Re: EuroBarca filmklub
Elküldve: 2020.04.22. 01:48:23
Még néhány gondolat tőlem az előző filmről, zola kommentjeire reagálva. Spoileres, de már nem rejtem.
Az inka kultúrában három szent állat van: kondorkeselyű, puma, kígyó. Utóbbi lényegében az alvilágot szimbolizálja, ami a keresztény hagyományokkal ellentétben egyfajta újrakezdést, régi-új életet jelent az inkáknál. Emellett pedig bölcsességet, tudást. A filmben Karamakate a dzsungelt átszelő folyót azonosítja a kígyóval - lényegében magát a dzsungelt és a mögötte rejlő spirituális tudást. Erről sokat beszélnek, hogy meg kell érteni, és tisztelni kell. Ez a film legnagyobb üzenete is, hogy a modern ember eltávolodott a spiritualitástól. De nem kell leragadni a dzsungelnél, elég csak szétnézni a a nyugati világban: a keresztény egyház gyengébb és rosszabb jövőképpel rendelkezik mint valaha, az emberek már képesek távol tartani magukat a konformista gondolkodástól és valaminek szentelni az életüket, vagy igazán hinni valamiben. Véleményem szerint jól mutatja ezt a populista politika térhódítása is (oldaltól függetlenül). Menőbb, kényelmesebb a pillanatnak élni, és ezt nem carpe diem módon értem, hanem úgy, hogy csak tengődsz a világban. Élet valós megélés nélkül - azaz chullachaqui, ahogy a filmben mondták. A dzsungel és az emlegetett gumivadászat persze közvetlenül azonosítható a modern ember pazarló életmódjával, környezetpusztításával és -szennyezésével is, de szerintem ez csak erősen mellékes.
A végén pedig, mikor a legerősebb hallucinogén főzetet megissza a tudós, akkor egy kígyó istenséggel kell találkoznia - és a sámán szerint a félelem ellenére is hagynia, hogy magához ölelje őt (innen jön a film címe). Azaz megváltozzon, új ember legyen belőle (lásd a kígyó szimbólum jelentését), mentes a "mocsoktól". Hogy rátalálj erre a tökéletes állapotra, igazságforrásra (ezt jelképezi a fikcionális yakruna növény) nem elég csak kitartóan keresni azt - meg kell szabadulnod mindentől, ami lehúz, ahogy a tudóst a bőröndjei. Akkor is, ha ezt nehéz megtenni. Nem mindenkinek sikerül: az első tudós nem tud megválni az iránytűjétől, jó szándéktól vezérelve megtartja magának, de látjuk hogy rosszul gondolkodik, hisz kalauza (spirituális vezetője) szerint megfoszt másokat a tudástól. Barátja, Manduca is jelkép: meszticnek hívják, ami fehérek és indiánok félvér utódja. Olyan ember, aki még érti ezt felsőbb világot, de már eltávolodott tőle. És valóban: puskát visz magával a dzsungelba, emiatt meghal egy ember. Manduca szerepet tévesztett: életről és halálról akar dönteni, és hiába vezérli őt jószándék, ez nem az ő feladata.
Az első tudós nem válik méltóvá, nem találja meg az igazságot (gyógymódot a betegségére), meghal a dzsungelben. A második tudós képes volt megválni a cuccaitól - ő megtalálta a yakrunát, az önmagunkhoz vezető igazságot. De ez az igazságkeresés csakis tiszta szándékból történhet: az utolsó létező yakruna virágot (és a mögötte rejlő tudást) nem engedte a sámán beszennyezni azzal hogy elvigye és megvizsgálja a tudós, helyette egyszerűen csak megfőzte, és megitták. A tudós szakmai sikerek helyett belső sikereket kapott. Nem azt, amiért odament, de a végső pillanatban jó döntést hozott (nem ölte meg az öreg Karamakatét a késsel), így méltóvá vált. A zárókép is ezt mutatja: mosolyogva kerül egységbe a természettel (pillangók röpködnek körülette), immáron egyedül, mert nincs szüksége többé vezetőre. Karamakate is betöltötte a szerepét: tanított, ő maga mondja ki. Én így értelmeztem.
Érdekesség: a dél-amerikai dzsungelek csúcsragadozója, a jaguár - egyedüliként- nem ritkán fogyaszt egy hallucinogén növényt, a psychotria viridist: https://www.youtube.com/watch?v=OqGDv0KCJl8
Ez az ayahuasca főzet egyik legtipikusabb alkotója, lényegében a filmben is ezt fogyasztják. Érdemes olvasgatni erről a drogról, nem ritkán az átlag nyugati turista is olyan belső spirituális élményt kap, ami aztán az egész életét megváltoztatja. Pont ez volt a film végén, ahogy arra dani is utalt: a világ unalmas és egyhangú (fekete-fehér), de a trip során kitárul előtted a világ (színek), vagyis inkább mondjuk úgy, hogy új világok nyílnak meg - vagy épp önmagadat találod meg. Ennek lájtosabb verziói a varázsgomba vagy a látnokzsálya, ezeket több tízezer éve fogyasztják a sámánok mindenhol a világon.
Az inka kultúrában három szent állat van: kondorkeselyű, puma, kígyó. Utóbbi lényegében az alvilágot szimbolizálja, ami a keresztény hagyományokkal ellentétben egyfajta újrakezdést, régi-új életet jelent az inkáknál. Emellett pedig bölcsességet, tudást. A filmben Karamakate a dzsungelt átszelő folyót azonosítja a kígyóval - lényegében magát a dzsungelt és a mögötte rejlő spirituális tudást. Erről sokat beszélnek, hogy meg kell érteni, és tisztelni kell. Ez a film legnagyobb üzenete is, hogy a modern ember eltávolodott a spiritualitástól. De nem kell leragadni a dzsungelnél, elég csak szétnézni a a nyugati világban: a keresztény egyház gyengébb és rosszabb jövőképpel rendelkezik mint valaha, az emberek már képesek távol tartani magukat a konformista gondolkodástól és valaminek szentelni az életüket, vagy igazán hinni valamiben. Véleményem szerint jól mutatja ezt a populista politika térhódítása is (oldaltól függetlenül). Menőbb, kényelmesebb a pillanatnak élni, és ezt nem carpe diem módon értem, hanem úgy, hogy csak tengődsz a világban. Élet valós megélés nélkül - azaz chullachaqui, ahogy a filmben mondták. A dzsungel és az emlegetett gumivadászat persze közvetlenül azonosítható a modern ember pazarló életmódjával, környezetpusztításával és -szennyezésével is, de szerintem ez csak erősen mellékes.
A végén pedig, mikor a legerősebb hallucinogén főzetet megissza a tudós, akkor egy kígyó istenséggel kell találkoznia - és a sámán szerint a félelem ellenére is hagynia, hogy magához ölelje őt (innen jön a film címe). Azaz megváltozzon, új ember legyen belőle (lásd a kígyó szimbólum jelentését), mentes a "mocsoktól". Hogy rátalálj erre a tökéletes állapotra, igazságforrásra (ezt jelképezi a fikcionális yakruna növény) nem elég csak kitartóan keresni azt - meg kell szabadulnod mindentől, ami lehúz, ahogy a tudóst a bőröndjei. Akkor is, ha ezt nehéz megtenni. Nem mindenkinek sikerül: az első tudós nem tud megválni az iránytűjétől, jó szándéktól vezérelve megtartja magának, de látjuk hogy rosszul gondolkodik, hisz kalauza (spirituális vezetője) szerint megfoszt másokat a tudástól. Barátja, Manduca is jelkép: meszticnek hívják, ami fehérek és indiánok félvér utódja. Olyan ember, aki még érti ezt felsőbb világot, de már eltávolodott tőle. És valóban: puskát visz magával a dzsungelba, emiatt meghal egy ember. Manduca szerepet tévesztett: életről és halálról akar dönteni, és hiába vezérli őt jószándék, ez nem az ő feladata.
Az első tudós nem válik méltóvá, nem találja meg az igazságot (gyógymódot a betegségére), meghal a dzsungelben. A második tudós képes volt megválni a cuccaitól - ő megtalálta a yakrunát, az önmagunkhoz vezető igazságot. De ez az igazságkeresés csakis tiszta szándékból történhet: az utolsó létező yakruna virágot (és a mögötte rejlő tudást) nem engedte a sámán beszennyezni azzal hogy elvigye és megvizsgálja a tudós, helyette egyszerűen csak megfőzte, és megitták. A tudós szakmai sikerek helyett belső sikereket kapott. Nem azt, amiért odament, de a végső pillanatban jó döntést hozott (nem ölte meg az öreg Karamakatét a késsel), így méltóvá vált. A zárókép is ezt mutatja: mosolyogva kerül egységbe a természettel (pillangók röpködnek körülette), immáron egyedül, mert nincs szüksége többé vezetőre. Karamakate is betöltötte a szerepét: tanított, ő maga mondja ki. Én így értelmeztem.
Érdekesség: a dél-amerikai dzsungelek csúcsragadozója, a jaguár - egyedüliként- nem ritkán fogyaszt egy hallucinogén növényt, a psychotria viridist: https://www.youtube.com/watch?v=OqGDv0KCJl8
Ez az ayahuasca főzet egyik legtipikusabb alkotója, lényegében a filmben is ezt fogyasztják. Érdemes olvasgatni erről a drogról, nem ritkán az átlag nyugati turista is olyan belső spirituális élményt kap, ami aztán az egész életét megváltoztatja. Pont ez volt a film végén, ahogy arra dani is utalt: a világ unalmas és egyhangú (fekete-fehér), de a trip során kitárul előtted a világ (színek), vagyis inkább mondjuk úgy, hogy új világok nyílnak meg - vagy épp önmagadat találod meg. Ennek lájtosabb verziói a varázsgomba vagy a látnokzsálya, ezeket több tízezer éve fogyasztják a sámánok mindenhol a világon.