Persze, nem is azt írtam, hogy ha nálunk van a labda, akkor biztosan érvényesülünk.
Az reményt keltő számomra, hogy idén tavasszal a régóta égető problémákat megpróbáltuk orvosolni, ez pedig hosszú távon meghozhatja a gyümölcsét. Azt gondolom, hogy 2019 óta a legerősebb BL-menetelésünket mutattuk be. Nem kerültünk erős kalapba a BL-ben, de ez az első kalaposokkal elő szokott fordulni, és már az előrelépés, hogy visszakerültünk erre a szintre. A szezon elején a negyeddöntőt sokan aláírtuk volna. Persze ha már eljutottunk odáig, jó lett volna továbbmenni. Szerintem az reményt keltő, hogy ez már nem egy olyan kiesés volt, hogy a csapat 90%-át kikukáznánk és semmi jövőképet nem látnánk, mint például a Bayern München elleni égést követően. Most vannak hosszú távon reményt keltő dolgok és emberek. Vannak játékosok, akik nagyon a helyükre kerültek (Cubarsí, Raphinha, Christensen), és a PSG elleni odavágó azért azt mutatja, hogy megpróbálunk elindulni egy olyan úton, ami szakít a közelmúlt zsákutcájával, behúzva egy olyan győzelmet, amilyenre nem nagyon volt eddig példa. A nyilatkozatok nem ezt sugallják, a barcelonai média rögtön kikezdené azt, aki a játékfilozófiánk módosításáról beszélne, a hadrendünket is mindig 4-3-3-ban adja le Xavi, pedig már rég nem azt játsszuk. Ugyanakkor történtek szerintem olyan módosítások, amik már abba az irányba mutatnak, hogy a közeljövőben ez egy nemetközileg ütőképes csapat lehet, ha ezt tovább építjük, és sikerül egy jó vkp-t és csatárt igazolni. Azt persze mondhatja bárki, hogy miért a stabilitásról írok, ahelyett, hogy mi dominálnánk a meccseket, mint ahogy a nálunk jelenleg barcásabb játékot játszó PSG, csak hát mi velük ellentétben 43 millióért igazolhattunk.
Ez igaz, de egy mégis bejutott, egy számára nem idegen játékkal, míg olasz és angol csapat egy sem. A hatalmas tőkeinjekciókkal próbálkozó csapatok sorra elvéreztek, ezek közül csak a PSG ment tovább.