Xavi: „GPS? Nevetnem kell…”

Újabb bölcs gondolatok a klublegendától | A statisztika szerepe

Xavi Hernández az elmúlt napokban osztotta meg a gondolatait egy mélyebb interjú keretében belül arról, hogyan is értelmezi ő a labdarúgást, miből is áll a számára a foci. A Barcelona élő legendájának tekinthető labdarúgó, aki idén fog felhagyni az aktív játékkal, hogy elkezdje edzői karrierjét, továbbá a statisztika szerepéről is beszélt, és közvetett módon hangsúlyozta, hogy a számokat tudni kell értelmezni is.

„Nevetnem kell, amikor látom, hogy mindenféle eszközöket raknak a játékosokra. Miért? Mert amikor elemzik az adatokat, a statisztikusok azt mondják maguknak: ’100 passzból 80 volt pontos.’ Igen, tényleg? És honnan tudod, hogy azok a passzok ténylegesen jók voltak? Tudod, hogyan kell ezt mérni? Ők úgy értelmezik a jó passzt, hogy ha a játékostárs át tudja venni a labdát, akkor az már jó átadásnak számít a GPS alapján. Igen, valóban, a társ átvette a játékszert, de négyen veszik körül. Vagyis az az átadás rossz volt. Egy jó passz ismérve, hogy a társon nincsen ellenfél, ezt pedig a GPS nem tudja mérni. A GPS ezek alapján csak azt méri, hogy megszabadulsz a labdától, az már lényegtelen, hogy a társadat esetlegesen rossz helyzetbe hozod. Ezért nem értem ezeknek az adatoknak az értelmét. Nekem megvan a felelősségem a pályán, hogy ne veszítsem el a labdát, de az is egyben a kötelességem, hogy a társam se veszítse azt el.  A nagy és középszerű csapatok közötti különbség legfőképpen abban rejlik, hogy milyen passzhálózatot képesek kialakítani a mérkőzések során. A probléma az, hogy a statisztika sosem fogja helyettesíteni a benyomásokat. Ezek az adatok ugyanis azt akarták veled elhitetni, hogy Modric a PSG ellen rosszul teljesített. Elnézést, micsoda? Igen, eladott néhány labdát, de területet nyert, a társaknak segített kijönni a nyomás alól és ezzel problémákat okozott a PSG-nek. Modric hozzájárulása a csapat sikeréhez mérhetetlen. Ha nem akarsz a tevékeny részese lenni annak, hogy a csapatod eladja a labdát, akkor kövesd Modricot vagy Iniestát: tartsd meg a játékszert, nyerj területet és keresd a szabad embert. Valaki mindig szabadon van. Mindig. Tudod, hogy miért? Mert a kapusnak mindig haza tudod passzolni a labdát. Amikor a meccs kezdetét veszi, 11 játékos áll szembe 11 játékossal, de amikor birtoklod a labdát, akkor a csapatodból csak 10 játékos kéri azt, nem 11. Vagyis mindig van egy szabad ember. Akik ennek az ellenkezőjét állítják, azok hazudnak. Az elmúlt hónapokban az emberek csodálattal nézik, ahogy a City játszik. Azt mondják: ’Te jó ég, szenzációsan futballoznak!’ A teljesítményük hátterében az áll, hogy Guardiola azzal tölti a napjait, hogy a játékosai minél kényelmesebben érezzék magukat a pályán, hogy a rendszer minél jobban működjön a számukra.”