aki éppen most mutatta be a könyvét. És 12 órakor süteményt rendeltünk, hogy megünnepeljük május 20-át. (1992. május 20, BEK-döntõ: FC Barcelona – Sampdoria 1-0 – a szerk.) Emlékszem arra a napra, de néha nem jut eszembe ugyanazon a napon. Érzelem gazdag este volt.
Amikor azt mondja, arra a napra, akkor milyen képek ugranak be?
A gól pillanata, na meg persze az éjszakai ünneplés…
Hristo Stoichkovval?
Nem, nem (nevet). A fejemben van, ahogy aludni megyek. Félóránként, óránként felébredtem, és azt mondtam magamban, hogy „megnyertük a BEK-et, s én lõttem az egyetlen gólt”. Nagyon tisztán emlékszem ezekre.
Ez volt a második BEK-trófeája.
Igen, a PSV Eindhovennel ’88-ban is sikerült már megnyernem.
A Guus Hiddink vezette PSV-vel…
Abban az esztendõben négy címet szereztünk. A Kupát, a bajnokságot, a BEK-et, s végül megnyertük a válogatottal az Európa-bajnokságot. Hihetetlen év volt.
Mi volt a különbség a két csapattal elért gyõzelem között?
Személyes vonalon mozogva, egy olyan klub ellen nyerni, mint a Sampdoria… Ez más volt, sokkal izgalmasabb.
Mi a véleménye, az a nap megváltoztatta a Barcelona történelmét?
Amikor Johan a klubhoz érkezett, a dolgok megváltoztak. A mentalitás más lett, a játékstílus is átformálódott, valamint a felállás is jóval hollandosabb lett a 4-3-3 révén.
Most is valami ilyesmi van jelen a klubnál.
Igen, és különösen azért, mert most is biztosítanak lehetõséget a fiatal játékosok számára, hiszen 7 vagy 8 saját nevelésû labdarúgóval játszanak. Ez csak az Ajaxnál van így. Európa ezen része azonban más terep, így nagy dolog, hogy a Barça is hasonló utat jár be.
Cruyff a Barcelona forradalmasítója volt, vagy Michels ötleteinek a továbbfejlesztõje?
Abszolút forradalmasító, mert nagyon sok dolgot megváltoztatott, kezdve a már elõbb említett fiatal játékosokkal, akiknek lehetõséget adott az elsõ csapatban. Most pedig nagyon sokan követik Johan módszereit.
Cruyffnak megadatott a lehetõség, hogy a Barça trénere legyen. Reménykedik még, hogy Önnek is lesz hasonló érzésben része?
Kicsit igen, hiszen ez a legnagyobb és legjobb klub, amiben valaha is játszottam, de ez nem az én kezemben van.
Fog kapni újabb esélyt?
Sohasem tudni.
De egy életre a foci mellett?
Persze, ezek az értékeim. Ez vagyok én.
Türelmetlenség a futballban?
Nézze, Pellegrini fenomenális munkát végzett Madridban, és a bajnokságban a Madrid elég jó volt, hogy megnyerje azt. Az egyetlen hibája csupán az volt, hogy volt nála egy kicsivel jobb csapat. Ezek után hogyan kételkedhetnek benne? Én is ûzöm a szakmát, emiatt pedig nagyon bánt ez az eset.
Lenne a Real Madrid mestere?
Barcelonában játszottam, ám sohasem mondhatod azt, hogy nem, mert tisztelned kell az ellenfeleidet, fõleg egy olyan nagy klubot, mint a Real Madrid. Az életben ezt nagyon megtanultam, hogy soha nem mondhatom azt, hogy soha. A körülmények megváltoztathatják a véleményedet.
A blancóknak 19 edzõjük volt az elmúlt 20 év alatt.
Ez magárért beszél. Nincs egy felépített struktúra, és nincs nyugalom. Senki sem kételkedhetne az olyan számok után, amit Pellegrini produkált.
Csak a gyõzelem számít.
Ez nem mûködik egy nagy klubnál. A Barça filozófiája különbözõ, és az elmúlt évek trófeái ezt jelzik is. Ez egy terv, egy felépített gondolkodás. A Madrid nem azt igazol, akire szüksége van, hanem sztárokat, kiváló kvalitású labdarúgókat. Ez viszont nem jó, mert egy csapatot nem igazolhatsz le, azt ki kell alakítani.
Most pedig érkezik Mourinho.
Sok mindent el lehet mondani Mourinhóról, de mindenhol csak gyõz. Sneijder csakis pozitívan beszélt nekem róla. Én még abból az idõbõl ismerem, amikor van Gaal asszisztense volt, és örülök a sikereinek. Én nem vagyok Mourinho vagy van Gaal ellenes. Néha ugyan nem tetszik az életstílusuk, ahogyan beszélnek vagy ahogyan ordítanak egy-egy újságíróval a sajtótájékoztatókon, továbbá azzal sem értek egyet, ahogy Mourinho reagál néhány történésre. Ennek ellenére viszont nagyon tisztelem õt, mert egy gyõztes, aki jól dolgozik, s aki mindig keresi az összecsapásokat. Mindig meg akarja védeni a csapatát.
Kedveled a játékstílusát?
Ami azt illeti, elõnyben részesítem a Barcelonáét, mert az sokkal vonzóbb, attraktívabb, de láttam már én olyan Internazionalét játszani, amely támadott.
Ha már a filozófiáknál tartunk, mit gondol van Gaal gondolkodásáról?
A gyõzelemhez vezetõ utak különbözõek, én mindegyiket szeretem.
Tehát bárhogyan is, de nyerni. Megéri ez?
Egy csapat számára igen. A sikerek hosszú éveken való fenntartása persze már más kávéház.
Meglepõdtél, amit Guardiola csinált, s csinál a Barçával?
Egyfelõl igen, hiszen a klub egy évnyi tapasztalat után az elsõ csapat mesterévé nevezte ki. A másik oldalról megközelítve viszont nem, mert ismerem jól Pepet, a mentalitását, a filozófiáját. Óriási edzõ, örülök, hogy ilyen jól megy neki.
Miben sikerült Pepnek továbbfejlesztenie, tökéletesebbé tennie a Cruyff-stílust?
A mostani együttes jóval kiegyensúlyozottabb, állandóan letámad, és azonnal vissza akarja szerezni a labdát, amint elvesztette azt. Igen, továbbcsiszolta a Cruyff-stílust.
