2017.10.23 | Köztársaság kikiált., Gyöngyi napja van
Főoldal > Labdarúgás
ENRIQUE JÖVŐJE BIZONYTALAN, DE KI KÖVETHETNÉ? | EDZŐJELÖLTEK, 3. RÉSZ
Leonardo Jardim, avagy az új Mourinho?
Baranyai Tamás | 2017. 02. 20., 09:14
ESZKÖZÖK:   |  |  |   |     

Luis Enrique Martínez vezetőedző hónapok óta gondolkozik a jövőjén, és egyáltalán nem biztos, hogy meghosszabbítja a nyáron lejáró szerződését. Az egyesület a támogatásáról biztosította a trénert, és vár a válaszára májusig bezárólag. A párizsi kudarc után aztán az sem biztos, hogy lesz mérlegelési lehetősége Luchónak, hiszen a klub a hírek alapján fontolgatja az elküldését. Így vagy úgy, a tendenciózus problémák megléte miatt egyre valószínűtlenebb, hogy a következő idényben is Luis Enriquének hívják majd a Barça vezetőedzőjét. Többrészes sorozatunkban bemutatunk néhány potenciális jelöltet, akik kinevezésében bőven van fantázia. A harmadik rész főszereplője nem más, mint az AS Monaco trénere, Leonardo Jardim.

Ugyan azt a vezetőedzőt, aki a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjébe három szezonon belül két alkalommal is beviszi a nem éppenséggel az európai elithez tartozó monacói csapatot, nem lehet a tapasztalatlan, a szakmailag kifogásolható és egyéb degradáló jelzőkkel illetni, de Leonardo Jardim nevét egészen biztosan csak a futballszeretők kisebb százaléka ismeri. A portugál tréner tehát az ismertséget és többek közt ebből kifolyólag a nemzetközi státuszt tekintve közel sem tart még ott, mint például az első részben bemutatott Jorge Sampaoli vagy a sorozat második részében ismertetett Thomas Tuchel, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a szakmaiságot tekintve nem tart azon a szinten, mint argentin és német kollégája.

A jelenleg 42 esztendős, Venezuelában született, de portugál állampolgárságú Jardim sosem űzte a sportágat professzionális játékosként, és már 27 esztendősen elkezdte az edzői karrierjét. Ahogy az lenni szokott az edzői karrierek többségében, a legkisebbeknél kezdte, és 10-12 éves gyereknek vezényelt tréningeket. Mi több, Jardim egy éven keresztül egy kosárlabdacsapatot is irányított, és a tréner elmondása szerint a kosárcsapat élén megszerzett tapasztalatok is rendkívül hasznosnak bizonyultak a pályafutása későbbi szakaszában. Itt lehet bekapcsolni ismét azt, ami Tuchelnél és Guardiolánál is jelen volt: más sportágaktól lehet tanulni, és olyan elemeket ellesni, melyek egy labdarúgócsapat előnyére válhatnak. Jardim ráadásul készített fel női csapatot is egy bizonyos időn keresztül, és bevallása szerint sokkal nehezebb a gyengébbik nem képviselőivel dolgozni, mint a férfiakkal.

Két évig másodedzői funkcióban tevékenykedett, majd következtek az első vezetőedzői feladatok, az igazi áttörést Portugáliában pedig a Chaves gárdájával érte el, melyet feljuttatott az élvonalba. Ezután dolgozott a Beira-Marnál, a Bragánál vagy az Olympiakos együttesénél, majd 2013 nyarán ahhoz a Sportinghoz került, mely történelmének egyik legrosszabb idényén volt túl. A Sporting, mely ontja ki magából a tehetségeket – elég csak Luis Figóra vagy Cristiano Ronaldóra gondolni - , hetedik helyen végzett a bajnokságban, Jardim pedig felemás idényen volt túl Görögországban. Egyrészt a Bajnokok Ligájában jó teljesítményt nyújtott a csapata, kilenc egységgel a csoport harmadik helyén végzett, másrészt 14 győzelemmel és 3 döntetlennel a pireuszi gárda tíz pontos előnnyel vezette a görög bajnokságot. Ennek ellenére a klub vezetősége megköszönte a munkáját, mert nem tartotta elég szórakoztatónak és attraktívnak a Jardim által gyakorlatba átültetett futballt. Ez egyébként visszatérő elem lesz Jardim karrierjében, de igyekszünk rávilágítani arra, hogy ennek a megítélése nem olyan egyszerű, mint ahogy azt elsőre sokan gondolnák.

Egy szó, mint száz, a Sportingnak új szelekre volt szüksége, és rábízta magát arra a Jardimra, aki minden volt, csak rizikómentes választás nem. A nagy múlttal rendelkező klubnál nem mást vártak tőle, mint az egyesület presztízsének a helyreállítását valamint a saját nevelésű játékosok kibontakozásának segítségét. Jardim pedig – különösebb, a legmagasabb szinten szerzett komoly tapasztalat nélkül – Portugália egyik legnagyobb klubjánál elvégezte azt, amire szerződtették. A fiatalokkal teletűzdelt csapatot bevitte a második helyre a bajnokságban, megtörve ezzel a Porto és a Benfica duopóliumát, és olyan fiataloknak segített megtenni a következő lépést a karrierjükben, mint a 2016 nyarán magát Európa-bajnoknak mondható William Carvalho, de Carlos Mané (Stuttgart) vagy éppen Cédric (Southampton) is itt tette meg az első lépéseket az európai pályafutás felé. A fiatalokkal való összhang, a beléjük vetett bizalom – a játékstílussal kapcsolatos kritikák mellett - szintén kísérik Jardimot az állomáshelyein. Visszatérve a fiatalokra, Jardim az UEFA hivatalos honlapjának adott interjújában kitért arra, hogy Görögországban is igyekezett a fiatal tehetségekre építeni, és példaként felhozta Manolaszt, aki azóta már az AS Roma labdarúgója.

A Sporting tehát kvalifikálta magát a Bajnokok Ligájába a második helyen a 2013-2014-es idényben, méghozzá imponáló, 54:20-as gólaránnyal. Miért imponáló? A bajnok Benfica, mely a Bajnokok Ligájában évek óta komoly ellenállást tanúsít a legkomolyabb csapatok ellen is, például az Atlético Madrid elleni párharcaira érdemes gondolni, csak kettő góllal kapott kevesebbet és csupán néggyel lőtt többet. A szakemberek különösképpen felfigyeltek a már említett William Carvalho kivirágzására. Carvalho – Jardim érkezésekor – éppen a belga Cercle Brugges csapatától érkezett vissza kölcsönből, ám semmi jel nem utalt arra, hogy Jardim csapatának kirobbanthatatlan kulcsemberévé léphet elő. Carvalho azonban olyan világos és tiszta instrukciókat kapott Jardimtól, amik segítettek neki kihasználni a képességeit. Az ő feladata volt a labda megszerzése, valamint annak azonnali elosztása a kreatív játékosok felé. Se több, se kevesebb. Számos kritika is érte őt annak kapcsán, hogy előre felé keveset vállal, ám Jardim felismerte, hogy nem ez az erőssége. Carvalho a játékolvasásban, a helyezkedésben illetve a szerelési technikában emelkedett ki a többiek közül, és ezt aknázta ki a tréner, stabilizálva ezzel a védelmet és a csapatjátékot.

Érdemes elolvasni Jardim nyilatkozatát arról, miért is rá esett a Sporting választása 2013 nyarán, és miért nem például egy nagyobb névre, akitől több trófeát és több sikert várhat el a közvélemény az általános vélekedés szerint: „Amikor a Sporting szerződtet egy vezetőedzőt, ennek a személynek az egyik feladata nem más, mint hogy segítsen a saját nevelésű játékosoknak fejlődni. Mi abban hiszünk, hogy az egyesület jövője jelentős összefüggésben áll az utánpótlásképző központunkkal. Számtalan olyan játékosunk van a fiataloknál vagy a tartalékoknál, akik a jövőben reális eséllyel bírnak arra, hogy felkerüljenek az első keretbe.” Jardim felfogása már-már kísértetiesen hasonlít a Barcelona klubmodelljére.

A fentiek ellenére a franciaországi állást Jardim nem elsősorban a rúgott gólok száma, a szórakoztató csapatjáték vagy a Bajnokok Ligája helyezés kiharcolása miatt kapta meg 2014nyarán. Ezek is fontos szempontok voltak, ugyanakkor a teljes képhez hozzátartozik, hogy a Monaco Claudio Ranieri menesztése után stratégiát váltott, letért a PSG százmilliókat igénylő ösvényéről, és a fiatal tehetségekre valamint azok értékesítésére kezdte építeni a klubmodelljét. Ennek az irányváltásnak a beindítására pedig a legmegfelelőbb embert Jardimban látták az orosz tulajdonosok által vezetett Monacónál, köszönhetően a Sportingnál végzett munkájának.

Az első szezonja előtt távozott a csapattól Falcao és James Rodríguez, a második szezonja előtt értékesítette a klub Kondogbia, Martial, Kurzawa, Carrasco vagy Abdennour játékjogát. Mindannyian ismerős nevek olyan klubok háza tájáról, mint a Paris-Saint Germain, az Internazionale, a Manchester United vagy éppen az Atlético Madrid. A távozók ellenére mindkét évben a harmadik helyen végzett a Monaco, kvalifikálva magát a Bajnokok Ligája selejtezőjébe. A 2015-2016-os idényben nem sikerült bejutnia a csapattal a csoportkörbe, miután szoros csatában 4-3-ra alulmaradt a Valenciával szemben az utolsó selejtezőkörben.

Ami viszont a számoknál is fontosabb, az a Monaco evolúciója a játékstílus területén. Mint az fentebb látható, az eredményességgel sosem volt gond, ugyanakkor az első idényében Jardimot erőteljes kritikák érték a csapat játéka miatt. Pierre Menes, a Canal+ szakértője a kinevezése után rövid idővel már támadta is őt a következőképpen: „Jardim hozza az eredményeket, de a csapata nagyon gyengén futballozik. Feltalált egy új taktikát, név szerint a ’kloroform’ taktikát. A szurkolók meghalnak az unalomtól.”

Pár héttel az ominózus mondat után a Monaco 3-1-re legyőzte az Arsenalt Londonban nagyrészt Jardim taktikájának köszönhetően. A portugál tréner felhívta a csapata figyelmét arra, hogy az Arsenal nem osztja be az erejét, és a második félidőben jelentős mértékben fáradtabb, mint az első játékrészben, csapatának pedig ezt kell majd kihasználnia. Noha már a szünetben is vezettek az Emirates stadionban Kondogbia góljával, a Monaco végül a második félidőben lőtt még kettőt, így 3-1-re nyert, aminek köszönhetően még a hazai pályán elszenvedett 2-0-s vereség is belefért a visszavágón.

Aki pedig figyelemmel követi az idei Monaco teljesítményét, az valószínűleg egyáltalán nem érti, hogyan ejthette ki Menes azokat a negatív szavakat a száján. A Monaco a csütörtöki napig, azaz február 16-ig bezárólag 25 bajnoki találkozón 75 gólt szerzett. A nyáron visszatérő Falcao újra kivirágzott, 22 gólt lőtt eddig, de az egyensúly is megtalálható a csapaton belül, mert összesen 16 játékos talált már legalább egyszer az ellenfelek hálójába. Rudi Garcia, a Marseille trénere úgy fogalmazott csapata 4-0-s, Monaco elleni veresége után, hogy „akkor is gólokat szereztek volna, ha bekötött szemmel léptek volna pályára”.

Hogy is jön össze akkor az, hogy mindössze két év leforgása alatt a Monaco és annak trénere egy unalmas, a játékával szórakoztatni képtelen csapatból olyanná vált, mely nyolc hazai meccsén 31 gólt szerez, a fiatal tehetségét, Kylian Mbappét pedig Thierry Henry-hoz hasonlítják?

Jardim egy rendkívül pragmatikus, sokoldalúan képzett szakvezető, aki képes a különböző körülményekhez maximálisan alkalmazkodni. Ugyanakkor tisztában van azzal, hogy az eredmények adnak időt a további munkára. „Ez a csapat nem nyílhat ki teljesen, nem lehet teljesen offenzív. Az edző egyik erényének kell lennie, hogy alkalmazkodjon a klubhoz, a pillanathoz és a lehetőségekhez. A csapatnak olyan ambiciózusnak kell lennie, amennyire csak lehetséges, ám szigorúan a képességei adta kereteken belül” – így a portugál tréner a bemutatása után, aki saját bevallása szerint „dolgozik sírás nélkül”. A Monaco vezetői a paradigmaváltás idején éppen ezért választották őt – kisebb költségvetésből a maximumot kihozni.

Jardim pedig akkor is nyerni akart, amikor éppen eladták alóla Jamest vagy Falcaót. Támadókvalitások hiányában pedig csak defenzív stabilitással lehet győzedelmeskedni. Ugyanez mondható el a második szezonjáról, amikor a fent felsorolt nevek - köztük Martial és Carrasco – elhagyták Monacót. Az idei szezon elején azonban megérezte a lehetőséget, aminek a fontosságáról feljebb idéztük őt, és néhány okos igazolással – Mendy, Sidibé vagy Glik - egy teljesen más csapatot épített fel az elmúlt évekhez képest. Ennek a csapatnak a játékát a francia futball szerelmesei már ki nem hagynák. Az ’RMC’ médium újságírója, Daniel Riolo úgy fogalmazott vele kapcsolatosan, hogy „még az arca is megváltozott. Felszabadult, igazi mosolyt láthatunk már Jardim arcán”.

A portugál szakvezető tehát valójában – az első két franciaországi idénye ellenére – támadó szellemű, kezdeményező edző, aki hiszi, hogy a játékosainak az edzéseken csak a labdával kellene dolgozniuk. Ennek következtében egy integrált edzésmódszer mellett teszi le a voksát, ahol az erőnlétet is labdás gyakorlatokkal lehet megszerezni, ez pedig holisztikus látásmódra vall. Minden egyes mérkőzésen a győzelemre törne, és nagy jelentőséget tulajdonít a technikai képzettségnek.

Jardimot sem hagyhatja érintetlenül azonban az, hogy sok fiatal labdarúgó rendelkezik kulcsszereppel a csapatában. A Monaco idén meggyőzően két vállra fektette a PSG-t 3-1 arányban, de Nizzában például 4-0-s vereséget szenvedett még szeptemberben. A fiatalok teljesítménye – csakúgy, mint Tuchel csapata Dortmundban - nem minden esetben konzisztens, de ez aprólékos munkával bizonyos mértékig ellensúlyozható. Most pedig Jardim a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében van a csapatával, és készülhet a Manchester City elleni párharcra, a bajnokságban pedig jelenleg az első helyen áll együttesével, megelőzve az Emery vezette PSG-t is.

Hogy Jardim lenne a legesélyesebb jelölt a Barcelona esetlegesen nyáron megüresedő vezetőedzői posztjára? Erősen kétlem, a spanyol és nemzetközi lapok inkább az Arsenallal hozták kapcsolatba a nevét, ugyanakkor az edzői filozófiája, a fiatalokhoz való érzéke és a változtatásra kész hozzáállása, a pragmatizmusa alapján nem nehéz elképzelni, hogy pár éven belül már reális esélye legyen akár egy olyan nagy klub irányítását is elvállalni, mint amilyen a Barcelona.

Leonardo Jardim portréja főként a ’These Football Times’, az ’ESPN’ illetve az ’UEFA.com’ anyagain nyugszik.






 
Következő meccsek
Labdarúgás  
-
X
-
Október 24. Kedd (21:30)
Király Kupa, 1/16-os döntő
TV: Paulaner Sörház | Digi Sport 1
 
 
Barcelona Szállás
 
 
Eurobarca FaceBook
 
Eurobarca Google+
Eurobarca Twitter
 
 
Bejelentkezés
Felhasználó:
Jelszó:
 
 
Fórum ajánló
 
 
Keresés
 
 
 
 
A NAP képe
 
 
Impresszum Foci EB 2016 © 2003 - 2017, www.eurobarca.hu