Biztosan jó ez az irány?

Lucho és a csapat visszatérõi hibái | Kritika a sorozatterhelés elõtt

Ugyan annyira kilátástalan közel sem volt a helyzet, mint két esztendeje vagy pár héttel ezelõtt az Anoetában, az elégedettségtõl igencsak távol lehetnek a katalán szimpatizánsok az együttes játéka láttán. A szezon végi trófeákról továbbra sem szabad lemondani, pláne, ha emlékszünk még a két évvel ezelõtti feltámadásra, de azt látni kell, hogy jelen pillanatban nem a Barça a legesélyesebb a komolyabb trófeák elnyerésére. 
 

 
Ambivalens érzések fogalmazódhatnak meg az emberben, amennyiben visszagondol, esetleg visszanézi a csütörtök esti, Athletic Bilbao – Barça kupapárharc elsõ felvonását. Sajnos ki lehet jelenteni, hogy ugyanúgy két arca volt a csapatnak Baszkföldön is, mint ahogy az egész eddigi idényben, ez pedig közeledve a szezon sorsdöntõ szakaszáig egyre inkább aggasztó. Természetesen nem lehet kijelenteni, hogy ez a Barcelona így semmit sem fog nyerni. Hogy miért nem? 
 
Elsõsorban azért, mert Luis Enrique és együttese két esztendeje hasonló pályát futott be. Másodsorban az is biztos, hogy a tréner megpróbálja a csapat formáját a tavaszra idõzíteni. Harmadsorban ez az új év elsõ mérkõzése volt, mely rendre nehézkes a Barcelona számára, legyen a találkozója akár a Camp Nouban, akár idegenben. 
 
Vannak azonban olyan jelenségek, melyek az idény elejétõl fogva kísérik a csapatot. Márpedig a nagy edzõk és nagy játékosok sajátja, ha tanulnak a hibákból. Ez egyelõre szemmel láthatóan nem sikerül néhány területen. 
 
1. Bármikor képes gólt kapni a csapat
 
Ebben az a szomorú, hogy az elsõ félidõt magas színvonalon kezdte az együttes. Ugyan nem alakított ki nagy helyzeteket, de a Bilbao nem tudott átrohanni rajta, a letámadásai nem minden esetben értek célt, méghozzá azért nem, mert a katalán csapat remekül tartotta a labdát, intenzíven járatta azt, és sok volt az elmozgás. Még az a Neymar, akit az utóbbi hónapokban joggal illettek kritikával, is jól teljesített, labdákat tartott meg, megnyerte a párharcait és kereste az összjátékot. 
 
Jött azonban két eladott labda, a csapat épp a védekezésbõl támadásba való átmenet közben volt, ezt pedig okosan és könyörtelenül kihasználta az Athletic. Lehetne ezt a szerencsére fogni, de ez túl egyszerû megoldás lenne, és csak a felelõsséget távolítaná el magáról a csapat. 
 
2. Luis Enrique repertoárja
 
A spanyol tréner része a sikerekben vitathatatlan. Még akkor is hitt magában, amikor 2015 január elsõ felében a legtöbben már Barcelonán kívülre küldték volna. Hitet és irányt adott egy olyan csapatnak, mely Pep Guardiola távozása után kereste önmagát. 
 
Enrique azonban nem úgy tûnik, mint aki a határait feszegetné, legalábbis a döntései erre engednek következtetni. Rakitic lecserélése – függetlenül attól, hogy milyen játékot nyújt a horvát – számít az egyetlen komolyabb fegyverének. Persze lehet azt mondani, hogy Messi, Suárez és Neymar akkora minõséget képviselnek, hogy nem lehet õket lecserélni, de ez önámítás. 
 
Vannak olyan napok ugyanis, amikor hiába a képességbeli különbség, a világklasszis Suárez helyett jobban jöhet egy-egy szerényebb képességû, de az edzéseken azt kiérdemlõ cserejátékos bevetése. Nem véletlen, hogy a korszakos csapatoknak mindig voltak “kezdõemberei” a padon. Rijkaard edzõsége alatt Larsson, Guardiola idején Keita vagy az elején Pedro. 
 
Nem fogom azt leírni, hogy kit kellett volna beküldenie, mert számtalan szempont játszik ilyenkor szerepet, és egyetlen egy tréninget sem láttam testközelbõl. Ugyanakkor azt hibának tartom, hogy ha egy csapat nem találja a ritmust, és a 74. percben elõbb emberelõnybe, majd a 80. percben kettõs emberelõnybe kerül, akkor csak a 88. percben reagál erre a vezetõedzõ. Suáreznek nem ment a játék, Iniesta sem a legjobbját hozta, és ezek a játékosok valóban képesek villanni bármikor, de Enrique kettõ és fél év alatt nagyon kevésszer próbálkozott meg az õ lecserélésükkel. Errõl már írtunk korábban, és nem úgy tûnik, mintha bármiféle változás állt volna be. 
 
3. Felállt védelem ellen nem megy
 
Enrique tökéletesen látta 2014 nyarán, hogy színesíteni kell a taktikai palettát, és nagyobb hangsúlyt helyezett a kontrajátékra. Most azonban már ott tart a csapat, hogy felállt védelem ellen szenved. Pep Guardiolával a kispadon 11 emberrel felálló csapatokat szegezett félidõkön keresztül a térfelére az együttes, ezúttal csak kettõs emberelõnyben jött össze ez a bravúr, de abban sem volt sok köszönet. Céltalan, lassú horizontális passzok, amikor pedig ezt Messi és Neymar megunták, 2-3 bilbaoi védõvel találták szembe magukat. A védelem széthúzása, a csapatrészek közötti elmozgás vagy beadások. Egyiket sem láthattuk. 
 
Nem az a probléma, hogy nem sikerült feltörni a kilenc emberrel küzdõ bilbaoi csapatot. Ez elõfordulhat. Sokkal inkább aggasztó a jövõre nézve, hogy mindenféle elképzelés nélkül próbálkozott a Barcelona. 
 
Luis Enrique a szezon végéig mindenképpen megérdemli a bizalmat, mert az elmúlt két és fél évben szenzációsan futballozott a csapat, és mindössze két trófeát bukott el. Ez egészen egyedülálló teljesítmény. A jelen azonban nem sok jót vetít elõre, és ki kell mondani, hogy jelen pillanatban az õsi rivális Real Madrid sokkal jobban és tudatosabban futballozik, mint a Barcelona.