Az elmúlt évek legjobb és legstabilabb Atléticója vár a Barçára
Vasárnap este 21 óra 30 perckor az utolsó esélyét ragadhatja meg az FC Barcelona a bajnokságban. Egy, a Vicente Calderónban aratott gyõzelem ugyanis nem csak három pontot jelentene, hanem ott sikerülne nyerni, ahol az elmúlt években csak nagyon ritkán, s ez talán fordulatot hozhatna a Barça idei gyenge idegenbeli szereplésében. Ehhez azonban a szezon legnehezebb mérkõzését kellene megnyernie a Pep Teamnek, ugyanis az ellenfél az az Atlético Madrid lesz, mely Diego Simeonéval a kispadon még nem veszített.Simeone az Atlético korábbi játékosaként ismerõsként, edzõként azonban ismeretlenként érkezett a spanyol fõvárosba, hiszen komoly, európai szinten jegyzett eredménye csupán a Catania tavalyi élvonalban tartása volt. Ennek ellenére a matracos’ kaland eddig teljes siker, persze nem azért, mert elsõ kilenc meccsén öt gyõzelmet és négy döntetlent jegyez, azaz eddig veretlen – bár ez is kiemelkedõ teljesítmény – , hanem a szemmel látható fejlõdésért.
Az Atlético ugyanis mentálisan rendkívül erõs lett, a védelmét, mely az elmúlt években átjáróház volt akár gyengébb ellenfelekkel szemben is, alaposan helyre tette, így kilenc találkozón csupán két gólt kapott a fõvárosi csapat. Annak ellenére, hogy a támadójáték akadozik, avagy az eddig szerzett 14 gól nem lenyûgözõ, Falcaóban mindig benne van a gólszerzés, õt pedig olyan kreatív emberek szolgálják ki, mint a brazil Diego vagy a török Arda Turan. Simeone egyébként nem számolhat majd a brazillal, ami érzékeny veszteség lehet a még korántsem olajozott támadójáték számára.
A számok alátámasztására két mérkõzést hoznék fel: a Lazio ellenében a múlt héten 3-1-re nyertek Falcaóék, amely komoly fegyvertény, figyelembe véve azt, hogy a Lazio erõteljes fejlõdési pályára állt a nyári erõsítéseivel, s többek közt Klose rutinjával senki sem mehet ellene biztosra. Ami viszont még jobban kirajzolta az Atlético fejlõdését, az a Valencia elleni hazai mérkõzés, amelyen ugyan nem született gól, ám „döbbenetes” volt látni, milyen stabil a hazaiak védelme.
A Valencia egy komoly támadópotenciállal rendelkezõ csapat, ahol a villámgyors játékosok, mint Piatti, Alba, Mathieu vagy Feghouli s a befejezõ támadók, mint Soldado és Aduriz, kiegészülve a játékmester Banegával bármelyik csapatnak be tudnak találni. Az Atlético azonban roppant stabilan állt a lábán, alig engedélyezett néhány lehetõséget a Turia-partiaknak, és sokkal inkább a szerencsén, mintsem a Valencián múlt, hogy nem hazai gyõzelem született.
A Barça a Vicente Calderónban nem szokott szárnyalni, ezt idén ráadásul tetézi az a tény, hogy most már nem csak a Calderónban, hanem összességében a Camp Noutól távol sem brillírozik a katalán gárda, melynek ez az utolsó esélye, hogy minimálisan életben tartsa a bajnoki reményeket. Sok pontot lehet még szerezni, ez egyértelmû, ám az is, hogy az idei teljesítmény láttán nem úgy néz ki, hogy a Pep Team ezek mindegyikét begyûjti.
Az idei Barça egy komoly vizsga elõtt áll a Calderónban, mely utat mutathat az idény hátralévõ részére – legalábbis a Bajnokok Ligájára nézve egészen biztosan.
