Luis Enrique: újabb klubikon, újra sikeresség?

Kérdések vannak | Jó válaszok esetén nagyot szólhat az új Barça

Vasárnap, azaz ma este 21 órakor kezdetét veszi a Luis Enrique-éra, melynek kezdetén kísértetiesen sok hasonlóságot lehet felfedezni a 2008-as korszakváltással. Akkor is trófea nélküli idényt tudhatott maga mögött a klub, most is; akkor is kritizálták az új vezetés átigazolási politikáját, most is; akkor is kételkedtek Pep Guardiola hozzáértésében és rátermettségében, most Luis Enrique irányába vannak kételyek. Rövid, szubjektív hangvételû bevezetõ egy remélhetõleg sikeres korszak elsõ napján. 
 

 
A fenti párhuzamokkal nem az a célom, hogy Luis Enrique és a klub minden egyes döntését pozitívnak, és a lehetõ legjobbnak állítsam be. Errõl szó sincsen, én magam is kritikával illettem néhány döntést, csupán azt szeretném láttatni, hogy idõt kell adni Luis Enriquének, az elképzeléseinek és a csapatának, mert bármi kisülhet belõle.
 
Nagy közhely, de utólag tûnik csak minden egyértelmûnek, így Pep Guardiolát például sokan elküldték volna már a második forduló után, amikor a csapat egy vereséggel és egy döntetlennel kezdett a bajnokságban a Numancia és Racing Santander ellen.
 
Türelem, idõ és egészséges optimizmus tehát mindenképpen jár Luis Enriquének, ugyanakkor el kell ismerni, hogy számos kétely felmerülhet a csapattal kapcsolatosan. Rögtön ilyen a védelem, ahol Mathieu – az ára nem téma ezúttal – és Vermaelen képességeit nem lehet ugyan elvitatni, ugyanakkor elõbbi csak 1-2 éve játszik a védelem közepén, utóbbi pedig az elmúlt években alig játszott a sérülései miatt. Ott van továbbá Dani Alves, akinek a teljesítménye évrõl évre gyengébb, és hiába látja be ezt õ is, ha idén sem változtat ezen a tendencián, az amellett, hogy az utolsó barcelonai idényét vetítené elõre, trófeákba kerülhet a Barçának. 
 
A kapusposztot nem véletlenül hagytuk ki, két fiatal tehetség és egy rutinosabb hálóõr számomra garancia arra, hogy a kapuban ne legyenek problémák. Mindhárman rendkívül tehetségesek, azaz a versenyhelyzet a fejekben fog eldõlni – aki jobban képes koncentrálni, az lesz hosszú távon a kezdõkapus.
 
A középpályára érkezett a horvát Rakitic, akinek a képességeit szintén megkérdõjelezik, holott amellett, hogy a zseniálisan lát a pályán és nagyon technikás, nagy munkabírású, és sérülések esetén sokoldalúan is használható. Nem véletlenül akarta õt leigazolni a Real Madrid és az Atlético Madrid is. Kérdéses ebben a csapatrészben Xavi szerepe, aki egy évtizednyi kezdõtagság után vélhetõen most már rendre a cserepadról fog beszállni. Ha Xavi teljességgel elfogadja a szerepkört, óriási hasznára lehet a csapatnak, mert még mindig sokkal rendezettebb, automatizáltabb és a labdatartás terén ezáltal stabilabb a csapat játéka vele a pályán, mint nélküle. 
 
A támadósorba érkezett Suárez, aki a világ egyik legjobb támadója a legjobb korban, tele motiváltsággal, hiszen az uruguayi a pályafutása során egyetlen egy komolyabb trófeát sem nyert még nemzetközi szinten. A kérdõjel az, hogyan is tudja Luis Enrique összeilleszteni a játékát Neymarral és Messivel. A világklasszisok könnyedén megértik egymást, de a tavalyi évbõl is láthattuk Messi és Neymar esetében, hogy az edzõi ráhatás sem mellékes. Ráadásul a támadósorban jobbára csak a fiatalok a kezdõjátékosok alternatívái, Munir, Sandro és Adama elõtt tehát óriási lehetõség áll, a baj persze akkor jelentkezne, ha ezzel nem tudnának élni.
 
Mindenhol vannak tehát kérdõjelek, de amennyiben Luis Enrique tudja a választ ezekre a kérdésekre, úgy a csapatban levõ potenciál – mert ennek a ténye tagadhatatlan – nagyot szólhat, és ezzel együtt az új Barça is nagyot szólhat.