Kalap1988 írta:Szerintem az új médiaszabályozásban konkrétan le van vezetve az a kérdés, hogy mi számít bűnügyi hírnek. Nem is ezt a kifejezést használják, ha jól tudom... Képzett jogászok is vannak a kormányban, a dolog megoldható mindenképpen. Én sem jogász, sem döntéshozó nem vagyok, így hagyj ne osszam meg az elképzeléseim, mert nem értek hozzá. Az ott lévő emberek viszont igen. Ha jó tudom itt az erőszakos, véres híreken van a hangsúly,de lehet tévedek. A bibliai okfejtésem teljesen másról szólt. A jó híradó alapelve ( ezt gyakorló újságíróként is mondom), hogy tükörként funkcionáljon és a valóságos életet próbálja meg visszaadni. Ha azonban ezt nem teszi meg és aránytalanul sok ilyen erőszakos hírt mutat, akkor nem tesz eleget a kötelességének, a tájékoztatási feladatát nem látja el. Hanem annak az embernek egy ferde képet mutat erről, aki egy munkahely-közlekedési eszköz-otthon burokszerű világban él ( persze néha-néha máshová is megy, de ismerjük el, hogy a rohanó világunkban sok ilyen van). Akkor pedig frusztált lesz, félni fog, ne adj Isten a bűnözésre hajlamos ember ötleteket merít. Ezt nem akarhatjuk. A valós világról képet kell mutatni, hogy ne naiv és megvezetett emberek legyen, de a túlzott hangsúlyozás is legalább olyan káros tud lenni, mint az elhallgatás. Így azt hiszem sokkal bővebben kifejtettem.
A kereskedelmi tv-ékben minden barom utolsó utcai balesetről beszámolnak ( erre ott az internet, ahol szabadan lehet válogatni), miközben a sikereinkről, vagy egyéb fontos dolgokról nem. Ez nem helyes. Az internet egy más téma, mert ott szinte végtelen számú lehetőség és oldal van, amik közt lehet válogatni ( valószínűleg nem ismered elég jól a 40-50 vagy még idősebb korosztályokat, ha azt gondolod, hogy náluk általános a netezés, remélem csak a fiatalokra érted, hogy mindent meg tudnak nézni), míg a tv egy korlátozott dolog egyelőre. Tudod, hogy egy viselkedésforma, hogy valaki a munka után egy jó ital mellett leül a fotelbe és kezébe veszi a távirányítót és kapcsolgat. Itt nem túl nagy a lehetőségek tárháza, de, ha nincs más, akkor megnézi a rosszabb műsorokat is pihenésképpen. Ezt a netezőknek nem feltétlen szükséges csinálniuk, ha mindenképpen netezni akarnak. Óriási a különbség szerintem. A tájékozódási jog pedig nem sérül, mert közölhetnek bűnügyi híreket csak nem 100%-osan. Eddig sérült, mert szinte csak azt adtak....
Bob! Nagyon sok dologban egyetértünk,ahogy olvastam a posztod.
A kereskedelmi adók, nevében meg benne van a lényeg, minél több nézőt vonzani, minél nagyobb nyereség generálása stb.stb. Senki nem kötelez senkit, hogy azokat nézze meg, szabad választás van. A tájékozódási jog pedig igen is sérülhet, ha az éves átlagot tekintve (mivel erről van szó) a kvóta miatt nem tudnak beszámolni bizonyos hírekről. Aki meg tv2 rtl klub neo fm class fm alapján próbál a világról akármilyen képet is készíteni, az már régen elveszett, mert ezekre vonatkozik ez a pont. Oké, hogy jelentős befolyással bírnak, de aki csak ezeken él (netán még egy bors vagy blikk), az elveszett ember, gondolom ebben egyetértünk.
Írtad, hogy a jó híradó alapelve, hogy tükörként funkcionáljon. Ezek szerint akkor az életünk 20%-t adják a bűnügyi hírek? Vagy szerinted akkor így fel lehet osztani az életünket? Mondjuk igazából a törvény egészét tekintve nem ez a legfontosabb témakör.
A médiatörvény egyszerű cenzúra. Nem véletlen, hogy többek között Európa legnagyobb gazdasági lapja is vezércikként foglalkozott vele, és a világ kulturáltabbik fele egyértelműen elutasítja, hiába próbál mást kommunikálni a kormány. Amit mondjuk abszolút nem értek, mivel aki akarja elolvashatja az írásokat eredeti nyelven, akit meg nem érdekel, annak meg mindegy mit mondanak.
A fogadásdiról meg annyit, hogy a médiatanács személyében megszületett az a testület, amely önkényesen dönthet a nekik nem tetsző tartalmat szolgáltató médiumok megbüntetéséről.(Természetesen a megfelelő köntösbe bújtatva) És ez így benne van a törvényben, gondolom kitaláljátok, hogy milyen összetételű...
Egyébként ez az egész a tavaszi döntés-sorozatok előkészítése, hogy akkor majd senki ne bírálhasson semmit. Figyeljétek majd meg.
De ez már a határainkon túl mutató téma.
