Szombaton ismét megrendezésre kerül a futballvilág egyik legjobban várt mérkőzésre, a Klasszikus a két ősi rivális, a Barcelona és a Real Madrid között. A helyszín ezúttal Madrid lesz – csakúgy, mint ahogy volt 1974. február 17-én, amikor is a csatár Johan Cruyff által vezetett Barça 5-0-ra diadalmaskodott a Santiago Bernabéu felett. A következő részlet, mely a holland zseni ’My Turn’ című önéletrajzi könyvének 42. és 45. oldala között található, betekintést enged taktikai részletekbe, a Clásico különlegességébe és annak egykori politikai jelentőségébe.

„Danny (Cruyff felesége – a szerk.) ugye várandós volt, és a szülést február 17-re írták ki, amikor is a Real Madrid elleni, idegenbeli bajnoki mérkőzés került megrendezésre. Úgy döntöttünk, hogy – a másik kettő gyerekünkhöz hasonlóan – a harmadikat is Amszterdamban, ugyanannál a nőgyógyásznál hozza világra Danny, és harmadszorra is császármetszéssel. Én pedig ott akartam lenni, csakúgy, mint a másik kettőnél.

A legtermészetesebb dolognak tartottam azt, hogy jelen legyek, de úgy tűnt, hogy a hátam mögött mindenki pánikolt már. Végül Rinus Michels megkérdezett, hogy az operációt nem lehetne-e egy héttel korábbra hozni. Biztos vagyok benne, hogy már az orvossal is beszélt a tudtom nélkül. Mindenesetre Danny és én megállapodtunk, hogy Jordi február 9-én fog világra jönni, én pedig egy héttel később pályára lépek Madridban. Végül ez is egy nagy herce-hurcába torkollott, mivel Dannynek az előzetes tervekkel ellentétben tíz napot a kórházban kellett töltenie a szülés után, mielőtt hazaengedték volna. Egy szó, mint száz: a Real Madrid elleni mérkőzés után, amit egyébként 5-0-ra megnyertünk, rögtön visszarepültem Hollandiába, hogy hazahozzam Dannyt, miközben Katalóniában mindenki kicsattant az örömtől.

Amikor visszajöttünk Barcelonába az újszülöttel pár nappal később, ismét egy nem mindennapos dolgot élhettem át, lévén, hogy a szurkolók még mindig ünnepeltek. A Bernabéuban elért 5-0-nak óriási hatása volt nem csak a klubra, de Katalónia egészére is. A régió szenvedett Franco diktáror elnyomása alatt, vagyis a győzelemnek politikai jelentősége is volt. Ezt a saját bőrömön is megtapasztalhattam, amikor elmentem a hivatalba, hogy anyakönyveztessem Jordit Barcelonában is.

Miközben Danny még a kórházban pihente ki a szülés fáradalmait, én Amszterdamban már anyakönyveztettem Jordit. (A hivatalos neve Johan Jordi, de a Jordi neven akartuk szólítani) Elhoztam magammal a holland hivatalban kapott dokumentumokat Barcelonába, hogy Spanyolországban is anyakönvyeztessük, ami törvényi előírás volt. Ekkor történt, hogy a hivatalnok közölte velem, hogy a Jordi egy katalán név (Szent Jordi Katalónia védőszentje), ezáltal nem engedélyezett Spanyolországban, így a Jorgét tudja nekem felajánlani, ami a Jordi spanyol verziója.

’Nos, akkor van egy problémánk’ – mondtam neki. ’Az ő neve Jordi, és az is marad. Ha nem így anyakönyvezteted, akkor felsőbb szintekre fogom vinni az ügyet, de az már a te problémád lesz.’

Az én határozottságomnak kevésbé volt köze a politikához, mintsem ahhoz a jogunkhoz, hogy meghatározhassuk, hogyan is nevezzük el a gyermekünket. Lévén, hogy nem tudtuk a nemét előzetesen, decemberben két név mellett tettük le a voksunkat: ha lány, akkor Nuria, ha fiú, akkor Jordi. Ezek a nevek nem voltak gyakoriak Hollandiában, így azt gondoltuk, hogy különleges módon nevezzük el a gyerekünket.

Ahogy közeledett Jordi születése, és megosztottuk a tervünket a spanyolországi ismerőseinkkel, figyelmeztettek minket, hogy a Jordi nevet el is felejthetjük. Az én válaszom rögtön az volt, hogy senkinek nincs beleszólása abba, hogyan nevezzük el a gyerekünket. Azért választottuk ezt, mert tetszett nekünk, nem pedig azért, mert egy rokonunkat már így hívják. Az első lányunknak a Chantal nevet adtuk, ami francia eredetű, Susila pedig egy indiai név. Ez valamennyire a korosztályunk életfelfogásával kapcsolatos. Néha csinálsz olyat, amit az előző generációk nem csináltak.

Ezt elmondtam a barcelonai hivatalban is. Elsőre azt mondta a hivatalnok, hogy ez akkor is lehetetlen. Erre azt feleltem, hogy akkor pechje van, ha ez tényleg így van. A nacionalista érzelmek, amiket a Real Madrid elleni meccsünk váltott ki az emberekből Katalóniában, egészen biztosan ott voltak a fejében, illetve végül egy eléggé jó és használható kifogást adtam a kezébe. Azt mondtam neki, hogy Jordit már bejegyeztettem Amszterdamban, így meg tudtam neki mutatni a hivatalos dokumentumot, és mondtam neki, hogy ezt nem írhatják felül, hiszen akárhogyan is regisztrálja ő a fiamat, az eredeti anyakönyvi kivonat lesz érvényes mindenhol a világon. Ez meggyőzhette, mert anyakönyvezte Jordit mindenféle további megjegyzés nélkül. Az 5-0-s, Real Madrid felett aratott sikernek tehát nem csak Katalóniában volt nagy jelentősége, de a fiam is előnyt kovácsolt belőle a hivatalban. Kétlem, hogy ha kikapunk Madridban vagy ha a tabella alján tartózkodunk, akkor a hivatalnok ilyen gyorsan meggondolja magát.

Rinus Michels egy új rendszert dolgozott ki a Real elleni mérkőzésre, és minden a terv szerint alakult azon az estén a Santiago Bernabéu stadionban. Az a taktika, amit Michels kieszelt erre a találkozóra, tökéletesen működött. Azon a meccsen ugyanis nem klasszikus támadóként játszottam, hanem egy kissé mélyebben, hogy a társaim be tudjanak mozogni azokba a területekbe, amik így üresen maradtak. Zseniális taktikai húzás volt, amit előtte nem használtak akkoriban, én pedig csak évekkel később jöttem rá, hogyan fundálta ki ezt Michels.

A történet a következő: Michels egyik barátja, Theo de Groot, akivel egykoron az Ajaxban futballozott, Madridban élt. Theo, aki a sportújságíró Jaap de Groot édesapja volt, a Real Madrid középhátvédjének, Gregorio Benito szomszédságában lakott, és gyakran beszélgetett a védővel. Benito valószínűleg mit sem tudott a de Groot és Michels között levő kapcsolatról, mert a Barça elleni találkozó előtt elmesélte neki a Madrid teljes stratégiáját a mérkőzésre. Az alaptaktika az volt, hogy engem nem emberfogással próbálnak semlegesíteni, hanem területvédekezéssel, vagyis akinek éppen a zónájába bemozgok, az  vesz majd fel engem.

Amikor Michels ezt megtudta, arra kért, hogy játsszak mélyebben, mert ha én egy kicsit hátrébb lépek, a négy védő megzavarodik, nem tudják majd, mit is csináljanak, ezt pedig az előre húzódó középpályásaink ki tudják majd használni. A terv működött, az előretörő játékosaink teljességgel meglepték a madridiak védőit. Szenzációs, hogy véletlenszerű események milyen komoly következményekkel járhatnak. Az 5-0-s siker után számos olyan meccset játszottunk, amilyet azelőtt soha. Három hónappal később a Barcelona tizennégy év után először tudott bajnoki lenni. Felejthetetlen élmény volt, amire még a mai napig kellemesen gondolok vissza. Ellentétben Hollandiával, Barcelonában a kapitányi szerepkörömet elfogadták. Vezetőként mindig az a feladatod, hogy felelősséget vállalj. Mindig is mondtam, hogy a család mindig segített abban, hogy felelősségteljesen viselkedjek. Megtanított arra, hogy együtt kell működjek másokkal. Ez a fajta együttműködés szerves része a totális futballnak.

Az 5-0-s siker összefoglalója: