Szerintem ennek "történelmi" hagyományai vannak. Azért a 80as évek előtti generációk, de még a 90es is talán bőven úgy nőttek fel, hogy az érzelmeid kimutatása a gyengeség jele. Ezáltal ciki volt arról beszélni is. Lásd a "a fiúk nem sírnak" és egyebek. Egész egyszerűen így voltak az emberek szocializálva. Plusz összemosódott az is, hogy csak az elmetebetegeket meg hasonló szélsőségesen rossz állapotban lévő embereket mutatta a média mint pszichiátriai esetek ugye akiket pszichológushoz küldenek.Chino írta: ↑2021.05.21. 09:56:51A pszichológust nem értem miért tartják "szégyennek". Inkább olyan skatulya, amit sokan félreértelmeztek. Többektől hallottam, hogy sokat segített nekik.
Ugyanakkor én jobb megoldásnak tartom, ha ezt egy olyan ismerőssel/baráttal/ rokonnal beszéled meg akivel jól ismeritek egymást és teljesen őszintén tudtok beszélni. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy van egy barátom akivel mindezt meg tudom tenni. Már óvodába, gimibe és egyetemre is együtt jártunk, én voltam az esküvői tanúja, kívülről-belülről ismerjük egymást. Nem voltam még pszichológusnál, de egyes dolgokat tudom, hogy nem mondanék el neki, ellentétben ezzel az emberrel. Nem mellesleg biztosan ismeri (a te esetedben) a szóban forgó hölgyet.
Én tanácsként azt tudom mondani, hogy ha van egy ilyen ember, először vele ülj le beszélni és ne félj tőle segítséget kérni.
Plusz a pszichológus egy függeltlen személy, elfogulatlanul és racionálisan lát Téged, ami egy barátról/barátnőről ritkán mondható el, a legjobb szándék mellett is. Arról nem is beszélve, hogy kis eséllyel van bármelyiküknek is olyan szaktudása, amivel a megfelelő kérdéseket teszi fel és tényleg megérti a miérteket és az összefüggéseket az esetedben (gondolok itt a tipikus viselkedési mintákra, a nonverbális jelek felismerése, stb).Ettől a témától nekem is megjött a kedvem inni, de hát ez a kettő együtt jár. Nincs is jobb pia reklám mint a nők
Bár múltkor a Zsiráfban három 4 cl Jägerért és 3 kis Heinekenért 6 ezret fizettünk/kör, most a vendéglátósok is egy hónap alatt akarnak behozni egy évnyi kiesést Én csak erre a részre reflektálnék. Szerintem a pszichológushoz fordulás egyáltalán nem feltétlenül egy betegség jele vagy ilyesmi.
És ez csak 1 dolog. Nem véletlenül van egyre több life-coach is. Igazából majdnem ugyanazt csinálják, mint a pszichológusok, csak rövidebb képzést végeznek el, mint egy orvos.A WHO adatai alapján az Európai Unióban évente 70 milliárd eurós veszteséget jelent a major depresszió okozta termelékenységcsökkenés. Népbetegségről van szó, világszerte becslések szerint 300 millió, Európában pedig nagyjából 40 millió ember érintett.
Na ne mondd, fel se tűnt
Már egyszer ha jól rémlik említettem neked, hogy ezzel a folyamatos múlton rágódással csak magadat szivatod, igaz az valami Pep videó lehetett.
Ez a szep ebben,hidd el ha esetleg osszejonnetek,fix megint ott hagynad.
Én ötezerért is vállalok veled 50 percet, ha esetleg gond az ár... Hát azért ennyire nem látom rossznak magamat, hogy orvoshoz kellene fordulni. Arról nem beszélve, hogy ma már egy normális pszichológus 15 ezret kér egy 50 perces beszélgetésért, amitől szerintem még idegesebb leszek. Úgy hogy valószínűleg majd ez is elmúlik, ha lesz új kapcsolat, aztán ha vele lesz vége akkor majd ő fog hiányozni.Jó olvasni ezeket a gondolatokat. Nekem is voltak anno ilyen gyötrődéseim+persze más fajták is.Nero. írta: ↑2021.05.20. 13:18:37Középiskolai szerelem, akkor szakítottunk mikor elballagtam. “Csak” 2 évet jártunk, de nekem leghosszabb kapcsolatom. Alapvetően jó volt minden, de párszor meg csaltam (csak csók) és pont azokkal, akiket a legjobban utált. Összeségében elég disznó/nárcisztikus módon viselkedtem vele, viszont mindig is tudtam hogy szeretem. Amikor minden jó volt mi voltunk a legboldogabbak.
Letiltott/letörölt mindenhonnan szakítás után, de láttam pár hónapja hogy egy ideje vissza oldotta, gondolom ő is leakarta csekkolni, hogy mivan velem.
Múltkor ráírtam és beszélgettünk, nem volt rossz, de azonnal leesett hogy neki már teljesen más élete van (külföldön él) és csak arra volt kiváncsi hogy jól vagyok-e (igen kalandos volt az utóbbi időszak, gondolom ismerősök által tudott róla).
Az sem tesz jót, hogy alapvetően az a típus vagyok, aki sokat rágódik a múlton. Ez most egy hülye példa, de nekem a Liverpool elleni 4-0 nagyon fájt, és legalább heti egyszer visszanézek arról egy highlights videót, ami alatt ilyen depis zene megy. Miben segít?
Lehet itt mondani hogy a múlttal nem kell foglalkozni, meg hogy menjek és varrjak le minden második lányt aki szembe jön, de szerintem az érzelmeinket nem tudjuk befolyásolni.
Úgyse hiszi el senki, de ha választhatnék aközött hogy lefekszem 10 általam választott felnőtt filmes csajjal/modellel vagy hogy vele össze jöjjek újra, az utóbbit választanám.
Azt nem választanám hogy csak egy utolsó estére jöjjünk össze, mert valószínűleg másnap reggel fejbe lőném magam.
Időközben ráakadtam a Tik-tokjára is, gondolom csak napi 30szor fogom megnézni.
Nem az egyáltalán. 
Csak rá kéne jönnöd, hogy ez így nem jó, neked magadtól, mert úgy látom nincs senki akinek ezt ki mernéd dumálni és tarkón verne (ezért is írod inkább fórumra), hogy tesó hellóóó. pénzből, barátokból, nőből, férfiból lehet, lassan egészséget is lehet venni, tárgyakat szintén, új munkád lehet, a világon bárhova költözhetsz, bla, bla...de egy nap mindenkinek 24 órából áll.Pszichológuson gondolkodtál már? Szerintem egyébként kb mindenkire ráférne, ártani biztos nem fog. Nyilván akkor lenne értelme, ha te is ki szeretnéd próbálni, és hiszel benne, hogy van értelme. (és itt kerüld el az ilyen instás lájkócsokat)Nero. írta: ↑2021.05.20. 13:18:37Középiskolai szerelem, akkor szakítottunk mikor elballagtam. “Csak” 2 évet jártunk, de nekem leghosszabb kapcsolatom. Alapvetően jó volt minden, de párszor meg csaltam (csak csók) és pont azokkal, akiket a legjobban utált. Összeségében elég disznó/nárcisztikus módon viselkedtem vele, viszont mindig is tudtam hogy szeretem. Amikor minden jó volt mi voltunk a legboldogabbak.
Letiltott/letörölt mindenhonnan szakítás után, de láttam pár hónapja hogy egy ideje vissza oldotta, gondolom ő is leakarta csekkolni, hogy mivan velem.
Múltkor ráírtam és beszélgettünk, nem volt rossz, de azonnal leesett hogy neki már teljesen más élete van (külföldön él) és csak arra volt kiváncsi hogy jól vagyok-e (igen kalandos volt az utóbbi időszak, gondolom ismerősök által tudott róla).
Az sem tesz jót, hogy alapvetően az a típus vagyok, aki sokat rágódik a múlton. Ez most egy hülye példa, de nekem a Liverpool elleni 4-0 nagyon fájt, és legalább heti egyszer visszanézek arról egy highlights videót, ami alatt ilyen depis zene megy. Miben segít?
Lehet itt mondani hogy a múlttal nem kell foglalkozni, meg hogy menjek és varrjak le minden második lányt aki szembe jön, de szerintem az érzelmeinket nem tudjuk befolyásolni.
Úgyse hiszi el senki, de ha választhatnék aközött hogy lefekszem 10 általam választott felnőtt filmes csajjal/modellel vagy hogy vele össze jöjjek újra, az utóbbit választanám.
Azt nem választanám hogy csak egy utolsó estére jöjjünk össze, mert valószínűleg másnap reggel fejbe lőném magam.
Időközben ráakadtam a Tik-tokjára is, gondolom csak napi 30szor fogom megnézni.
Semmiben, de akkor is valamiért újra és újra nézem.Volt érdemi lezárás? Átbeszéltétek? Mi az,amit még elmondanál neki?Nero. írta: ↑2021.05.20. 12:20:33Újabb depresszív rovat.:
Az normális dolog ha valakinek még 6-8 év után is hiányzik a volt barátnője?
Az a vicc, hogy azóta volt kapcsolatom (nem komoly), ők nem hiányoznak kicsit sem, viszont a legutóbbi szerelem igen.
Volt annyi eszem hogy megnéztem az instáját, és hirtelen bevillant az összes emlék, meg hogy hiányzik.
Normális igen, ebből is látszik, hogy igazi volt. A többiek azért is nem hiányoznak.Nero. írta: ↑2021.05.20. 12:20:33Újabb depresszív rovat.:
Az normális dolog ha valakinek még 6-8 év után is hiányzik a volt barátnője?
Az a vicc, hogy azóta volt kapcsolatom (nem komoly), ők nem hiányoznak kicsit sem, viszont a legutóbbi szerelem igen.
Volt annyi eszem hogy megnéztem az instáját, és hirtelen bevillant az összes emlék, meg hogy hiányzik.
Nem hiszem, hogy nálam így lenne. Igazából energiát/motivációt se érzek arra, hogy egy új lánnyal “elkezdjem elölről”, még akkor is ha esetleg normális lenne és bejönne.
