Igen, sajnos tisztában vagyok a helyzetetekkel.csababarca írta: ↑2021.03.27. 21:12:35
nekünk meg van mondva mit kell csinálnunk, hány órát kell megtartani, stb.
ugye mindenben szabályozva vagyunk, tehát tankönyv választási szabadságunk sincs, azt kell használni amit megmondanak fentről.
persze mi használhatunk mást, csak a gyerek tankönyve teljesen más.
egyébként digitalizálva vannak a könyvek, feladatokkal ellátva, ez legalább megvan.
zanza.tv is van évek óta, zanzásítva van a tananyag.
egyébként amit leírtál az utolsó mondatban, én ezt csinálom:D megtartom az óráim 50%-át kamerásan, másik felében meg feladatokat adok ki.
közben meg van, hogy este 10-11kor találnak ki valamit, vagy hogy nem értenek, így elérhető vagyok kb nonstop.
Éppen ez a bosszantó, hogy voltak, vannak eszközök, nem egy szegény afrikai országban kellett volna lépni, hanem nálunk. A zanza tv jó, de kevés. Lényegében a zanza tv anyagainak mintájára a te összes órádat kéne megcsinálni és nem egy n+1-ik felületet csinálni, hogy "ja gyerekek, van pár rendes óra, meg nézhettek videót, meg tankönyvet és akkor mellé még kitalálunk valamit"...
Lényegében klasszikus órát nem is kéne tartanod, hanem rendszeres konzultációkat tartani, feladatokat megoldani és a többi időben meg legyen elérhető a tanár, az se baj, ha épp ejtőernyőzik.
Most van aki úgy csinálja, mint te, van aki ragaszkodik a régi rendszerhez és minden felesleges részhez is makacsul ragaszkodik, van, akit meg nem érdekel az egész és lényegében tényleg nem csinál semmit. Teljesen kaotikus.
@LG: Valójában az emberek megfelelően egyformák mindenhol, illetve, ha a helyzet úgy hozza nagyon gyorsan változnak a kultúrák. Csaba nem pont töritanár? Szóval lehet őt kéne kérdezni konkrétumokkal, de pl Korea ma két részre oszlik. A második világháború után lett két részre osztva, szóval 45 körül. Nem azért mert egy bizonyos szélességi körtől északra teljesen mások voltak az emberek és más volt a kultúra, hanem a japánok utáni felszabadítást így oldották meg a győztesek.
Az ötvenes évekre is, de a 60-70-es évekre már két gyökeresen más ország lett, ellentétesebb kultúrát rajzolni sem lehetne. Ez 20-30 év volt. Az a kulturális különbség, ami egy román és egy magyar közt van, nudli, ami ma egy átlag északi és déli közt a Koreai-félszigeten.
Dehát a szerbek és a horvátok is úgy gyilkolták egymást, hogy sokan közeli rokonságban álltak. Nekem rokonságomban volt szerb és horvát is, családi téma volt régen, hogy a szülők még átjártak egymáshoz karácsonyozni, a gyerekeik meg egymás felé lövöldöznek meggyőződésből.
Németország a második világháború során egy embermegsemmisítő gépezet volt, amit nem két ember csinált. Nyilván nem volt mindenki tömeggyilkos, de jelentős támogatottsága volt Hitlernek, volt akkora, hogy ha sokan embereket nem is mészároltak volna le ok nélkül, de a fejüket azért szándékosan elfordították, hogy ne lássák.
30 évvel később ezeknek az embereknek a gyerekei felnőve, kedves, ám kissé hangos, nagy bajszú családapákként és családanyákként(igen, ők is bajszosak voltak..) rohanták le nyaranta a Balatont. Óriási a különbség. Azt amit ma hiszünk egy társadalomról az egy-fél generáció alatt gyökeresen tud változni, ha akarják, hogy változzon.
És hidd el, valójában a finnek nem annyival másabbak nálunk. Náluk az oktatási reformok zöme a 70-es években kezdődött és már csak azért is rossz liberális meg nemtudom milyen matricákat ráragasztani, mert az egyik céljuk pont az volt, hogy országosan legyen jó oktatás, mindenkinek megadva a lehetőséget, a legszegényebb, legelmaradottab, problémásabb rétegnek is. Mert volt ilyenjük.
A nyolcvanas években már egyértelműen volt eredménye, ma pedig már földönkívülinek tűnnek nekünk és viccelődünk, hogy ha náluk ellopnak egy biciklit, akkor az biztos egy mókus volt.
Sőt, ők rosszabb helyzetből indultak, mint mi most vagyunk.
Mindazonáltal nem azt mondom, hogy feltétlen a finn rendszert egy az egyben át kéne venni (bár ártani nem ártana, ez biztos) lehetne kisérletezni is a finn rendszerből kiindulva. Amúgy ők is ezt teszik.
Az oktatási rendszer jól mutatja egy ország működését. Nagy befektetést, szakértelmet, erős és tudatos intézkedéseket követel és legalább 10, de inkább 20-30 év múlva mutatja az igazi eredményét. Ez nem egy stadion, amibe beledobunk egy halom lopott pénzt és tessék ott van, lehet nézegetni.
Az oktatás nem minden, de ha az oktatási rendszer nem jól működik, már a jelen helyzetben sem és a jövő még elkeserítőbb, akkor egyrészt ez kihat minden területre, másrészt akkor tudhatjuk azt is, hogy nyilván az ország motorjának egyébb részeit sem vezetik jól. És elsősorban nem az akarat, hanem a szakértelem hiányzik az állam sok-sok területéről.
Az oktatási rendszerhez világlátott szakértők és reformok kellenének, nagyon sok irányból és mégis egységesen úgy, hogy támogassák és segítsék a jelenlegi tanárokat a munkájuk végzésében az új irányonalak mentén és egyszerre a tanárképzést is így alakítsák át. Valójában nem a társadalmat kéne ehhez lecserélni a finnekére, csak a politikai réteget.
A magyar valóság pedig az, ha minden így marad, hogy marad gyerekmegőrzésnek az iskola, behozhtatalnaul lemarad és még jobban szétszakad a társadalom. Fizika és informatikai tanárnak pedig már pincéreket fognak alkalmazni. A politika pedig a tanárok ellen uszít továbbra is.
Aki pedig nem bízná a véletlenre és valami európai jövőt akar a gyerekének, az milliókat költhet magániskolákra, amivel csak tovább fog szakadni a társadalom.