Az FC Barcelona edzõi posztjára alkalmas jelölteket bemutató sorozatunk következõ része egy kissé váratott magára, de aktualitását annál inkább az adja, hogy eközben eldõlt: Luis Enrique ténylegesen feláll a csapat kispadjáról a szezon végén, az utódjáról pedig azóta sem született döntés. Az elsõ három rész jelöltjei, az argentin Jorge Sampaoli, a német Thomas Tuchel és a portugál Leonardo Jardim a katalán egyesület vezetõsége által felállított ideális profilba nem feltétlenül illeszkednek – Ernesto Valverde, a Bilbao jelenlegi trénere viszont annál inkább.

Jelen pillanatban Valverde pályázik a legnagyobb eséllyel a nyáron megüresedő vezetőedzői pozícióra a katalán fővárosban. Az egyesületen belül felállított bizottság, melyben többek közt ott található Robert Fernández sportigazgató és Josep María Bartomeu elnök is, ugyanis amellett tette le a voksát, hogy a leendő trénernek barcelonai kötődésűnek kell lennie, és a játékfilozófiája nem térhet el jelentősen a Barça játékstílusától.

Az, hogy végül melyik szempont milyen súllyal esik majd latba, még kérdéses, ám az köztudott, hogy a klub elõszeretettel nyúl olyan trénerekhez, akik már ismerik az egyesület mûködését. Egyrészt azért, mert az örök kritikus és pesszimista katalán sajtó megfelelõ kezelése kellemetlen pillanatoktól óvhatja meg a klubot. Másrészt a vezetõség számára ez a kevésbé kockázatos, hiszen egy „hazai” trénerrel mindenki türelmesebb. Ezek a fõ érvek, miért is bírnak ezúttal a szokásosnál is kevesebb eséllyel a barcelonai múltat nélkülözõ vezetõedzõk a katalán kispadra.

Ki is pontosan Valverde, a vezetõedzõ?

A jelenleg az Athletic Bilbaót irányító tréner Spanyolországban rendkívüli elismertséggel bír, maga Luis Enrique is azt nyilatkozta róla az egyik sajtótájékoztatóján az idény közben, hogy „egyike a legfelkészültebb vezetőedzőknek”.

Valverde 1988 nyarán írt alá a Barçához, a városi rivális Espanyoltól érkezett, és két esztendőn keresztül játszott gránátvörös-kék mezben. Habár nem tudta kiharcolni magának a kezdõtagságot, és csak epizódszerep jutott neki, miközben a klub megnyerte a Király Kupát és a Kupagyõztesek Európa-kupáját, egy szempontból nagyot nyert: az egyik legnagyobbtól, Johan Cruyfftól tanulhatott.

Sokan elmondták már, mennyire más látásmódot kaptak a hollandtól a közös munkával. Koeman, Laudrup, Unzué vagy éppen Loptegeui is hangsúlyozták, mennyi mindent tanultak meg Cruyfftól. Ami azonban a legfontosabb: egy különleges gondolkodásmódot kaptak, melynek alapköve, hogy gondolkodj máshogy és kérdőjelezz meg mindent. A játékoskarrierjét tekintve tehát nem jött be a barcelonai kaland, de Valverde is megtapasztalta ezt a kultúrát.

Ha Sampaolit pragmatikus idealistának hívjuk, akkor a spanyol tréner esetében is meg kell jegyezni azt, hogy a játékfelfogására Cruyff mellett nagy hatással volt az Athletic Bilbao klubfilozófiája is. Hat évet játékosként töltött el Baszkföldön, jelenleg pedig a második edzői korszakát tölti a Bilbao élén. Ez a fajta kettősség a személyiségében is felfedezhető, Valverde ugyanis – a professzionális hivatása mellett – elismert fotóművész is egyben, akinek a képeiről azt tartják Spanyolországban, hogy egyszerre érzékiek és kegyetlenek, mintha két különböző kéz csinálta volna őket.

A fentiek kombinációjából kijön az a játékstílus, amit az Athletictól számtalanszor láthattunk az elmúlt években: mély letámadás, intenzív nyomásgyakorlás az ellenfélre és attraktív, kombinatív támadójáték. Ráadásul amennyire igyekszik hű maradni a stílusához Valverde, olyannyira képes alkalmazkodni is az ellenfélhez, és a Barcelona dolgát már számtalan alkalommal megnehezítette, 2015 nyarán pedig a Spanyol Szuperkupát el is hódította a katalán riválisával szemben.

Valverde komplex tudását jellemzi az is, hogy az attraktív támadójátékkal azonosítják, de a számok alapján a csapatai védekezését is kellőképp stabil alapokra helyezi. Az alábbi képről a második oszlop a releváns, mely elárulja, hogy helyre tette a csapatai védekezését, miután átvette az irányításukat, és azok rendre kevesebb gólt kaptak vele a kispadon. Ezeknek köszönhetően például az Espanyol teljesítményét nem csak a bajnokságban javította fel, de az UEFA-kupában egészen a döntőig menetelt velük, de hasonló tendencia fedezhető fel a Bilbao vagy akár az Olympiakosz esetében is.

Habár az Olympiakosz nemzetközi szinten nem hasonlítható a Barcelonához, Görögországban az egyik legnagyobb hagyományokkal bíró klub, ahol hatalmas nyomás nehezedik minden játékosra és edzőre. Valverde itt is két alkalommal irányította a csapatot, és mindent elmond a ténykedéséről, hogy utódja, Michel a következőket mondta róla: „Ernesto itt egy isten.” Első évében úgy lett bajnok, hogy 13 góllal kevesebb gólt kapott az Olympiakosz a bajnokságban, mint az azt megelőző szezonban, ám mégis hű maradt a klubfilozófiához, és megfelelt azoknak a szurkolói elvárásoknak, melyek egy támadófutballra törekvő, az ellenfelek felett domináló együttest akartak látni. A görög példa abból a szempontból érdekes a barcelonai jövőt illetően, mert mindkét helyen hatalmas elvárások vannak abból kifolyólag, hogy az adott ország egyik legnépszerűbb egyesületéről van szó. Egyik helyen sem lehet csak nyerni, azt domináns, támadó futballal kell elérni.

Valverde csapatainak a játékstílusa láttán nem lehet és nem is szabad elmenni szó nélkül a Marcelo Bielsával való párhuzamról. A kockázatvállalás, a mély letámadás, az agresszív nyomásgyakorlás és a labdaközpontúság miatt a két trénert akár egy lapra is lehetne tenni, ám Valverde a személyiségéből fakadóan – mint a képei, egyszerre kemény és nyugodt – kevésbé autoriter karakter. A játékosai nyugodtak körülötte, nem kell állandóan felspannolt állapotban lenni, ami Bielsa személyiségének alapvető következménye. Több teret ad, és képes alkalmazkodni.

A spanyol tréner nemzetközi szinten kevésbé jegyzett, mint Spanyolországban vagy éppen Görögországban, ám ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a képességeivel lennének problémák, hiszen nemrég például bevallotta az egyik sajtótájékoztatóján, hogy egy angol csapat kispadja nem ambicionálja különösképpen. Sõt, spanyol lapértesülések szerint Valverde már a Barcelona és a Real Madrid kispadját is visszautasította, mindkétszer azért, mert a megkeresés időpontjában már elkötelezte magát a baszkokhoz.

Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy Valverde mindent meg fog nyerni, amiről csak a szurkolók álmodnak. Azt azonban ki lehet jelenteni, hogy jelöltnek – a fentiek alapján – tökéletes, és rendelkezik azzal a potenciállal, ami a Barcelonát ismét a legmagasabb szintekre emelheti.

Az Ernesto Valverdérõl készült portrénk anyagának alapját a ‘SkySports’ valamint az ‘ESPN‘ anyagai szolgáltatták.