Re: Offtopic
Elküldve: 2020.10.16. 12:24:06
Még annyit a témához, hogy én amúgy személy szerint az embereket jobban féltem a kórházba kerüléstől, mint magától az elhalálozástól.
Aki olvassa a magyar egészségüggyel kapcsolatos híreket pontosan tudja, hogy
- sok kórházban emberhez méltatlan körülmények között kell felépülni, olyan lepukkant az egész
- naponta átlagosan ~200 kórházi fertőzés történik bizonyítottan ami további komplikációkat és szövődményeket okoz az alap problémán kívül amivel az illető bekerül
- már a járvány előtt is hatalmas munkaerőhiány volt és emiatt a betegek jelentős része nem kapott megfelelő ellátást
Ehhez hozzáadódik most ez az adat: "1642 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 171-en vannak lélegeztetőgépen."
Ami nagyon komoly többlet terhelést jelent, a megszigorodott járványügyi intézkedések okozta plusz munka, plusz védőfelszerelés, stb. mellett.
Sajnos megboldogult nagymamámmal pontosan láttuk, milyen szörnyű a helyzet az egészségügyben. Még a szépen felújított Szent Imrében is a sürgősségi/elfekvő osztály úgy nézett ki, hogy ha reggel elcsúszott a katéter akkor estig a saját vizeletében feküdt a beteg, mert nem volt idő foglalkozni vele. Ja és az ágyneműt akkor is ha a hozzátartozó nem cserélte ki, lehet csak másnap, vagy 2 nap múlva lesz kicserélve. Fürdetés 3-4 naponta, sokszor ha nem bírta megenni az ételt önállóan és nem a kedvesebbik nővér volt bent, akkor meg így járt.
Mindezt úgy, hogy összesen olyan 70-80eFt lett zsebbe csúsztatva az ápolónak meg az orvosnak. Majd a hazaengedés után pár nappal vissza is került kórházi fertőzés miatt, csak akkor már a Szent Jánosba. Na az úgy nézett ki mint a világháborús filmekből egy kórház. Ott mondjuk a fürdetés nem volt kérdés, mert konkrétan nem is volt zuhanyzó meg semmi az egész épületben, a wc-re még wc deszka sem jutott. Volt hogy édesanyám amikor bement hozzá, konkrétan fulladozott a nagymamám az ételtől mert nem tudott enni, de az ápoló betömte a kaját a szájába és otthagyta, hogy majd megoldja. Ott tényleg mindenki a saját vérében, és egyéb testnedvében feküdt bármeddig ha nem jött be a rokon gondoskodni, vagy valamilyen csoda folytán haza nem engedték. Mert ott leginkább 2 opciód volt: meghaltál vagy a rokonok elintézték hogy átvigyenek máshova.
Mindez 2 éve, békeidőben, járvány előtt. Nem merek belegondolni mi lesz az emberekkel akik bekerülnek, ha így haladnak a számok.
Aki olvassa a magyar egészségüggyel kapcsolatos híreket pontosan tudja, hogy
- sok kórházban emberhez méltatlan körülmények között kell felépülni, olyan lepukkant az egész
- naponta átlagosan ~200 kórházi fertőzés történik bizonyítottan ami további komplikációkat és szövődményeket okoz az alap problémán kívül amivel az illető bekerül
- már a járvány előtt is hatalmas munkaerőhiány volt és emiatt a betegek jelentős része nem kapott megfelelő ellátást
Ehhez hozzáadódik most ez az adat: "1642 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 171-en vannak lélegeztetőgépen."
Ami nagyon komoly többlet terhelést jelent, a megszigorodott járványügyi intézkedések okozta plusz munka, plusz védőfelszerelés, stb. mellett.
Sajnos megboldogult nagymamámmal pontosan láttuk, milyen szörnyű a helyzet az egészségügyben. Még a szépen felújított Szent Imrében is a sürgősségi/elfekvő osztály úgy nézett ki, hogy ha reggel elcsúszott a katéter akkor estig a saját vizeletében feküdt a beteg, mert nem volt idő foglalkozni vele. Ja és az ágyneműt akkor is ha a hozzátartozó nem cserélte ki, lehet csak másnap, vagy 2 nap múlva lesz kicserélve. Fürdetés 3-4 naponta, sokszor ha nem bírta megenni az ételt önállóan és nem a kedvesebbik nővér volt bent, akkor meg így járt.
Mindezt úgy, hogy összesen olyan 70-80eFt lett zsebbe csúsztatva az ápolónak meg az orvosnak. Majd a hazaengedés után pár nappal vissza is került kórházi fertőzés miatt, csak akkor már a Szent Jánosba. Na az úgy nézett ki mint a világháborús filmekből egy kórház. Ott mondjuk a fürdetés nem volt kérdés, mert konkrétan nem is volt zuhanyzó meg semmi az egész épületben, a wc-re még wc deszka sem jutott. Volt hogy édesanyám amikor bement hozzá, konkrétan fulladozott a nagymamám az ételtől mert nem tudott enni, de az ápoló betömte a kaját a szájába és otthagyta, hogy majd megoldja. Ott tényleg mindenki a saját vérében, és egyéb testnedvében feküdt bármeddig ha nem jött be a rokon gondoskodni, vagy valamilyen csoda folytán haza nem engedték. Mert ott leginkább 2 opciód volt: meghaltál vagy a rokonok elintézték hogy átvigyenek máshova.
Mindez 2 éve, békeidőben, járvány előtt. Nem merek belegondolni mi lesz az emberekkel akik bekerülnek, ha így haladnak a számok.