Az igazság fáj: a problémák valósak

Tata elképzelései továbbra is jók, de radikálisabb változtatások kellenek

Az FC Barcelona együttese 1-0 arányban kikapott Bilbaoban vasárnap este a Liga 15. fordulójában, aminek köszönhetõen a Real Madrid három pontra közelítette meg, az Atlético Madrid pedig pontszámban beérte a listavezetõt. A tabella jelenlegi állása azonban lényegtelen, a pontokat májusban kell majd megszámolni, ám ha a katalánok többet akarnak gyûjteni, mint riválisaik, komoly változások kellenek – tartjuk ezt még úgy is, hogy a véleményünk nem változott: ’Tata’ Martino új elképzeléseire szüksége van a gárdának.

A problémák viszont komolyabbak annál, minthogy némi finomhangolás rögtön az európai elit tetejére vezesse vissza a Barcelonát. ’Tata’ Martino remekül látta meg, hogy a középcsatár nélküli játék nem mindig hasznos; tökéletesen megértette azt is, hogy ezek a játékosok, akik már többször is megnyertek mindent, rotációval tarthatóak csak megfelelõ fizikai és mentális állapotban a szezon végére. Visszatértek a csapat játékába olyan elemek, mint az átlövés illetve a labdaszerzés utáni villámgyors támadásépítés. Neymar kezdeti formája pedig csak még szebbé tette az összképet.

A problémák azonban mélyebben gyökereznek, amit orvosolnia kell Martinónak – méghozzá minél hamarabb.

1. Fábregas nem támadó

Cesc Fábregas nem hasznos a csapat számára a hamis kilences posztján. Ezen nincs mit ragozni, Messi egyszerre tud két posztot lefedni, mert õ Messi. Fábregas viszont nem az, egyrészt nem olyan dinamikus, mint az argentin, másrészt mivel középpályás, a legtöbbször nem fordul kapu felé, és cselez ki egy-két védõt, ami elengedhetetlen lenne a létszámfölényes szituációk megteremtéséhez.

Ráadásul Fábregas ugyanolyan típusú játékos, mint Xavi és Iniesta, így hiába tartják meg a labdát remekül, és hiába szervezik kiválóan a játékot, adott a kérdés: ki fog beindulni az üres területekbe? Sánchez és Neymar valamint a felfutó védõk, de ez a séma kiismerhetõ, a játékosok hibáznak, a döntõ passzokba hiba csúszik, és máris borul a rendszer.

2. Mascherano és Piqué formán kívül másfél éve

Nem igaz az állítás, mely szerint Mascherano nem képes világklasszis teljesítményt nyújtani a középhátvéd posztján. Pep Guardiola rendszerében, ahol Mascherano feladata a megelõzõ szerelések, valamint a védelem mögött hagyott üres területek befutása volt, tökéletesen játszott, egy éven keresztül gyakorlatilag hiba nélkül hozta le a meccseket. Mióta azonban lazulnak a stílus keretei, és nem olyan domináns a Barcelona, mint korábban, elõjönnek azok a hiányosságok, amik egy klasszikus védõ feladatkörébe beletartoznak, így a helyezkedés, a fejelés és a megfelelõ ütemben való kilépések a védelembõl. Mascherano ezt meg is fejeli néha a koncentrációs hibáival, ami nem egy eladott labdában öltött már testet.

Piqué 2009-ben berobbant, a dél-afrikai világbajnokságig hiba nélkül teljesített, aztán a 2011-es, még Bajnokok Ligája és bajnoki gyõzelemmel végzõdõ idényben nyújtott magas szintû teljesítménye után kép és hangzavar következett be, ami azóta is tart. Még csak nem is hasonlít korábbi önmagára, lassúságát nem tudja kompenzálni a jó helyezkedésével, párharcait pedig alig nyeri meg. Évekkel ezelõtt még Puyol utódjának képzelték el a szurkolók, mára már oda jutott, hogy Marc Bartra is megelõzi a sorban a teljesítménye alapján.

Ha Bartra így folytatja, és egy minõségi középsõ védõt is igazol a Barcelona, úgy ez a két játékos nagyon könnyedén a kispadon találhatja magát.

3. Busquets hozzáállása

Sergio Busquets továbbra is a Barcelona gépezetének kulcsfontosságú eleme, szakmai vonalon és a teljesítménye alapján ott a helye a kezdõcsapatban. Bilbaoban viszont teljesen a felszínre jött az, amit már az utóbbi hónapokban is látni lehetett nála: többet reklamál a játékvezetõnél, mint amennyit kommunikál a játékostársaival, ami egyáltalán nem jó irány. Még akkor sem célravezetõ, ha Bilbaoban egyértelmû piros lap maradt el a hazai védõ számára. Sõt, Busquetset figyelve szembetûnõ volt az is, hogy legtöbbször sem a szögleteknél, sem a felívelt labdáknál nem ugrik fel, megpróbálva megnyerni a fejpárbajt, hanem inkább a földön marad, beáll a támadó alá, és megpróbálja eljátszani azt, hogy szabálytalankodtak vele szemben.

Nem állítom, hogy nem lökik ezeknél az eseteknél Busquetset, mi több, az is célravezetõ az alacsonyabb katalán játékosok számára, hogy nem a fejpárbajt próbálják megnyerni, hanem a labda várható helyére igyekeznek, és próbálják megszerezni azt. Ezekbõl azonban egyik sem valósult meg, csak a támadó alá való beállás, és a reklamálás.

Szeretném hangsúlyozni: ezek a játékosok, és ez a Barcelona semmivel sem gyengébb most, mint a hollandiai és a bilbaoi meccs elõtt, amikor még a média csak a stílusról próbált vitákat gerjeszteni. Egy dolgot azonban látni kell: vannak problémák, melyeket meg kell oldani. Ezek pedig olyan döntések, amik világklasszis labdarúgókat fognak érinteni, olyanokat, akik az elmúlt években mind eredményekben, mind hozzáállás terén nagyon sokat adtak ennek az egyesületnek.