Én is leírom itt is a véleményem a témáról
A magyar foci en bloc nem érdekel, egy fájdalom nézni ami itt labdarúgás néven folyik. Inkább labdarugdosás...
Már réges rég feladtam a várakozásokat, reménykedéseket, h majd MOST... A válogatott is pillanatnyi sikereket ér el, amiknek tudok adott pillanatban örülni, de annyi és pont. Látható, h továbbra is kevesek vagyunk, h vigyük is valamire. (Meg jobb is, mert ha véletlenül kiesnénk egy világversenyre, akkor egyrészt ott szénné gyaláznának minket, másrészt jönne a nagy remény, h megindultunk...Hát persze
)
Így vagyok klubszinten is. Szurkolok a csapatainknak, h minél többet tudjanak elérni, de ez annak szól, h tudom, sokra nem lesznek képesek úgyse. Akkor azt a pár pontot miért sajnáljam tőlü(n)k? Ettől még nem lesz rendben a magyar foci, nem lesz stabil résztvevője a csoportkörnek egyik csapat sem, de legalább a 15 perc hírnév erejéig felkerülünk újra a focitérképre és nagyritkán legalább vmi pozitívum is kicsúszik ebből a posványból, ami itt van.
Az meg, h hány magyar van benne, persze, vmilyen szinten számítana. DE! Amilyen helyzetben van a magyar futball, én már örülni tudnék annak is, ha 11 betanított orángutánnal érnénk el eredményeket és vmi fejlődést. Nem nagyon vagyunk abban a helyzetben, h válogassunk, engedni kell az igényekből, mert ha vki arra vár, h majd magyar csapat, magyar gerinccel hosszú távon is sikeres legyen, asszem majd az ükunokák fogják az eredményeket a sírjára tenni az embernek...Így marad az, h legalább ezeknek az átmeneti pozitívumoknak örüljön az ember, mert ugyan jelentősége nem sok van, de mégis egy pici jó hír mindig örvendetes.
Mióta fuldoklunk a saját focink mocskos tócsájában? 20-25 éve? Akkor meg becsüljük már meg azt, h időnként egy-egy meccs jól sikerül és végre nem esik ki az aktuális csapatunk a selejtező első, második gátján.
A Daffy-Tocy vitában pedig abszolút Tocy szemléletét tartom a sajátomnak. Ne hasonlítsuk már össze az angolokkal meg bármely más ország csapataival a miénket. Ott az a nagy szó, ha a 4 BL indulóból kettő nem megy elődöntőig és 4ből 4 nem megy tovább a csoportkörből. Itt meg ugye az a csoda, ha bejut oda egyáltalán és unikum, ha még pontot is szerez. Tehát korántsem egy cipellőben járunk, így nem lehet párhuzamot vonni a két ország csapatainak megítélésében. Persze, h egy cselszki szurkoló nem fog tapsikolni a Zenál sikereinek. Miért tenné, ha a saját csapata is érdekelt a sorozatban, mint ahogy a korábbi és későbbi években is fog!? Nálunk meg pár évente egy-egy csapat bukdácsol el odáig, h labdába rúghasson a nagyok közt, ráadásul azt is az esélytelenek nyugalmával. Nem egy kávéház...
Éhező ember meg örüljön egy-egy falat kenyérnek. De legalább ne húzza a száját, h az nem teljes kiőrlésű... (Ezt most nem Daffynak, hanem úgy általában akik fújolják a Vidit most.)
((Ha nagyot akarok csúsztatni, akkor mondjuk a németek se szurkoljanak a válogatottjuknak, mert ugyan állampolgárok, de echte, klasszikus német nem sok futkozik már ott. Érdekes, mégis a magukénak érzik a török-lengyel válogatottat is. Mert őket képviselik és sikereket érnek el.
Itt meg a szokásos magyar mentalitás jelenik meg: szájhúzás, a sikerek lefikázása, mert fikában világbajnokok vagyunk. És mindig, mindenben a rosszat kell meglátni, keresni.))
A másik dolog meg az, h szerintem nem azzal van a gond, h ezt most az ország sikerének állítjuk be (mert am is, kinek kellene? A grúzokénak?), hanem a nagyobb baj az, h egy ilyen pontszerzés már ilyen hangos siker lehet, mert akkora szó, h nyertünk Európában...
), ez a szezon ebből a szempontból kuka, de ha továbbjutnánk az EL-ből, nem hiszem hogy sokan bánnák.
jöjjön a pénz és jöjjenek a sztárok 
