Óriási dicséret illeti õket | Hibák mindig vannak | Korszakos csapat
Nem sok hálásabb feladat van a világon, amikor a kedd estihez hasonló Barça-siker után kell tollat ragadni, és árasztani el a dicsérõ jelzõket a játékosok felé, a szakmai stáb felé, és úgy egyáltalán, az egész együttes felé. Ezt a részt is lefutjuk majd következõ anyagunkban, de ennél azért komplexebb képet szeretnénk festeni a Pep-Team jelenlegi helyzetérõl, nem kihagyván azt a „ziccert”, hogy a saját gondolatvilágomat tárjam fel errõl a korszakos együttesrõl.
Töménytelen ömlengésnek, és a parádés gyõzelembõl kiindulván messzemenõ következtetések levonásának azonban semmi értelme, ebben nem látok rációt, így – annak ellenére, hogy nyilván nem kell túl okosnak lennem, ha azt állítom, nagy az esély, hogy az idei Barça is versenyképes lesz – , ezt ki is hagynám.
Ahogyan tehát a Hercules elleni vereség után sem rögtön azt gondoltam, hogy itt a világvége, és a Camp Nouban mostantól a csodás esték helyett banális állapotok uralkodnak majd, úgy a Panathinaikosz lemosása – ez az volt, a szó szoros értelmében – után sem gondolom azt, hogy nem lenne javítani való az együttes játékában. Van, s jóllehet a váz, a munka nagyobbik része már stabil lábakon áll, az apróbb simításokat még el kell végezni. Óriási közhely, de mint minden ilyen mögé, oda lehet állni: a részleteken múlik a legtöbb.
Az elsõ húsz percben már 4-0-ra vezethetett volna a Barcelona, ehelyett a 21. minutumban Villáék közepet kezdhettek Govou gólja után. Jelentõs hiba – nem ez a jó szó erre, nevezzük is inkább „félresikerült kezdésnek” – tehát, hogy az ellenfél elbizonytalanítása helyett felbátorította a görög csapatot a Barça, és emellett még egy védelmi kihagyás miatt vezetett is a Pana. Más kérdés persze, hogy kevés olyan együttes van a világon, amelyik ilyen domináns szerep után ilyen gyorsan tud reagálni egy bekapott gólra. Xavi labdája… na igen, ez a foci, Messi pedig elegáns volt, és megoldotta a történet könnyebbik részét.
Ami azután következett, az pedig maga a nagybetûs futball. Pontos labdajáratások, sok mozgás, elõre begyakorolt elemek, illetve ezen felül improvizáció. Villának fontos lehetett a gólszerzés, Messi második találata élményszámba ment, bevallom õszintén, a számítógépes játékszoftverekben szoktam ilyen gólt látni, s ekkor mindig azt mondom, hogy ilyen nincs. Hát van.
A második félidõben aztán egy kissé visszakapcsolt a Barcelona, hogy aztán a kihagyott tizenegyes ismét felpörgesse, és Bojan fantasztikus passza, valamint Messi két kapufás lövése után Pedro gólt szerezzen. Alves találata pedig már a hab volt a tortán, maga a gólöröm pedig igen karakteresre sikeredett.
Nem az a csodálatos, hogy így játszott ez a csapat, mert tudni lehet, hogy ezek a labdarúgók képesek erre, sokkal inkább az az emberfeletti, hogy mindezt egy korszak harmadik esztendejében, a világ meghódítása, s megannyi történelmi tett után. Profi mentalitás, egészséges világszemlélet, valamint Guardiola személyében a Barcelona kispadjára született tréner szükségeltetik ehhez.
Élvezni kell tehát minden egyes mérkõzését ennek a csapatnak, mert még a keddi produkció ellenére sem lehet garantálni, hogy idén ismét tarol a Barça. Nem, ez a játék egy álom, amit a fenti tényezõk engedtetnek megélni a katalán szimpatizánsokkal.
Pep mindig leszögezi, hogy meccsrõl meccsre kell haladniuk. Úgy gondolom, ez a Barcelona szurkolóira is igaz.
