Akire három nemzet is büszke

Az FC Barcelona több, mint száz éves történelme boldogabb és sikertelenebb idõszakokkal, világraszóló gyõzelmekkel és nagy kudarcokkal volt tele. A csapatban szerepeltek világklasszis és zongoracipelõ” játékosok. Újabb a sorozatunkban remélhetõleg sikerül képet adni régi idõk legendáinak pályafutásáról, hiszen 107 év sokszor alatt voltak Ronaldinhohoz, vagy Puyolhoz hasonló korszakos egyéniségek. A sorozat elsõ része a magyar világklasszisról, „Minden idõk legjobb Barcelona játékosáról”, Kubala Lászlóról szól.

Kubala László 1927. június 10-én született Budapesten. Szülei Csehszlovákia területérõl származtak, õ viszont a magyar fõvárosban látta meg a napvilágot. 11 éves korában a Ganz TE egyesületben kezdett focizni, s máris a 2-3 évvel idõsebbek korosztályos csapatába került. 18 éves korában a magyar foci meghatározó csapatába, a Ferencvárosba igazolt.

1946-ban azonban behívót kapott a hadseregbe, de ezelõl elmenekült Csehszlovákiába. Szerepelt a válogatottban, (6 mérkõzésen 4 gól a mérlege) s az SK Bratislava nevû klubban. Északi szomszédainknál sem maradhatott sokáig, mivel hamarosan ott is katonai behívót kapott. Visszatelepült Magyarországra, a Vasas csapatát választotta, s a válogatottban is három alkalommal játszott. A kommunista hatalomátvételkor Kubala Olaszországba menekült, s a kor legeredményesebb csapatához, a Torino Calciohoz utazott volna próbajátékra, a repülõgépet azonban lekéste. Ez, – mint késõbb kiderült ? az életét mentette meg. A repülõgép ugyanis a visszaúton lezuhant, s a csapat minden tagja életét vesztette. Az esemény a supergai tragédia néven vált ismertté, s tört ketté sok életet. Kubala tehát a szerencsének is köszönhetõen nem tartott a torinoiakkal, ezután viszont másfél évig nem volt klubja. Apósának, a trénerként dolgozó Ferdinand Daucíknak ötletére szervezték meg a „disszidált” magyar labdarúgókból álló Hungária FC csapatát. Az együttes bemutató mérkõzéseket játszott, többek között a világbajnokságra készülõ spanyol nemzeti tizeneggyel. Legyõzték a Real Madridot 4-2-re, valamint a kisebbik barcelonai csapat, az RCD Espanyol ellen is pályára léptek, és a város nagyobbik klubja is ekkor figyelt fel a kivételes tehetséggel megáldott „Kuksira”.

1950 júniusában írta alá szerzõdését a játékos. Elõször csak októberben léphetett pályára, az Osasuna elleni barátságos meccsen, tétmérkõzésen pedig 1951 áprilisában, a FIFA ugyanis a magyar szövetség közbenjárására bevonta játékengedélyét. Elsõ teljes idényében (1951-1952) az FC Barcelona minden trófeát begyûjtött, amit csak lehetett. A csodálatos évet máig az öt kupa idényeként emlegetik. A csapat megnyerte a bajnokságot, három ponttal a Bilbao és öt ponttal az örök rivális Real elõtt; a Spanyol Kupa döntõjében 4-2-re gyõzték le a Valenciát. E két gyõzelem automatikusan az Eva Duarte-kupa megszerzését jelentette. A Latin Kupában a Juventus és a Nice legyõzése után emelhették magasba a serleget. Az ötödik trófea a Trofeo Martini Rossi volt, amelyet a Kickers Offenbach elpáholása után kaptak a katalánok. 1953-ban szerveztek egy barátságos mérkõzést az angol válogatott és Európa legjobbjainak részvételével. Errõl a mérkõzésrõl Magyarországon nem közöltek sok információt. Pedig az európai válogatottban hét játékos is szerepelhetett volna. A magyarok azonban lemondták a meghívást, mivel nem akartak segíteni egy másik csapatnak; õk akarták elõször legyõzni az angolokat saját hazájukban. Egy hónappal késõbb ez sikerült is. Kubala (immár spanyol válogatottként) két gólt is szerzett „Albionban”, a gyõzelem mégsem sikerült, hiszen a gálamérkõzés utolsó perceiben egyenlítettek a vendéglátók. Így a 6:3-mas magyar lett az elsõ idegenbeli siker Anglia földjén.

1953 és 1957 között nem sikerült egyetlen kupát sem elhódítani a csapatnak, elsõsorban mert Kubala nagyon sokat volt sérült. A szurkolótábor azonban nõttön-nõtt, s hamarosan kicsinek bizonyult a 60 ezres (!) Les Corts aréna. 1954-ben került sor az ünnepélyes alapkõletételre, majd közel három évig épült és 288 millió pezetába került a 90 ezres Nou Camp stadion. A hatalmas érdeklõdés a legendák szerint Kubala csodálatos játékának volt köszönhetõ, s a nõi szurkolók száma ezekben az években bizonyíthatóan többszörösére növekedett.

Kubala ajánlásával került a Klubhoz az Aranycsapat két legendás játékosa, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán. 1957-ben ötödik helyen végzett Kuksi az Aranylabda szavazáson, a gyõztes Alfredo di Stefano lett. A Katalóniában csak Ladislaoként ismert játékos 1961-ig szolgálta a gránátvörös-kékeket. A következõ években Kubala a város másik élvonalbeli csapatánál dolgozott, játékos-edzõként. Az Espanyol után következett az FC Zürich, majd játékosévei végén a Toronto Falcons. 1968-ban vonult vissza a legendás mágus. Kubala László egyedülálló módon három ország válogatottjában is szerepelt, világbajnokságon azonban sohasem vett részt. A chilei VB elõselejtezõin még szerepelt, de a döntõ elõtt megsérült, s habár elutazott s spanyolokkal Dél-Amerikába, pályára nem lépett. Edzõként visszatért a Blaugranakhoz, 1982-ben például KEK-et nyert az alakulattal. 11 éven át volt Spanyolország szövetségi kapitánya, 1992-ben az olimpiai csapat másodedzõjeként aranyérmes lett szeretett városában.

Az FC Barcelona centenáriumi ünnepségén a magyar játékost választották minden idõk legjobb Barca játékosává. Olyan nagyságokat elõzött meg, mint Johann Cruyff, vagy Diego Armando Maradona. Kubala László sajnos már nincs az élõk sorában. 74 évesen hunyt el a barcelonai Pilar klinikán. A világklasszis krónikus Altzheimer-kórban szenvedett. 2001 februárjában súlyos agyérgörcs érte, majd márciusban légzési nehézségekkel szállították kórházba. 2002. május 17-én érte a halál.

Kubalára, minden idõk legjobb barcelonai játékosára emlékezhetünk, mint nagyszerû góllövõ, világpolgár, vagy kiváló edzõ. Miatta volt szüksége a klubnak a nagyobb, Nou Camp stadionra, amelyet róla szerettek volna elnevezni. (Errõl a tervrõl máig sem tettek le.) Méltán lehet rá büszke minden Barcelona szurkoló, és minden magyar sportszeretõ ember is.

Adatlap Teljes neve: Kubala László
Születési hely: Budapest (Magyarország)
Születési idõ: 1927. május 10.
Klubjai: Ganz TE (1938-1945); Ferencvárosi TC (1945); SK Bratislava (1946); Vasas; Hungária FC; FC Barcelona (1950-1961); RCD Espanyol (1961-1963); FC Zürich; Toronto Falcons / Toronto City
1. meccse a Barcában: FC Barcelona – Osasuna (1950. október) – barátságos mérkõzés
Klubjai edzõként: Espanyol; FC Zürich; Toronto Falcons / Toronto City; Elche FC; FC Barcelona; Murcia; Córdoba; Malaga CF; Al Hilal
Válogatott pályafutása: Magyarország (3 / 0)
Csehszlovákia (6 / 4) Spanyolország (19 / 11)
Szövetségi kapitányi pályafutása: Spanyolország (1969-1980); Paraguay; Spanyol olimpia válogatott másodedzõ (1992)”