Rengeteg írás kereste már az okokat, miért is tud a Barcelona már két éve a világ tetején lenni, és versenyre kelni a klubfutball legjobbjaival, s abban is biztosak lehetünk, hogy ezek az anyagok számtalan szemponton keresztül vizsgálták a Pep-Teamet. Egy aspektus azonban létezik, mely címlapra sosem került, és az értekezésen belül is maximum pár sort szenteltek neki: Tito Vilanova személyéről beszélünk. Vilanova pontosan az az ember, aki nem kér a címlapokból, de nélküle nehezen lennének címlapok...

Sosem szerettem azokat az írásokat, melyek száraz tényeket taglalnak, de valahogyan ezek nélkül nem pályakép egy pályakép, így - Olvasóink engedelmével - az elején gyorsan lezongoráznám ezt a részt, hogy érdemi mondatok is elhangozzanak Tito Vilanováról.

Vilanova jelenleg 40 éves, 1969. szeptember 17-én született egy Barcelonától észak-keletre található településen, Bellcaire d’Empordà,Gironában. Azt a lehetőséget, amiről minden katalán kissrác álmodik, 1988-ban hozta el neki a sors, mikor is a Barcelona játékosa lehetett, és két évig a korosztályos csapatokban, valamint a tartalékcsapatban futballozhatott. Az akkor még 'B' együttes néven futott gárdában egyébként 52 mérkőzést abszolvált, és 6 gólt szerzett, ám nem sokkal Guardiola első együttesbe való berobbanása után távozott, és 1991-ben a Figueres játékosa lett.

A Figueressel majdnem sikerült az első osztályba való feljutás, ám a rájátszásban elbukott a csapat. Az első osztályban való debütálás végül 1992-ben következett be, amikor már a Celta Vigo labdarúgója lett. Ezek után több csapatban is megfordult, mint például az Elchében, a Badajozban vagy éppen a Mallorcában. Aktív pályafutását végül 2002-ben fejezte be a Gramenet csapatában. A menedzseri karrierjét a Terrassa technikai igazgatójaként kezdte meg, majd 2007-ben elfogadta Pep Guardiola felkérését, hogy legyen a Barcelona 'B' másodedzője.

A történet innentől már mindenki számára ismert: a Guardiola-Vilanova duó előbb a fiatalokkal visszajutott a harmadosztályba, hogy aztán az első csapattal sikert sikerre halmozzanak, és hogy létrehozzák azt az együttest, mely elsőként megnyert minden sorozatot egy naptári esztendőn belül, melyben elindult.

Még a 'B' együttes bajnoki címét követően hallhattuk azt Guardiola szájából, hogy "köszönöm, Tito, hogy tavaly visszautasítottál felsőbb osztályokból érkező ajánlatokat, hogy velem lehess." Vilanovának tehát több kérője is akadt azon a nyáron, de ő mindenképpen a Barçába akart jönni, ez a tettvágy, ez az alázat pedig - megspékelve Guardiola fanatizmusával - pozitív előjel volt. A negyedosztályban egyébként rendkívül jól jött Vilanova tudása az ellenfelekről, s ezt mindig ki is emelik a 'B' együttes bajnoki címét illetően, ergo már itt megmutatkozott 'Tito' fontos szerepe.

Az első csapat sikereiben pedig - ahogyan azt egyébként Guardiola már számos alkalommal kihangsúlyozta - a szakmai stábnak is szerepe van, sőt, mint a vezetőedzőhöz legközelebb álló személynek, Vilanovának pedig talán ennél még egy kicsivel több is. Páros munka lévén elképzelhetetlen, hogy ne azonos elveket valljanak hasonló, fanatikus mentalitással, így a fiatalokba vetett hit, a Pep-Team küzdeni tudása, a közösségi kohézió, a csapat ereje, illetve a játékstílus mind-mind anyagunk főhősét is jellemzi.

Pardon, jellemezné... Igen, a címlap nem neki való. Igaz, nem is vágyik rá. Óriási segítség Guardiolának, hogy a háttérben végzi a munkáját,több mint kifogástalanul.

Az észrevehetetlen, ám létfontosságú 'jobbkéz'.