Jól érzi magát a Chelsea-nél | Szívesen emlékszik a barcelonai évekre

Cesc Fábregas a karrierje szempontjából alighanem jó döntést hozott múlt nyáron, amikor elfogadta a Chelsea ajánlatát, és visszaköltözött Londonba. Ezzel lezárta három éves, második barcelonai ciklusát, amire egyébként szívesen emlékszik vissza és büszke is rá. De Londonban megbecsültebbnek, fontosabbnak érzi magát, amivel érthetõen boldog is. Interjú részletek.

„Visszatértem Londonba, mert igyekszem mindig olyan helyen élni, ahol szeretnek és ahol boldog vagyok. Az Arsenal váltása a Chelsea-re nem volt azért annyira súlyos szigorúan sportszakmailag. Ha ez a váltás 3 évvel korábban történt volna, akkor feltételezem, hogy durva lett volna, de most nem. A Chelsea változott, ez a csapat más, olyan, amit vártam. Ez a gárda már fõszereplõ akar lenni a meccseken, többet passzol, többet játszik a labdával, dominál a meccsein. Sportszakmailag hasonló, mint a Barcelona.”

Wengernek most is hálás

„Egy fiatal játékos számára õ a világ legjobb edzõje. Ha hibázol, betesz a csapatba, ha ismét hibázol, betesz a csapatba, ha kifütyülnek, betesz a csapatba. Neki mindegy. Õ hisz benned és ad lehetõséget. Velem 17 évesen biztosan megesett, hogy nagyon sokan, még akár az öltözõn belül is néztek engem, és az járt a fejükben, hogy ez a kisfiú mit akar? Õ mindig bízott bennem.”

„Én továbbra is nagyon katalán vagyok. De itt jobban értékeltnek és megbecsültnek érzem magam, mint Spanyolországban, de ez normális. Nyolc évet voltam az Arsenalban, most visszatértem, és jól alakul az évem. A Barcelonában nem ment minden úgy, ahogyan szerettem volna, de én ettõl függetlenül is büszke vagyok arra, amit ott tettem. Nyertem címeket, csak hiányzott az elismerés, az erõ, ami az egyént hajtja. De nagyon elégedett vagyok a Barçánál töltött idõszakom miatt… Hogy megváltoztatnék-e valamit? Lehetséges, de így is elégedett és büszke vagyok, teljes szívembõl.”

Mit adott a Chelsea?

„Biztonságot. Újfent megtaláltam magamat szigorúan sportszakmai területen. Fontosnak érzem magam, nem fogom azt mondani, hogy én vagyok a fõvezér, de szinte így van. Ez csak arról szól, ahogyan játszom, visszább vagyok vonva a pályán, és ezzel úgy érzem, jobban részese vagyok a meccsnek. Egy találkozó alatt 90-100 alkalommal érek labdához, ez pedig hiányzott. A Barcelonában más volt, sokkal elõbbre toltan játszottam, a középsõ védõk kihozták a labdát, nekem más volt a szerepem. Itt visszaléphetek a labdáért, várhatom azt, sokkal nagyobb a szabadságom. Így pedig jobban élvezem a meccseket.”

Wenger, Guardiola és Mourinho

„A legjobbaktól tanulok, és ez nagy szerencse. A legjobbat a legjobbtól. Az az igazság, hogy olyan dolgokat tanulok meg, amiket soha nem fogok elfelejteni. Nem tudom, hogy mi lesz a sorsom, de az az érzésem, hogy soha nem lehetek majd a focin kívül. És azt gondolom, hogy megvan az a személyiségem, ami ahhoz kell, hogy edzõ legyek, de aztán majd meglátjuk persze. Én azok közé tartozom, akik odafigyelnek az apróságokra, akik ha kell, leszidnak valakit, aki nyerni akar… egy sportigazgatói poszt untatna. Igen, azt hiszem, hogy edzõ leszek.”

Pep vagy Mou?

„Lehet, hogy nem hiszik el nekem, de számomra egyvalami összeköti õket: mindketten nyerõ típusok. Mindketten utálnak veszíteni, ebben ugyanolyanok. Sokkal inkább hasonlók, mint sokan azt gondolnák. Egyértelmû, hogy tudok beszélni arról az edzõrõl, aki a jelenlegi edzõm; Mourinho azt kéri tõlünk, hogy játsszunk látványosan. Ez a csapat nem azon alapul, hogy kivár, spekulál, hanem támad, és vigyáz a labdára. Én persze arról tudok beszélni, amit látok. Mindketten nyerõ edzõk, szeretik játszani a focit, még ha az igaz is, hogy nem ugyanúgy dolgoznak. Más úton jutnak el a sikerekhez.”

Változnak az idõk

„Három évvel ezelõtt nem is tudtam volna elképzelni, hogy Mourinhóval dolgozzak, de végülis az élet sok fordulatot tartogat, és ez a fociban még inkább így van. Mou-val nagyon erõs volt a rivalizálásunk, ellene küzdöttünk, de én soha nem utáltam, és más, hasonló érzésem sem volt. Volt sok összetûzésem Terryvel is, de végülis mindannyian emberek. Én soha nem utáltam Mout. Sem õt, sem mást. A Chelsea volt az a csapat, amelyiket a leginkább le akartam mindig gyõzni, ugyanúgy, ahogy Barcelonában ez a Madrid volt, de csak errõl van szó. Engem nem mozgat meg az utálat.”

A Barça nem lenne ugyanaz Messi nélkül

„Leo annyira irányít, amennyire meg is érdemli. Se jobban, se kevésbé. És nem is arról van szó, hogy irányítja a dolgokat, õ egyszerûen fontos. Az, hogy a Barcelona az elmúlt 8 évben árnyékot vetett a világra, az Messinek köszönhetõ. Nélküle is nagy csapat lenne, de nem lenne a történelem egyik legjobbja. Olyan mint Messi, nincs senki. Minden csapatnak, legyen az kisebb vagy nagyobb, megvan a maga Messije, aki el tudja dönteni a meccseket.”