Suárez: “Sírtam, mikor megtudtam, hogy így is akar a Barça…”

Piqué interjút készített az uruguayi csapattársával, ahol kibeszélték a válogatottbeli pályafutását

Gerard Piqué amellett, hogy világklasszis szinten futballozik a Barcelona védelmében, nem csak a katalán egyesület elnöki pozíciójára készíti fel magát, hanem harmadsorban az újságírói szakmát is gyakorolja, és január elején egy interjút készített a Barça uruguayi fenegyerekével, Luis Suárezzel. A ‘Players Tribune’ oldalán megjelent anyagban a pályán két gól között sokszor vadállatként és önmagából kikelve üvöltöző, az asszisztenseket megfélemlíteni akaró, az ellenfelek életét bármilyen eszközzel meggyötörni képes Suárez személyiségének egy egészen másik oldala tárul fel előttünk, melyben a spanyol és a dél-amerikai labdarúgó végigveszik a csatár válogatottbeli pályafutását.

 

Piqué: Jól van, Dagadt, először is köszi, hogy a rendelkezésünkre állsz.

Suárez: Ugyan, nincs mit.

Piqué: Beszélni fogunk a világbajnokságokról, a válogatottbeli pályafutásodról, amit már tanulmányoztam is egy kicsit, mert az Ajaxban és a Liverpoolban nyújtott teljesítményedről nyilvánvalóan inkább képben voltam. Visszanézve tehát a válogatottbeli karrieredre, meglepő volt a számomra azt látni, hogy már azelőtt bemutatkoztál a felnőtt nemzeti csapatban, mielőtt találkoztunk egymással az U-20-as világbajnokságon Kanadában, 2007-ben. Ez egy februári mérkőzés volt Kolumbia ellen. Mesélj egy kicsit az érzéseidről ezzel kapcsolatosan, mert végül kiállítottak a debütálásod alkalmával, amiről eddig fogalmam sem volt.

Suárez: Igen, ez volt az első évem Groningenben, és a klubom nem engedett el az U-20-as világbajnoki selejtezőkre. Lévén, hogy lőttem a gólokat, így behívtak a felnőtt válogatott barátságos mérkőzésére, és debütálhattam. Amikor a találkozó előtt osztották ki a mezeket, nekem a 10-es maradt… és ekkor mondta azt nekem Loco Abreu (loco spanyolul őrültet jelent – a szerk.), aki egy futballisten volt az én szememben, hogy nem kéri a 10-es mezt, mert szerencsétlenséget hoz. Végül igaza lett, hiszen debütálhattam és…

Piqué: Kiállítottak (nevetnek – a szerk.).

Suárez: Igen, leküldtek a pályáról.

Piqué: Valóban, de kiharcoltál egy tizenegyest is.

Suárez: Igen, ez is igaz…

Piqué: Ráadásul jó teljesítményt nyújtottál a mezőnyben is.

Suárez: Az igazság az, hogy első meccsnek…

Piqué: Hiszen nyertetek, ha jól tudom.

Suárez: Szóval első meccsnek jó volt, mert nyertünk 3-1-re Kolumbia ellen idegenben. Ez egy nagyon szép és kellemes emlék a számomra. Az lehet, nem?

Piqué: Aztán következett az U-20-as világbajnokság, ahol az első meccsen találkoztunk is egymással ellenfélként. 2-2 lett a vége, egy nagy gólt rúgsz, és elhúztok 2-0-ra. Végül sikerült egyenlítenünk. Ezután a világbajnokság után pedig egyértelműen beverekedted magad a felnőtt csapatba.

Suárez: Ebben az időszakban szó volt arról is, hogy a Copa Americára utazhatok a nagyokkal, de végül az U-20-as csapatba jelöltek. Ott – ahogy te is mondtad – az első meccs Spanyolország ellen volt, jól kezdtünk, de végül egyenlítettetek. A torna után pedig szeptemberben kezdődött a selejtezősorozat a 2010-es világbajnokságra, ahol az első találkozón már kezdtem is, ha jól emlékszem.

Piqué: A selejtezőkből kvalifikáltátok magatokat a vb-re, ami számodra az első volt, és szenzációsan sikerült, nem?

Suárez: Igen, de azt hiszem, Uruguay számára sikerült fantasztikusan. Minden egyes világbajnokságon van egy válogatott, mely meglepetést okoz, és ezen a tornán mi voltunk a meglepetés. Ghána és Uruguay harcolt ezért a posztért, és végül a negyeddöntőben legyőztük őket tizenegyesek után. Azt hiszem, a kezezésről kérdezni fogsz… Fantasztikus tapasztalat volt, eljutottunk a negyeddöntőbe, majd az elődöntőbe is bejutottunk, az egész csapat hihetetlen volt, Diego Forlán pedig ezen a tornán játszott világklasszis formában. Ő volt a viszonyítási pontunk. Ahogy Uruguay a vb-re érkezett, úgy ez a teljesítmény első színvonalú volt.

Piqué: A csoportban a franciák ellen kellett pályára lépnétek, ha jól emlékszem, 0-0 lett a vége. Aztán legyőztétek Dél-Afrikát 3-0-ra, végül pedig Mexikót 1-0-ra, méghozzá a te góloddal, így csoportelsőként mentetek tovább.

Suárez: Így van, első helyen jutottunk tovább.

Piqué: Elefántcsontpart ellen két gólt lőttél, 2-1-re nyertetek. A negyeddöntőben pedig jött Ghána, a végállomás pedig Hollandia ellen volt, azt a meccset láttam is..

Suárez: Szerintem..

Piqué: .. támadó futballt játszottatok, és sokgólos meccseitek voltak.

Suárez: Igen, most már könnyű erről beszélni, akkor viszont még csalódottak voltunk. Ha Hollandia ellen ott lehetett volna Lugano, aki a tornán hiba nélkül futballozott, Fucile, aki a legjobb szélsőhátvéd volt, valamint én is segíthettem volna, akkor az a meccs máshogy nézett volna ki. Hollandiának ebben a tekintetben szerencséje is volt. Így is nagyon szoros volt, hiszen 3-2-re nyertek csak, de ha teljes csapattal állhatunk fel, akkor talán lett volna némi esélyünk a döntőbe jutni, és nem tudom, hogy azt megnyerhettük volna-e…

Piqué: Beszélj egy kicsit az érzéseidről a kezezés után. Láttam, ahogy ott állsz a játékoskijáróban, és nézed a kihagyott tizenegyest. Van egy kép rólad, amikor ünnepled a kihagyott tizenegyest, végül pedig továbbjutottatok a büntetőpontról végzett rúgások után. De ez a jelenet… először mentesz a kezed nélkül, majd a kezeddel védesz. Ez különös volt a számodra, nem? Hiszen kiállítottak, így nem játszhattál az elődöntőben, de cserébe megmentetted a csapatodat.

Suárez: Nagyon egyedi érzés volt, igen. Vegyes volt. Szomorú is voltam, hiszen kiállítottak. Ráadásul ha gólt lőnek, ők nyerik a meccset, ha viszont nem, úgy behúzzuk. Miután kihagyta a büntetőt, nagyon örültem, és rögtön rám fogták, hogy a sportszerűtlenség mintapéldánya vagyok, de én mindig is azt mondtam, hogy a ghánai játékos hagyta ki a büntetőrúgást, nem pedig én…

Piqué: Egyetértek.

Suárez: Senkit sem rúgtam le, az örömöm pedig annak szólt, hogy kockáztattam, és bejött. Emlékszem, jobban üvöltöttem, mintha gólt rúgtam volna. Ráadásul a kispadon egy társam elájult a tizenegyes után.

Piqué: Komolyan? Ezt nem is tudtam. Ki volt az?

Suárez: Castillo, Juan Castillo, a második számú kapus.

Piqué: Elájult?! Óriási!

Suárez: A meccs utáni ünneplés során mondta, hogy egy pillanatra elájult. Én eközben ordítottam, és mentem az öltözőbe, hogy megnézzem a tizenegyesrúgásokat. Nagyon szenvedtem, hogy innen kell néznem. De mondok egy még jobbat: amikor Loco Abreu elvégezte a büntetőjét, én az öltözőben voltam ugye az egyik stábtaggal…

Piqué: Mit csinált? Egy Panenkát?

Suárez: Pontosan. Én ott voltam a stábtaggal, egymásra néztünk, látva, hogy mit csinál, és mondtuk, hogy nem rossz, ez igen, majd láttuk a televízión, hogy mindenki fut a kezdőkörből Abreu felé… Nem vettük észre, hogy ezzel megnyertük! Utána rögtön futottunk be a pályára… elképesztő pillanatok voltak. Egyike a legjobb perceknek, amit valaha is átéltem a válogatott színeiben.

Piqué: 2011-ben aztán ismét Copa América volt, és ha jól tudom, ezt magadra is tetováltad. Mindig is odaszúrom ezt neked, de…

Suárez: Azt mondtad nekem, hogy te is megcsinálnád, nem? Az összes trófeáról (nevet – a szerk.)

Piqué: Talán érthető, hiszen Argentínában tökéletes tornát zártál. Te lettél a legjobb játékos, az elődöntőben kettőt lőttél Peru ellen, a döntőben pedig szintén betaláltál, az ellenfél pedig…

Suárez: Paraguay.

Piqué: … Paraquay volt, és 3-1-re nyertetek. Uruguayiként megnyerni egy tornát a nemzeti csapattal a legtöbb, amiről álmodozik az ember, nem?

Suárez: Igen, de az a plusz is ott volt a fejekben, hogy azelőtt legutóbb 1987-ben nyerte meg Uruguay a tornát, méghozzá akkor éppen Argentínában. Az pedig ismét egy nagy lökés volt, hogy a negyeddöntőben Argentínát ejtettük ki. Nekik nagy csalódás, nekünk hatalmas plusz. Összességében szerintem megérdemeltük a sikert, mert sosem volt egy rossz pillanatunk, végig stabilak voltunk. Amikor pedig Peru ellen behúztuk az elődöntőt, azt mondtam a többieknek, hogy mi pihentek vagyunk, miközben Paraguay mind a negyed-, mind az elődöntőben 120 percet játszott, tizenegyesekkel ment tovább, és már ki volt  facsarva. Ez is előnyös volt a számunkra.

Piqué: Tata vezette akkor a paraguayi csapatot, igaz?

Suárez: Így van, Tatával meneteltek. Visszatérve ránk, az is pozitív volt, hogy nagyon sok uruguayi jött el a helyszínre. Felejthetetlen torna volt, az egyén díjam nyilvánvalóan hab volt a tortán. Majdnem a gólkirályi címet is megszereztem, de végül egy góllal kevesebbet lőttem Guerreróval szemben…

Piqué: Pontosan, jól mondod.

Suárez: … mert a harmadik helyért lejátszott meccsen mesterhármast szerzett.

Piqué: Tényleg? Ezt nem is tudtam.

Suárez: Igen, így volt. Érdekelt, hogyan alakul, figyeltem rá. De persze így is egy nagyon szép emlék volt ez a torna, egy uruguayi nagyra értékeli ezt a nyarat.

Piqué: A következő mérföldkő a 2014-es világbajnokság, amire a Premier League legjobb játékosaként érkeztél. Ha jól tudom, a selejtezősorozat gólkirálya is lettél 11 találattal. Látod, eléggé felkészültem.

Suárez: Egy góllal többet lőttem, mint Leo, igen.

Piqué: Igen? Majd megemlítem neki… A vb előtt egy műtéten esel át, a térdeddel van probléma, és alig épülsz fel a kezdésre. Az első meccset ki is hagyod Costa Rica ellen, amin ki is kaptok. Majd jön Anglia és Olaszország, a csoport favoritja, és az angolok ellen feltűnsz két gólt szerezve. Mesélj egy kicsit arról, hogyan érezted magad, hiszen egy sérülésből épültél fel, az ellenfél Anglia volt, ahol úgy kezeltek téged, ahogy, így biztosan nagyon motivált voltál. Hogyan zajlott le mindez benned?

Suárez: Nagyon kényes szituáció volt. Az utolsó fordulóban szedtem össze egy rúgást a Newcastle elleni meccsen, amikor a City bajnok lett. Egy védő ellen harcoltam a labdáért, és csak egy rúgást éreztem, semmi különöset. Ezek után egy hetes pihenőre mehettem, amit éppen Barcelonában töltöttem, semmit sem éreztem. Majd elrepültem a válogatotthoz, elkezdtük a felkészülést, és a második napon tettem egy rossz mozdulatot, rögtön éreztem a térdem, és az orvos azt mondta, hogy rásérültem arra a rúgásra. Kevesebb, mint egy hónap maradt az első meccsünkig a vb-n, és nagy kérdés volt, hogy mit is csináljak. A pozitív hozzáállás, a családom támogatása nagyon sokat segített, de természetesen bíztam az orvosokban is, Walter Ferreira, a válogatott orvosa mondta azt nekem, hogy ne aggódjak, időben fel fogok épülni. Ráadásul afelől is voltak kételyeim, hogy a mester nevez-e az utazó keretbe, ha megoperáltatom magamat, hiszen ez azt jelentette, hogy kihagyhatom az első meccseket… Végül ott lehettem, mert a legrosszabb esetben a harmadik mérkőzésen már játszhattam volna. Nagyon sokat dolgoztam a felépülésemen. Az első összecsapásunkon a kispadon ültem, elmentem bemelegíteni, mert be akartam állni. A mester viszont nem tett be.

Piqué: Nem számolt még veled akkor.

Suárez: A végén pedig nagyon ideges voltam, hogy nem játszhattam, ki is kaptunk meg minden… Mi több, az Anglia elleni mérkőzést felvezető napokban, amikor az utolsó leheletemig küzdöttem, hogy ott lehessek a mérkőzésen, eszembe jutottak az angol címlapok, melyek azt harsogták, hogy ne siessek annyira a felépüléssel. A tipikus angol sértegetések…

Piqué: … hogy nehogy játszhass.

Suárez: … hogy kihagyjam ellenük a meccset, igen. Ezek után a legérzelmesebb pillanat az volt, amikor két gólt lőttem nekik, és nyertünk. Nyertem már címeket Uruguay-jal és volt egy fantasztikus vb-nk is 2010-ben, de ez a legérzelmesebb pillanat a felépülésem és az orvosom támogatása miatt.

Piqué: A második gólt vele ünnepelted, nem?

Suárez: Így van. Vagyis nem, az elsőnél mentem oda hozzá, mert ő pedig éppen egy rákos betegségből próbált felépülni, a torna után hat hónappal pedig sajnos elveszítette a harcot, és elhunyt. Már a világbajnokságra is egy különleges engedéllyel jöhetett csak el, mert én azt mondtam neki, hogy vele akarom ezt végigcsinálni. Nagyon kedves történet ez a számomra, és mindenképpen meg akartam róla emlékezni ott, a helyszínen. Azóta is nagyon sokat gondolok azonban rá…

Piqué: A csoport utolsó mérkőzésén az olaszok elleni mérkőzés volt a sláger, ahol nyertetek, de megtörtént az azóta híressé vált incidensed Chiellinivel. Amikor ilyesmit csinálsz a meccsen, a lefújás után már rögtön arra gondolsz, hogy mi is fog rád zúdulni, mik lesznek a következmények?  

Suárez: Igen.

Piqué: … hiszen figyelembe véve a múltbeli eseményeket…

Suárez: Igen, pontosan.

Piqué: … vagy amint vége a meccsnek, érzed, hogy „ezt most elszúrtam”?

Suárez: Amint megcsináltam a hülyeségemet, rögtön tudtam, hogy hibáztam. Percekkel ezután lőtte Godín a gólunkat, és én nem is tudtam annyira ünnepelni, mint a többiek, mert már a találkozó utáni dolgokra gondoltam. Továbbjutottunk, és mentünk ünnepelni a szurkolókhoz, hiszen két európai csapatot is legyőztünk. Beléptem az öltözőbe, és az először a feleségemmel beszéltem, aki már ott várt a gyerekekkel. Megkérdezte tőlem, hogy mit is csináltam, én pedig az elején nyilvánvalóan még tagadtam, nem akartam elfogadni a valóságot, sírtam és minden. Ami pedig utána jött… mindenki boldog volt, hiszen továbbjutottunk, de egyben mindenki nézte a telefonjait, és látta a történéseket. Ez pedig egy nagyon fájdalmas pillanat volt a számomra és a csapat számára is, ami nyilvánvalóan hatással volt rám.

Piqué: Mikor kezdtél el a Barçával beszélni az átigazolásodról? Ezen a nyáron vagy már a világbajnokság előtt?

Suárez: Ezen a nyáron, méghozzá a világbajnokság ideje alatt.

Piqué: És volt olyan pillanat, amikor átfutott a fejeden, hogy a fenti incidens miatt…

Suárez: Persze, eszembe jutott mindez.

Piqué: … kútba esik a Barcelonába igazolásod?

Suárez: Igen, rögtön bevillant, hiszen ez volt számomra minden. Természetesen koncentráltam a vb-re, de ott volt a lehetőség, hogy teljesüljön az álmom. A Barçáért bármit megtettem volna. Miután megnyertük az olaszok elleni meccset és szó volt róla, hogy eltiltanak az egész  világbajnokságról, beszélhettem Zubival és az elnökkel, akik megnyugtattak, hogy a Barcelona továbbra is akar engem. Nincs problémám azzal, hogy kimondjam: sírtam… Sírtam, hiszen ez azt jelentette, hogy elfogadtak úgy, ahogy vagyok. Márpedig nekem ezekben a hetekben nehéz volt hinnem magamban azok után, amin keresztül mentem… Az az igazság, hogy a Barcelona ezen a területen szenzációsan viselkedett velem, mindig is hálás leszek a klubnak.

Piqué: Hogy őszinte legyek, nagyon kevés olyan csapattársat ismerek, aki annyira nemes és jó ember, mint te. Ezt most mondom neked, és komolyan gondolom. Tudod, milyen a kapcsolatunk. Néha mi, játékosok úgy reagálunk a pályán, ahogy, és az emberek nem veszik számításba azt, hogy ezernyi impulzusnak vagyunk kitéve. Vannak dolgok, amik megtörténnek, de én azt gondolom, hogy amióta a Barcelonában játszol, mind a pályán kívül, mind a pályán csodálatos magatartást tanúsítottál. Dagadt, csak hogy tudd, nagy öröm, hogy a társamnak tudhatlak!

Suárez: Ez az első alkalom, hogy libabőrössé teszel… Az a lényeg, hogy hűek maradjunk magunkhoz. Hogy tudjunk, honnan is érkeztünk a Barçába. Már itt volt Ney és Leo, nem volt könnyű beilleszkedni, az ő színvonalukon játszani, és mind a pályán, mind azon kívül a legjobban teljesíteni.

Piqué: Itt egy statisztika, amit már régóta elemzek. Tudom, hogy szereted, ha ilyeneket hozok neked. Amióta a válogatottban bemutatkoztál a világbajnokságon, Uruguay sosem veszített meccset a vb-n, amikor a pályán voltál. Háromszor hagyta el vesztesen a pályát: Hollandia ellen 2010-ben illetve Costa Rica és Kolumbia ellen 2014-ben. Utóbbi akkor történt, amikor sérüléssel bajlódtál és el voltál tiltva. Szóval megnyeritek a 2018-as világbajnokságot? Mi a véleményed?

Suárez: Nagyon sok erős együttes van, kiegyenlített a mezőny. Ráadásul mindig lesz egy meglepetéscsapat, szóval senkit sem szabad lebecsülni.

Piqué: Látsz egy-egy esélyest? Valaki, aki esélyesebb a többieknél? Vagy van néhány válogatott, melyek közül bármelyik megnyerheti?

Suárez: Uruguay a favorit!

Piqué: Bravó! Szereted a nyomást, igaz?!

Suárez: Viccet félretéve, az európai válogatottak a favoritok. Németország a címvédő. Spanyolország nagyon magas szinten játszik. Franciaország nagyon tetszik, a játékosai képzettek, és noha a többség fiatal, de ők a franciák, mindig esélyesek. Majd jön Argentína, Brazília és Uruguay, nem?

Piqué: Nagyon meglepett, hogy mióta bemutatkoztál a válogatottban, már 95 meccsen léptél pályára, 49 gólt lőttél, de mindig csak egy edződ volt, akiről mindig úgy beszélsz, mint ’El Maestro’. Mesélj róla egy kicsit, mert ritka dolog manapság, hogy egy tréner ennyi időt eltöltsön ugyanazon a kispadon.

Suárez: Ez az ő érdeme. Egy példakép, viszonyítási pont Uruguayban. A ’Maestro Tabárez’ jelző szent Uruguayban, mert nagyon sok dolgot megváltoztatott. A játékosok nagyon tisztelik, és mindent megfogadnak, amit ő mond. Akkora tiszteletet vívott ki magának, hogy akkor sem kezdték ki, amikor a nemzeti csapat éppenséggel rosszabb periódusokon ment keresztül. Helyette az volt a cél, hogy a mesterrel közösen találjuk meg a megoldást a problémákra. Ez pedig szerintem csodálatos, mert ezt ő vívta ki magának. Számomra ő a legjobb edző, akivel együtt dolgozhattam. Edzőként és emberként is sokat jelent nekem. Segített, hogy éretté váljak, hogy felnőjek. Sokszor kiállt értem, 2014-ben például lemondott egy pozícióról a FIFA kapcsán, miután úgy bántak velem, ahogyan a bizonyos incidens után. Elképzelheted, mennyire hálás vagyok neki. Egyike azoknak, akinek mindig hálás leszek.

Piqué: Befejezésképpen beszéljünk Cavaniról, aki hozzám és hozzád hasonlóan szintén 87’-ben született. Milyen a kapcsolatod vele? Úgy gondolod, hogy ez az utolsó esélyetek, hogy nyerjetek egy világbajnokságot? Tudom, hogy ezek nagy szavak, de a következő tornán már 35 évesek leszünk, ami meglátszik majd rajtunk.

Suárez: Nem csak a születési év azonos, de 2007 óta megannyi meccsen játszottunk már közösen, többek közt az U-20-as világbajnokságon is. Néhány mérkőzéssel több van a lábában a válogatottban, de többnyire együtt játszottunk a támadósorban. Van még néhány véletlen egybeesés, mint például ugyanabból a városból származunk, és az országunk büszke arra, hogy mindketten egy nagy csapatban kötöttünk ki. Ez pedig reményt ad az embereknek, hogy nyerhetünk. Mi pedig nyilvánvalóan azon leszünk Edivel, hogy az esélyünket a lehető legjobban használjuk ki.

Piqué: Végül az utolsó kérdésem: nyerünk valamit idén a Barçával?

Suárez: Igen, biztosan.

Piqué: Valóban?

Suárez: Igen, ezt most itt aláírom neked.

Piqué: Akkor köszönöm szépen, Dagadt, egy élmény volt! Köszönet!