Ellentétes félidõk, megérdemelt hazai siker | ‘Masch’ jól szállt be
Több pozitívuma volt a Barcelona szombat esti mérkõzésének, melyet a katalán együttes Xavi vezérletével nyert meg 2-1-re a Valencia ellen. Az elsõ félidõben lassú, dekoncentrált volt a Barça játéka, tehát olyan, mint általában a válogatott szünet után, a második félidõben azonban ilyen elõzményekkel a háta mögött, egy ilyen magas szintet megütõ Valencia ellen játszott több, mint jól a Pep-Team. Mondjuk ezt még annak tudatában is, hogy lezárni megint nem tudta a mérkõzést idõben a Barcelona.
Ez tehát még mindig hiánycikk a jelenlegi Barça gépezetébõl, de mivel ez szorosan összefügg a helyzetkihasználással, így aggodalomra nincs ok. Az ugyanis biztos, hogy a szezon teljes szakaszában nem fog ennyi helyzetet elpuskázni a katalán csapat, ebben biztosak lehetünk, akkor pedig a gólok a szükséges önbizalmat is meghozzák majd.
Kicsit átfutva a mérkõzés összképét, két ellentétes félidõt láthatott a publikum, ennek ellenére megérdemelt a hazai siker, hiszen a második félidõben kétszer olyan veszélyesen futballozott az azt uraló Barça, mint az elsõ játékrészben jobban teljesítõ Valencia tette azt a meccs elsõ 45 percében. A Valencia úgy lépett pályára, hogy egész pályás letámadást alkalmazott, így már a Barcelona védõsora sem passzolhatott nyugodtan, ez pedig nagyon nem ízlett Xaviéknak, akik legtöbbször nem tudtak erre a lépésre válaszolni, ha pedig végre jól mozogtak el a letámadó vendégekrõl, akkor mindig becsúszott egy-egy pontatlan passz.
A Valencia vezetõ találata így jogos volt, mely talán kellet is ahhoz, hogy a szünet után aztán egy teljesen más mentalitású Pep-Team lépjen pályára. Már a passzok ritmusa is jobb volt, a pontosságról nem is beszélve, a támadósorban pedig egyszerûen elkezdtek többet futni Iniestáék. Xavi rendszerint oda is tette a gyilkos passzát a kapu elé, Iniesta lába nem remegett meg, így hamar tudatosította a Barça, hogy képes a fordításra. A második gól így csak idõ kérdése volt, mivel Alvessel a vezérleten a kombinatív játékát a legjobb változataiban mutatta be a Barcelona, ennek következtében Messi, Villa, de akár a brazil jobb bekk is gólt szerezhetett volna, ráadásul nem is egyszer.
Kiemelendõ még a csereként pályára lépõ Mascherano, aki Xavi helyére érkezett. Az argentinnak nem volt pontatlan passza abban a bõ 10 percben, amikor a gyepen volt, adott ellenben egy parádés passzt Pedrónak, illetve remekül osztotta el a labdákat, agresszivitása pedig nem egy akciót akadályozott meg. Mascherano tehát most igencsak jól játszott, és véleményem szerint megmutatta, hogy igenis képes alkalmazkodni a Barça játékához. Lesz ez jobb is, meg rosszabb is, de – csúnya szóval élve – kompatibilis a Barcelonával.
Ez a teljesítmény tehát figyelembe véve azt, hogy válogatott mérkõzés után volt a Barcelona, megfelelõ, a második félidei pedig nagyon jó. A jövõben azonban fejlõdni kell, frissülni, mert az elsõ félidõ egy intõ jel volt, és habár ez a csapat nem kényelmesedett el, újítania kell, mert csak akaratból nem lehet megélni.
Összességében jó ez az út, ez lehet a helyes ösvény, a mentalitásra és az akaratra ráadásul szava nem lehet a katalán szurkolótábornak, mivel azt a fajta letámadást és agressziót, amit ez a Barcelona elbírt az elsõ félidõben, kevés csapat képes így átvészelni, majd megoldani.
