“Ha valaki akar valamit, meg tudja csinálni”

Suárez interjújának második része | Család, első lépések, kulcs a sikerhez

A pályán az esetek többségében őrültté változó Luis Suárez személyisége összetettebb annál, mint amire a játékvezetővel és az ellenfelekkel való gyakori összetűzések engednek következtetni. A ’Marca’ által készített interjú első részében főként a sportszakmai rész és Neymar távozása dominált, míg az alábbi, második részben jönnek a személyesebb témák, vagyis Suárez karrierjének első lépései, a család valamint a megfelelő hozzáállás fontossága.  

Az idő gyorsan telik, már a negyedik szezonját tölti Barcelonában. El tudta azt képzelni korábban, hogy mindent meg fog nyerni a Barçával?

Sosem tudtam volna azt elképzelni, hogy ilyen gyorsan alkalmazkodni fogok a városhoz és a csapathoz. Abban sem nagyon hittem, hogy ennyi trófeát fogunk nyerni ilyen rövid idő alatt. Ez az igazság, nem is nagyon fordultak meg ezek a fejemben, annyira lehetetlennek tűntek.

Ön mostoha körülmények között élt korábban, és számos nehéz szituáción kellett keresztül mennie, hogy végül megérkezzen a legmagasabb szintre. Mi a titok?

Mindig ugyanolyannak kell maradnod. Mind a pályán, mind azon kívül ugyanolyannak kell maradnod. Ez a hozzáállás segített engem a pályán belül, hogy az legyek, aki vagyok valójában.

Mit mondana azoknak a gyerekeknek, akik olyanok akarnak lenni, mint Ön, és akik Önhöz hasonlóan nagyon mélyről kezdik?

Hogy sose adják fel. Ha valaki akar valamit, meg tudja csinálni. A legjobb dolog egy gyerek számára, ha mindig többet akar, és sosem elégszik meg azzal, amije éppen van. Mindig a fejlődésre kell törekedni. Ami az én történetemet illeti, nagyon fiatalon felkerültem a Nacional első csapatába, ám az ott divatos hozzáállással nagyon könnyedén meg is ragadhattam volna ezen a szinten. Én azonban mindig is többet akartam. Megtettem a lépést felfelé, és Európába jöttem, ahol szintén magasabbra vágytam, így megérkeztem a világ legjobb csapatához. Mindig is az volt a célom, hogy magamat felülmúljam.

Azok után, hogy egy buszjegyre sem volt pénze anno, hogyan kezeli azt, hogy most már rengeteg pénze van, és minden elérhető közelségben van az Ön számára?

Értékelni kell a dolgokat, és sosem szabad elfelejtened, honnan is indultál. Meg kell tanítani a gyerekeidnek, hogy értékelniük kell az erőfeszítéseket, amiket tettünk gyerekkorunk óta azért, hogy most nekik ennyi minden jóhoz hozzáférésük legyen. Ezt folyamatosan hangsúlyozni kell nekik, nagyon fontos.

Ha nem lenne az életében Sofía (a felesége – a szerk.), mi lett volna Önből?

Nagyon nagy változást hozott az életembe, méghozzá pozitívat, ezt mindig is elmondtam. Mindig is a támaszom – nem csak a pályán kívül, hanem a pályán belül is. Ha hibáztam, mindig rámutatott azokra, és felnyitotta a szememet. Egyengette az utamat, és én nagy becsben tartom az összes együtt töltött időt. 15 esztendőt már együtt éltünk le, ez több, mint a fele az életünknek. Mindig is egy irányba húztunk annak érdekében, hogy családot alapíthassunk. Ezt pedig nagy becsben tartjuk.

Igaz, hogy mielőtt Groningenbe igazolt volna, semmit sem tudott a klubról vagy a városról, csak azért ment oda, hogy közelebb lehessen Sofíához, aki ekkor már Barcelonában élt?

Igen, pontosan így volt. Amikor közölték velem, hogy lehetőségem lenne a Groningenben játszani, az első dolgom volt, hogy megnézzem őket a PlayStation-ön azért, hogy mégis tudjam, melyik országban van illetve hogy milyen színű a meze. Nagy lépés volt ez a számomra, hogy közelebb lehessek hozzá, hiszen ő Barcelonában élt ekkor.

Továbbra is játszik a PlayStation-ön?

Nagyon keveset. Amikor a válogatott összetartásán lehetőség nyílik rá, néha kontrollert ragadok, de otthon már nem a gyerekek miatt, annak már vége.

A Barçával szokott lenni?

Nem fogod elhinni, de nagyon ritkán váltok csapatot. A társakkal élvezem igazán a játékot, és nincs ez másként a konzolon sem.

Úgy hírlik, hogy Benja (Suárez fiú gyermeke – a szerk.) a futball szerelmese.

Igen, valóban… Az az igazság, hogy meglep, mennyire is az. Ráadásul ballábas.

Ezek szerint Leo egy kicsit irigy lehet Önre: ballábas, és imádja a focit. Pont az ellenkezője Thiagónak.

Igen, egy kissé lehet, hogy irigyel. A lényeg az, hogy nagyon élvezi a játékot, imád a labdával játszani. A futball minden mozzanatát követi, még más bajnokságok játékosai is érdeklik. Számomra meglepő, hogyan nézi már most a futballt. Nézi a meccseket, és úgy ünnepli a gólokat, mint ahogy azt Griezmann vagy Leo teszi. Néha Dybala ünnepléseit is utánozza. Ez pedig azért lehetséges, mert a labdarúgás minden egyes részlete érdekli.

Úgy értesültem, hogy Benja szívesen beállna a kapuba is. Tényleg kapus lesz?

Nem, nem… Remélem, hogy nem. Nyilvánvalóan ő fog dönteni. Még nem érti a játék összefüggéseit, egyelőre az a lényeg, hogy érezze jól magát. Nem fogok semmit sem tenni az ellen, ha végül a kapusposzt mellett döntene. Amit ő szeretne, az lesz. Amikor kicsi volt, akkor sem ösztökéltem arra, hogy futballozzon. Az első labdát, amit két évesen kapott, Sofía testvére ajándékozta neki. Én addig egyetlen egy labdát sem vettem neki. Most már persze változtak a dolgok. Szívesen játszom vele, ez számomra is szórakoztató, mert látom, ahogy fejlődik, ráadásul mindig megkér, hogy játszunk, viszont sosem én voltam az, aki erre buzdította volna.

Miért olyan nehéz Leo Messinek lenni?

Mert sosem tudhatod, milyen szándékkal közelítenek feléd a környezetedben levő emberek. Velem is megtörtént ez. Nagyon nehéz kialakítani egy normális kapcsolatot egy csapattárssal. Leóval azonban már az elejétől kezdve megvolt köztünk a kölcsönös szimpátia.