A Barcelona Leganés elleni meccse egy újabb volt abban a sorban, amelyben a Barcelona nem játszott szemet gyönyörködetetően, nem dolgozott ki sok helyzetet sem, de újfent nyert. Ráadásul 3-0-ra, ami nem feltétlenül volt benne a meccs képében. Mennyire kényszer ez a taktika? Lesz-e változás a jövőben.
Az biztos, hogy Valverde edző az olyan meccseken, ahol veszélyben forog a három pont, nem fog válogatni az eszközökben. Nyerni akar. Lehet, hogy nem lesz szép, amit a Barcelona játszik, de hatékonynak hatékony. És ahogyan az még a meccs előtti sajtótájékoztatóján is szóba került: bajnokságokat az olyan pályákon lehet nyerni, mint a Butarque.
A recept pedig nem bonyolult: nagyon egységes, egymással jól összedolgozó csapatrészek, hatékony letámadás, kevés támadási, kibontakozási lehetőség az ellenfélnek, ráadásul kiváló kapusteljesítmény. Elől pedig? Kiváló játékosok, akik 1-2 gólra mindig képesek. Kell persze a jó helyzetkihasználás is, mert például a Leganés ellen az első félidőben egyetlen egy kapura tartó lövése volt a Barcelonának. De abból gól lett.
Szükség is, ami van
Ahogyan azt Busquets elárulta korábban, sok minden változott a csapat körül. A legjelentősebb változás, hogy nincs Neymar, helyette Dembélé sérülése miatt most más sincs. Változott a játékrendszer is. A keret figyelembe vételével pedig Valverde is változtatott, és ami van, az valamennyire szükségmegoldás is.
A széljátékot elől szinte teljesen feladta, Jordi Alba és Semedo előtt szabad a terület, ők ezt élvezhetik is. De azért is adta fel, mert Messin kívül nincs igazán a keretben olyan játékos most, aki egy az egyben bármikor meg tudná verni az ellenfeleket. A játékosok többsége nem is vállalja fel ezeket a párharcokat.
Ebből a szempontból Dembélé visszatérése, ha a francia jó formába lendül, változást hozhat. Hasonlóképpen, ha a szükség úgy hozza, mint például az Atlético Madrid ellen, jöhet Deulofeu. Aki ugyan a párharcai nagy többségét elveszíti, de mégis olyan sebességgel képes rárontani az ellenfelek védelmére, hogy extra figyelmet köt le. És az Atlético ellen segített is a játékban.
Egy szó mint száz, korai lenne pálcát törni Valverde Barcelonája felett, hogy csak így tud játszani és csak így tud nyerni. Eleve óriási erény, hogy ennyire stabil a gárda, ennyire egységes, és hogy még akkor is nyer, amikor nem játszik jól. De egyrészt most jönnek még nagyon kemény meccsek, mint hétvégén a Valencia is, majd a Villarreal és a Madrid – szintén idegenben, ahol nem lesz könnyű nyerni. Másrészt idővel a támadójátékba is költözhet több élet, változhat a játék, és lehet több fantázia, de ehhez egészen biztosan időre is, és ehhez való játékosokra is szükség van.
