2023.10.29. 16:26:52
Akinek állandóan "mákja" van, ott el kell gondolkodni azon, hogy az valójában nem mák, hanem bármilyen szituációból képes gólt szerezni. Ahogy azon is el kell gondolkodni, ha valakinek sosincs "mákja", az lehet, hogy valamit nagyon nem csinál jól.
Egy támadót és egy védőt össze lehet hasonlítani, csak nem úgy, ahogy az lentebb történt. Beckenbauer jobb védő volt, mint amilyen támadó Joao Felix, szerintem ezt bátran kijelenthetjük, ahogy azt is, hogy Messi jobb támadó, mint amilyen védő Lenglet vagy Csihrinszkíj.
Össze lehet hasonlítani egy támadó és egy védekező játékost. Egy támadótól azt várják, hogy szerezzen gólt, vagy legalábbis aktívan vegyen részt a gólszerzésben. Egy védekező játékostól pedig az az elsődleges elvárás, hogy ne kapjanak róla gólt.
Értelmetlen a kettőt úgy összehasonlítani, hogy hány párharcot nyert egyik vagy másik. Mert a védekező játékos mindig több párharcot fog nyerni. Megvan a fizikának az az igazságtalansága, hogy rombolni könnyebb, mint építkezni. Több ezer év munkáját egyetlen mozdulattal, egyetlen gombnyomással tönkre lehet tenni. Ez a futballban is így van. Rombolni könnyebb, mint építkezni. Egy játékost még szabályosan odébb tenni vagy a labdával együtt felrúgni könnyebb, mint szabályosan, egy az egyben megverni és gólt szerezni róla. Egy bizonyos szint felett legalábbis mindenképp.
Értelmetlen tehát úgy összevetni egy támadó és egy védekező játékost, hogy melyik nyerte a meccs folyamán a több párharcot. Mert a védekező játékos mindig több párharcot fog megnyerni. Mert a fizika őt segíti. Rombolni könnyebb, mint építkezni. Egy védő nem lesz klasszis attól, hogy több párharcot megnyert, mint a támadója. Akkor klasszis, ha hiba nélkül lehozza a meccset, és nem kapnak róla gólt. A támadó a párharcainak a többségét el fogja veszíteni. Attól még lehet klasszis játékos. Ha tíz esetből egyszer megveri a védőjét és sikerül gólt szereznie, akkor lehet klasszis. Nem baj, ha elvesztette a másik kilencet, ha gólt szerzett, és ezzel megnyerte a meccset, akkor klasszis. Teljesen mindegy, hogy a másik kilencet elvesztette. Nem kell mind a tizet megnyernie. Nem is tudja. A fizika nem az ő oldalán áll. Nem lehet egy támadót és egy védőt a megnyert párharcok alapján összevetni, mert a védő mindig több párharcot fog megnyerni. Ha a támadónak sikerül egyszer megvernie a védőjét, és ezzel az ő csapata nyert, akkor a párharcot összességében a támadó nyerte. Lőtéri kutyát nem érdekli, hogy a meccs folyamán a védő nyert kilenc másikat. Ha nyert kilenc párharcot, de egyet elvesztett, és azon el is ment a meccs, akkor a párharcot összességében elvesztette a támadójával szemben.
Írták többet, hogy Bellingham a góljain kívül nem sokat csinált mezőnyben. Nem is volt szüksége rá. Két villanás éppen elég volt. Ha egy támadó nyer két párharcot, és ezzel megnyeri a meccset a csapatának, teljesen mindegy, hogy előtte tizenkettőt elvesztett.
Gavi meg adott neki egy gólpasszt. Szép assziszt volt egyébként, vissza a második hullámba. Szépen letette Bellinghamnek lövésre. Értelmetlen leradírozásról beszélni. Hiába nyert meg x párharcot vele szemben a meccs folyamán, egy nagyot hibázott, és az éppen elég is volt. Egy védekező szerepkörben játszó játékost nem az teszi naggyá, hogy a párharcai többségét megnyerni. A védekező mindig meg fogja nyerni a párharcai többségét. Klasszis akkor lesz, ha nem hibázik, és nem kap róla gólt a csapata. Egy klasszis védekező játékostól ez az elvárható, nem pedig az, hogy a párharcai többségét nyerje meg, mert azt kb minden védekező játékos lehozza. Ahogy egy támadótól sem az a reális elvárás, hogy a párharcai többségét nyerje meg, mert nem fogja megnyerni. Az az elvárás, hogy nyerjen meg párharcot, és szerezzen gólt. Nem a nyert párharcok mennyisége számít kettejük között. Hanem az, hogy a védekező tudta-e lehozni hiba nélkül a meccset (neki könnyebb dolga van, mert a fizika az ő pártján áll), vagy sem.