Konganak a vészharangok, pánik mindenütt, az emberek temetik a Barcelonát… Jelenleg még persze nem így fest a helyzet, ám a pesszimistább hangok kezdik felütni a fejüket, és kritizálni a Pep-Teamet annak játéka és utóbbi hetekben nyújtott eredményei miatt. Ráadásul a Real Madrid a szombat esti, Sevilla elleni győzelmével jobb gólarányának köszönhetően átvette a vezetést a tabellán. Mi lesz most?

Még mielőtt kifejtenénk a vitaindító kifejtésünket, ismertetjük a tényt, hogy Leo Messi szerezte a Barcelona 5100. bajnoki gólját a klub történelmében, miután Almeríában duplázni tudott. Az argentin extraklasszis első találata, ami szabadrúgásból esett, volt az 5100., míg egyszerűbb matematikai számítások után kikövetkeztethető, hogy a második találta az 5101. lett a klubtörténelemben.

Messi és az 5100. gól párosa különben azért is érdekes, hiszen a tavalyi szezonban a Racing Santander elleni találkozó alkalmával szintén 2009 Aranylabdása volt az, aki e téren beírta magát az egyesület históriáskönyvébe, hiszen az ominózus 90 percen ő szerezte a katalánok 5000. bajnoki találatát. Messi tehát további lapokba véste bele magát, mint az FC Barcelona jelenkori együttesének a meghatározó alakja.

Érdekes és a Messit támadók táborának egy jelentős fricska, hogy az argentin támadó a Barcelona 23, tegnap este leadott lövésből 11-et vállalt magára, 11 alkalommal cselezte át magát a hazai védelmen, illetve 5 gólhelyzetet érő passzt jegyzett.

Mi lesz most?

Jön a Valencia a Camp Nouba március 14-én, vasárnap 19 órakor. Ezen kívül semmi érdemleges. Illetve Josep Guardiola fiai hatszor fognak tréningezni, mivel a csütörtöki nap kivételével minden egyes nap lesz edzése Xaviéknak.

Viccet félretéve, az almeríai döntetlen túldramatizálásában jelentős szerepet játszhat az, hogy a Real Madrid szombat késő este óriási hajrával legyőzte a Sevilla együttesét a Santiago Bernabeuban 3-2-re, amivel jelenleg átvette a vezetést a tabellán. Ezen kívül azonban semmilyen ok nem utal a pánikhelyzetre, lévén, hogy Messiék csúsztak-másztak a 2-2-es döntetlen alkalmával, a sok helyzet pedig arra utal, hogy a katalán játékosok türelmesen és pontosan építették fel a támadásaikat.

Persze sok volt, amit nem, azokat ki kell elemezni, és javítani kell őket, viszont messzemenő következtetéseket nem szabad levonni a találkozóból. Véleményem szerint ugyanis egy bizonyos mennyiségű pontelőny sosem azért van – vagy legalább így is értelmezhető - , hogy az a szezon végéig ugyanakkora maradjon. Az adott differencia ugyanis remekül fedezi pont az ilyen hullámvölgyeket, mely után ennek következtében még minden esélye megmarad a Barcelonának, hogy megvédje a címét.

Ezt a gondolatmenetet követve, ahogy az ötpontos előnynél sem adják még oda a bajnoki címet, úgy a jóval a bajnokság vége előtt a második helyen tanyázó csapattól sem fogják elvenni az esélyt, hogy megszerezze azt. Sőt, ez a második hely csak a rosszabb gólkülönbség miatt van…

A feladat tehát egyszerű: el kell menni majd a Benabéuba, és legyőzni a legfőbb riválist, s ezzel eldől, ki a jobb. Addig ugyanis két dolgot is bizonyíthatnak majd a csapatok: egyrészt azt, hogy a ’Clásicóig’ is be tudják húzni a meccseiket, és érzékeltetni, hogy hosszútávon is effektívek, ami a bajnoki cím egyik alapfeltétele. Az egymás elleni meccsükön pedig eldőlhet, ki a jobb ebben az idényben a másiknál – persze, egy meccsen nem mindig a valódi erőállapotok tükröződnek a végeredményben, de ez a találkozó más lenne ebben a tekintetben is.

Semmi nincs eldőlve, extra motivációval pedig még ez a hátrány is előnnyé kovácsolható.