Megosztó személyiség | A mutatói kiválóak | Miért mindig a Madrid?

Új év, új remények, a régi Gerard Piqué. A világbajnok hátvéd a pályán is magabiztosan kezdett, de szerda délután a Twitteren is elõvette a régi énjét, és a Real Madrid tavalyi sorsolását szeretné a Barçának idén a Bajnokok Ligájában. A madridi sajtó természetesen felkapta ismét az ügyet, mondván, hogy Piqué megint a madridi klubon élcelõdik, és nem mutat elegendõ tiszteletet. Tényleg ez lenne a helyzet? Piqué nem tiszteli a Real Madridot?Gerard Piqué a jelenkor labdarúgásának egyik legmegosztóbb alakja. Miközben Pep Guardiola azt mondja róla, hogy a világ egyik legjobb középsõ hátvédje, addig az elfogultabb Real Madrid szurkolók szerint csoda, hogy a Barça vele is címeket tud nyerni. Az ellentmondás azonban csak elsõre tûnik feloldhatatlannak, mindkét oldal róla kialakított képe – jobban átgondolva – teljesen érthetõ.

A világ egyik legjobb középsõ hátvédje

Piqué ugyanis a pályán a katalánok hátsó alakzatának a vezére. A ’Whoscored’ statisztikái alapján csak kissé maradt el például Sergio Ramostól vagy Thiago Silvától a tavalyi idényben, akiket szintén az elitbe sorolnak. Ramos az elmúlt szezonban a Bajnokok Ligájában meccsenként 2.5 szerelést hajtott végre, Thiago Silva 2.2-öt, míg Piqué 1.9-et. A tisztázások száma is hasonló: Ramos 4.1-es, Silva 6.1-es, míg Piqué 3.7-es mutatóval rendelkezett. Az alacsonyabb szám pedig a játékosok egyéni formáján és tehetségén valamint az ellenfelek erõsségén túl azzal is indokolható, hogy a katalánok rendre többet dominálnak, míg a PSG és a Real Madrid reaktívabb futballt játszanak, ahol a hátvédekre többnyire a klasszikus feladatok várnak. Hogy melyik faktor mekkora szerepet játszik, az természetesen egy hosszabb elemzés témája, de a lényeg az, hogy Piqué a számok alapján is bõven az elitbe sorolható.

Ezen felül saját nevelés, vagyis a rövid passzos játékra tökéletesen alkalmas, de akkor sem jön zavarba, ha hosszú labdákat kell adnia, köszönhetõen az egyéni képességeinek valamint a karrierje elején tett angliai kitérõnek. Piqué mindig is a második klubjának tekintette a Manchester Unitedet, ahol saját bevallása szerint remekül bántak vele, és „rengeteg izmot felpakoltak” rá. Angliában megerõsödött, felnõtt, ez az érési folyamat pedig egy újabb szakaszba lépett a gyermekei megszületése óta. Luis Enrique vezetõedzõ kezei alatt a csapat meghatározó egyénévé nõtte ki magát, akire mindig lehet számítani a védelemben.

A bátor és intelligens személyiség – avagy amiért utálják is sokan

Az a tény azonban, hogy lehet rá számítani, nem jelenti azt, hogy Piqué egy teljesen komoly, felnõtt, a klasszikus fogalom szerinti „vezéralak” lett. Piqué – ahogy már elmondta többször is – nem fog megváltozni.

Piqué édesapja üzletember, édesanyja egy gerincsérüléseket kezelõ rehabilitációs egészségügyi intézmény vezetõje, nagyapja korábbi elnökségi tag a katalán egyesületnél. Ez már önmagában egy szélesebb, kiterjedtebb világnézetet feltételez, Piqué pedig már el is árulta, hogy ambicionálja az elnöki poszt betöltése. Futballistából nagyon ritkán lesz elnök, a katalán hátvéd viszont valóban intelligens, mert az állításait rendre érvekkel támasztja alá, ezzel pedig megfoghatatlan, a válasz pedig – kiegészülve a klasszis, pályán nyújtott teljesítményével – éppen ezért csakis az utálat lehet az ellenfelek drukkerei részérõl.

Piqué következetesen vállalja a nézeteit, és bátran ki is mondja azokat, még akkor is, ha a többség képtelen azt elfogadni. A legújabb esete is ezt bizonyítja. A Twitteren megkérdezték tõle, hogy milyen ellenfeleket szeretne az idei Bajnokok Ligájában, mire õ azt felelte: „könnyû csoportot, az olasz bajnokság harmadik helyezettjét, majd a Bundesliga nyolcadik helyezettjét, végül az angol bajnokság negyedik helyezettjét, illetve mindegyik visszavágót otthon”. Ezzel Piqué egyértelmûen a Real Madridra utalt, mely az elmúlt idényben ezen az ösvényen hódította el a Bajnokok Ligáját.

Azt azonban a játékos sosem vonta kétségbe, hogy a Real Madrid egy erõs hagyományokkal rendelkezõ, világszerte népszerû és nagyszerû klub. Mi több, Piqué a legfõbb riválist látja a Madridban, melyet le kell gyõznöd, ha valamit el akarsz érni.

„Nem fogok elnézést kérni semmiért sem, és továbbra is kommentálni fogom a velük kapcsolatos történéseket, mert én ilyen vagyok. Azt akarom, hogy veszítsen a Madrid, mert ez a fajta rivalizálás létezik Spanyolországban. Nem esedezem bocsánatért, a füttyszók miatt pedig nem aggódom, sokkal inkább a társaim és a szövetségi kapitány véleménye aggaszt, mert tudom, hogy õ nem nézi ezt jó szemmel. Mindig is maximálisan elkötelezett voltam a spanyol nemzeti csapat iránt. Ami viszont a Barcelona és a Madrid rivalizálását illeti, olyan vagyok, amilyen, és nem fogok változni” – mondta még korábban a hozzáállásáról a témát illetõen.

Ha Piqué néha a diplomatikusabb utat választaná, azzal a könnyebb útra lépne, és nem lenne ennyi konfliktusa. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy amikor a Real Madrid aktualitásait véleményezi, esetleg örül a fõvárosi klub botlásának, akkor az még az egészséges rivalizálás részét képezheti.

Az én szememben mindez azt jelenti, hogy Piqué örül a vereségüknek, mert pontosan tudja, hogy a Real Madrid a legnagyobb riválisa a Barcelonának, melyet a legjobb csapatok között kell számon tartani, és éppen ezért kellemes érzés, ha két rivális közül jelen pillanatban neked megy jobban. Ezt pedig ki ne élvezné ki. Hogy ez tiszteletlen lenne a válogatottbeli csapattársakkal szemben? Szerintem lehet külön kezelni a két dolgot, mint ahogy azt Sergio Ramos és Piqué Európa-bajnokságon látott gólöröme is mutatja. Az, hogy az egyik örvendezik a másik klubjának botlása láttán, nem jelenti azt, hogy a másik képességeit firtatná, netán a nagyságát vagy a futball világában elfoglalt helyét. Egyszerûen csak örül, hogy neki jelenleg jobban megy. Valaki így éli meg a rivalizálást, és ebben nem látok semmi kivetnivalót.

A teljes képhez továbbá hozzátartozik, hogy Piqué a gyerekkora óta a Barça szurkolója, hiába játszik már az elsõ csapatban, a pályán kívül visszaváltozik szurkolóvá. Egy olyan játékos, aki nem ennyire elkötelezett a klub iránt, hanem csak nagy megtiszteltetésnek és a karrierje csúcsának tekinti azt, hogy a Barcelonában futballozhat, természetesen nem fog így viselkedni. Mint már volt róla szó, az kérdéses, hogy egy futballista az ellenfeleivel szemben mennyire fejezheti ki magát, mint szurkoló, és adott esetben mennyire örülhet a másik vereségének, de ha ezt az egész viselkedést a Barça – Madrid rivalizálás kontextusába helyezzük, akkor teljesen más lesz a kép, mintha Piqué csupán egy hétköznapi kollégájának – értsd: egy, elsõsorban nem a Barçával rivalizáló egyesület játékosának – a sikertelenségén örvendezne.

Piqué magatartása sokak szerint visszataszító, tiszteletlen és gyáva, valójában viszont a legbátrabb hozzáállás, hiszen pontosan tudja, hogy holnap már a Barcelona térhet le vesztesen a pályáról. Ilyen a sport, egyszer fent, egyszer lent, a köztes idõt pedig – a tisztelet határát nem átlépve – ki kell élvezni.