MQuCsabi írta: ↑2021.01.22. 22:25:25
Biztos az sem segít senkinek, hogy mindig úgy nyilatkozik, hogy érzed, teljesen pipa az ember. Nyiltan kritizált többször, mégha nem is név szerint. De úgy emlékszem erre is volt már példa.
Ilyenkor lennék igazán kiváncsi, mi folyik a kulisszák mögött.
Igen. Valaki írta korábban, hogy fura, hogy van tekintélye. Szerintem is az. Viszont a tekintélyt meg lehet szerezni félelemre alapozva is, jellemzően a szélsőséges autokrata vezetők hajlamosak ebbe az irányba elmozogni. De az mindig rosszabb lesz még a tekintély hiányánál is.
Egyszer leírtam, de sajna már nem tudom visszakeresni, szóval dióhéjban: egy egyéni labdás sportágban egy főleg utánpótlásnevelő szakosztályban voltam, egy kisvárosban. Volt 2-3 edző, az egyik technikailag is kőkorszaki, de az kisebb baj volt, közben viszont egy igazi üvöltöző elmebeteg volt, de olyan, akinek az ember az asszonyt verő részeg embert képzeli. Igazából jót akart, csak a klasszikus az önnön fiatalkori sikertelensége miatt a magát gyerekeken kiélni vágyó figura volt, és mindig dühbe gurult. Voltak ügyes gyerekek is, amíg több, valós pedagógiai és technikai tudással rendelkező edző volt, addig ment is a szekér, országos versenyeken jó helyezéseket értek el, a városunk méretéhez, anyagi forrásainkhoz képest kifejezetten előkelőeket, év utánpótlásnevelője címet is kaptunk talán. Bár akkor is az volt, hogy az üvöltöző állat baromságait kellett folyamatosan kijavítania a másik kettőnek, akik ráadásul szintén féltek tőle, nem mert neki szólni senki. No ők aztán ki is menekültek ebből a közegből, maradt ez az idióta. A gyerekek még mindig ügyesek voltak, hiszen már megtanultak játszani korábban, csak hirtelen elkezdett mindenki mindenhol kikapni náluk százszor gyengébb kölköktől is. Nekem pl a lelkiismeretemtől hajtva csak azért kellett beállnom amolyan botcsinálta edzőfélének szakmai tudás nélkül, hogy a mérkőzéseken én tudjak sokszor a gyerekek meccsei mellett ülni, és nyugodt körülmények közt játszhattak így, és nyerhették a meccseiket. Odáig fajult már a dolog, hogy egy adott versenyensorozaton szegény legügyesebb kislány kétszer is játszott ugyanazzal a nála gyengébb ellenféllel. Szemtanúja voltam, ahogy odaül az elmebajos az első alkalommal, szétüvölti a fejét, és teljesen 0-ra kikap a kiscsaj, közben nem lát a könnyeitől, remeg, mint a kocsonya, stb. Másnap magasabb korkategóriában megint összefutottak ugyanazzal az ellenféllel, én ültem ott, és nyugodt körülmények közt a mi tanítványunk nullázta le atomra a másikat, ahogy illett is. Hozzátenném, hogy a sportágban a közepesnél jóval alacsonyabb technikai és taktikai tudással rendelkeztem, szóval nem a brilliáns tanácsaim miatt történt így, hanem nyilvánvaló lelki okokból, a nyugodt közeg miatt. És az öregnek még akkor sem esett le az összefüggés. Meccs után is mindig lecseszte még őket a biztonság kedvéért. Ja, és meccsek előestéjén, amikor utazni kellett valahová és szállóban voltunk, pl gyakran közös horrornézést is tartott, a kislányok közül meg volt, aki kiszaladt hányni, amire a csávó képes volt azt mondani, hogy biztos gyomorrontása volt
Na ennyire teremtette meg a nyugodt közeget.
Amit ki akartam hozni: a tisztelet az biza' megvolt nála. Csend volt, fegyelem volt, mindenki megcsinálta, amit mondott. De közben a büdös életben nem tudott eredményt felmutatni, és nem igazi tisztelet volt, hanem félelem szülte. Szép lassan persze az ügyesebb gyerekek abbahagyták a játékot, és kikoptak. Én kicsit ezt látom most is. Nem egyértelmű, mert a gyerekeknél ez látványosabb, ott sírnak, remegnek - mármint szó szerint, fizikailag, nem mint Griez, aki a gólvonalról kifelé rúgja a labdát félelmében néha. Itt ezt kívülről nem lehet megmondani, de a nyilatkozatok és a viselkedése alapján hasonló dolgot érzek, mint anno ott, amit fent részleteztem. Lehet persze, hogy neme így van, én csak az általam látottakból tudok kiindulni, de a pályán mutatottak alapján nem lehet egy komoly összetartó vezetői jellem.
Egy ilyen vezetőnek a pozitív oldala: amit akar, jellemzően ellentmondást nem tűrően meg tudja valósítani. Ha elküld valakit 20 körre, nem fog visszapofázni. Lásd: fejlődött is az erőnlét valamennyit, a nyilvánvalóan ostoba dogaira sem hőbölög a kemény mag sem.
A negatívat részleteztem fent, de összefoglalva, pont a félelemre alapozás miatt a játékosok nem meglepő módon félnek. Félnek a lecseszéstől, meg általában nincsenek jó mentális állapotban. Nincs bennük tűz, mert nem belső motivációból, és egymásért dolgoznak, nem a győzelem miatt fociznak, hanem a vereség elkerülése érdekében. A kettő meg nem ugyanaz.
Nálam ezek mind ülnek Koemanra, és mind ülnek a csapatunkra is, ezért gondolom, amit gondolok.
ter Stegen; Cancelo - Cubarsí - Araujo - Koundé; Gündogan - Christensen - Pedri; Felix - Lewy - Raphinha