Abidal: „Szerettem volna itt folytatni”

A klub másként döntött | Jó formában érzi magát

Csütörtökön délután hivatalosan is bejelentésre került, hogy Eric Abidal nem folytatja a Barcelonánál játékosként, és minden bizonnyal más pozícióban sem, miután a futballista továbbra is játszani kíván, erre viszont a katalán klubnál nem lenne lehetõsége. A sajtótájékoztató érzelmekben gazdag volt, Abidal nem bírta ki könnyek nélkül a búcsút, és az esemény végeztével egyenként meg is ölelte mind a csapattársait, mind a szakvezetés tagjait, még az újságírókat is. Abidal bevallotta: nem ezt a döntést várta a klubtól, annál is inkább, mert jó erõben érzi magát, és még inkább abban lesz, ha végigcsinálja az alapozást a következõ nyáron.

Ez egy nehéz nap a számomra. Hat évet töltöttem a Barçánál, ez volt a legnagyobb tapasztalat az életemben. Csodálatos csapattársaim voltak, a világ legjobbjai, akiktõl nagyon sokat tanultam. Hálás vagyok azoknak az edzõknek, akik bíztak bennem. Azoknak az orvosoknak és fizioterapeutáknak is köszönettel tartozom, akik segítettek, különösen a nehéz pillanatokban.”

„Köszönöm a családomnak, az unokatestvéremnek, a feleségemnek és a lányaimnak. Két célom volt: az egyik: harcoljak azért, hogy lássam felnõni a lányaimat, a másik hogy ismét játszhassak. Szerettem volna a Barçában folytatni, de a klub másként döntött, és ezt tiszteletben kell tartanom. Az igazat megvallva nagyon szomorú volt a döntés, úgy gondoltam, hogy folytathatom, mert nagyon sokat küzdöttem azért, hogy ismét itt játsszak. Végül két út van: folytatod vagy nem. Máshol folytatom.”

„Nekem nem volt nehéz döntenem. Szerettem volna folytatni a Barçában, az egészségem megengedi. Nagyon nehéz szögre akasztani a cipõt és változtatni az életvitelen. Szeretnék továbbra is játszani, de még nem járt le a szerzõdésem a Barcelonával. Nincsenek ajánlataim, van idõm gondolkozni, de a legfontosabb most az utolsó meccsem lesz. Meglátjuk, hogy a mester pályára küldd-e, és néhány percet játszhatok talán.”

„Most elmegyek, de valószínûleg vissza fogok térni. Kaptam egy érdekes javaslatot, amin gondolkoznom kell, köszönöm a gesztust. Köszönöm a közönségnek, hogy végig támogattak, és követték a gyógyulásomat. Nem tudom, mely melyik lenne az ideális klub a számomra, szívesebben fejeztem volna be a pályafutásomat a Barçában. Európában maradok, de nem tudom, hogy melyik országban.”

„Az elsõ gondolatom az volt, hogy továbbra is futballozzak, és továbbra is itt tegyem, a Barçában. A klub másként látja, de a szándékaim nem változtak. Továbbra is játszani szeretnék, mert az egészségem megengedi. Nagyon nehéz lenne szögre akasztani a cipõt, és ezáltal teljesen megváltozna az életem is.”

„Az orvosok nem mondták, hogy hagyjam abba a játékot, mert ezzel esetleg veszélybe sodrom az életemet. Ha ezt mondanák, abbahagynám, de pillanatnyilag nem ez a helyzet. A klub más döntést hozott, mást, mint amit vártam.”

„Az orvosok azt mondják, hogy remek formában vagyok. Nem mondhatom, hogy csúcsformában, de jobb állapotban vagyok, mint hat hónappal ezelõtt. Engem elsõsorban az aggaszt, hogy mennyi ideig tart felépülni, ha nem játszom meccseket. Voltak terheléses vizsgálataim, és a szívem jól reagált. Végig kell dolgoznom az elõszezont, és tökéletes állapotban leszek.”

„Beszéltem Zubival, az elnökkel és Titóval, hogy tudjam, személyesen ki, mit gondol. Végül az elnök azt mondta, hogy a klub döntése az, hogy ne folytassam.  Az utolsó találkozón Bartomeu és Zubi voltak ott, õk beszéltek a jövõmrõl. Nehéz volt elfogadni a döntést, de ezt tiszteletben kell tartanom. Ez tíz napja volt.”