Egy záradék miatt ingyen távozhat | Mekkora felelõsség terheli a klubot?
Dani Alves várhatóan élni fog a tavaly nyáron megújított kontraktusába foglalt jogával, és egyoldalúan felbontja a szerzõdését, hogy a Juventushoz szerzõdjön. A Barça semmit sem fog látni az egyesület történelmének egyik legjobb jobbhátvédjének távozásából, ám ezzel kapcsolatosan az összkép kicsit bonyolultabb annál, mint amilyennek elsõre látszik.
Alves elõzõ kontraktusa 2015 nyarán járt le, és sok kérdõjel volt a folytatását illetõen. Elsõként szerepet játszottak sportszakmai kételyek, mert a brazil formája „csupán” tavaly tavaszra javult fel, addig bõven elmaradt a várt szinttõl, utólag pedig könnyû okosnak lenni, hogy Alves a fontos szakaszban hozta a teljesítményt, ezt elõre nem lehetett látni. Azt sem szabad továbbá feledni, hogy a katalán klub egy olyan idényen volt túl, ahol a csapat egyetlen egy komoly trófeát sem nyert, és ennek következtében Alves teljesítménye sem volt az ideális.
Másodszorra pedig, miután Alves formája feljavult, és a sportszakmai kételyek eltûntek, a játékos és az egyesület nem tudtak megegyezni egymással az új szerzõdésrõl. Sokan a pénzrõl beszéltek, mint legfõbb problémáról, Alves pedig a tisztelet hiányát hangsúlyozta, amit a klubon belül tapasztalt a személyével szemben néhány vezetõ irányából.
Amint az szerdán kiderült, a végeredmény egy olyan záradék szerzõdésbe foglalása lett, amely azt nézve, hogy a Barça történelmének egyik legjobb jobbhátvédje int búcsút a klubnak, roppant kínos, és érthetetlen.
Induljunk ki abból, hogy nem a klub kezdeményezte a záradékot, mert erre kevés racionális oka lehetett. Hogy miért egyezett akkor bele ebbe a záradékba a Barcelona? Két logikus magyarázat létezik erre, az egyik egy racionális döntést sejtet, a másik pedig a klub humánpolitikájára vetne rossz fényt.
1. Egyoldalú szerzõdésbontás a játékos részérõl
Amennyiben a záradék csupán ezt tartalmazta, abból az következne, hogy Alves kérte annak a szerzõdésbe foglalását, köszönhetõen a jobb alkupozíciójának. A Barcelona ugyanis tavaly nyáron nem igazolhatott a FIFA átigazolási tilalma miatt, Alves mellett pedig csupán Douglas számít klasszikus jobbhátvédnek az elsõ keretben. Ezt tudta a brazil is, és gondolva arra, hogy már 33 éves, és bármikor kaphat egy-egy nagyon elõnyös szerzõdést, mely az utolsó lehet a karrierjében, feltételként szabta az új szerzõdés aláírására.
Ha ez történt, úgy a klub némileg felmenthetõ, és a helyzetbõl a legjobbat hozta ki, hiszen Luis Enrique így egy évig még számíthatott egy egyenletes teljesítményt ugyan nem nyújtó, de a kulcsmeccseken magát mindig hozó Alvesre, a nyolc millió eurós bértömege pedig felszabadul, ami akár 2-3 új igazolás bérét is fedezheti.
2. Egyoldalú szerzõdésbontás, mindkét fél élhet vele
Ez azt jelentené, hogy nem csak Alvesnek volt joga egy meghatározott idõpontig egyoldalúan, indoklás nélkül felbontani a kontraktust, hanem az egyesület is bármikor megtehette volna ezt minden egyes szezon végén, amíg a szerzõdés még él.
A fenti értesülést egyébként a madridi ‘As’ publikálta csupán, vagyis illik fenntartásokkal kezelni, de ha igaz, akkor várható volt Alves döntése, hogy még akkor távozik, amikor egy jónak mondható szezont futott, ami után még jövedelmezõbb ajánlatokat kaphat. A bizalmatlanság legnagyobb jele, ha ezt egy szerzõdésbe belefoglalják, arról nem beszélve, hogy a játékos szemszögébõl nézve: mi történik, ha lesérül hosszabb idõre, és a klub úgy látja, hogy nem lesz már a régi? Természetesen könnyedén eredményezhet ez a szituáció egy egyoldalú szerzõdésbontást.
Ha ez a verzió felel meg a valóságnak, úgy Alves jogosan hiányolta a tiszteletet, és ez komoly kérdéseket vet fel a klub humánpolitikai stratégiáját illetõen. Félreértés ne essék, az, hogy kivel szerzõdik egy klub, saját maga döntheti el, de Alves nem egy nyeretlen két éves volt, hanem a Barcelona történelmének egyik legjobbja – még úgy is, hogy az utóbbi években a formája nem mindig volt az elvárt szinten, de a hozzáállására sosem lehetett panasz.
Felkészült a Barça Alves pótlására?
Bármelyik fenti lehetõség is fedi a valóságot, a Barcelona elviekben felkészült a játékos távozására, hiszen mindkettõ esetben nagy esély mutatkozott arra, hogy valamelyik fél lépni fog, így feltételezhetõ, hogy Robert Fernández sportigazgató már számos játékost feltérképezett, a legjobbakkal pedig már a kapcsolatfelvétel is megtörténhetett, mely a transzfer hivatalossá válása után léphet újabb szakaszba.
Legalábbis a józan ész ezt diktálná.
