Amit írsz, oké, de úgy gondolom továbbra is, hogy ez egy tényező ezer közül. És ha a maradék 999 nekünk áll, akkor nálunk fog játszani. Lehetne még hozni a példákat, hogy egy adott játékos nem a neki elvileg szimpatikus klubhoz került, hanem máshova, vagy annak a klubnak éppen a riválisához.westerngom írta:Lehet, hogy már egy szenilis vén ember vagyok és bizonyos dolgokra rosszul emlékszem, de abban biztos vagyok, hogy az érzések, érzelmek ritkán változnak az ember életében, ha azok gyermekkori vágyakkal egészülnek ki egy klub, egy közösség iránt.
Egy játékos életében, ha a pénz, siker már megvolt, de a vágyak még nem teljesültek, abba az irányba fog dönteni, ahova a szíve húzza. Természetesen vannak kivételek - Neymar - akinél csak a pénz dominál, de láttuk, hogy örömét teljes mértékben nem fogja lelni benne.
Egyébként szerintem nyilvánvaló, hogy Neymar nagyon megbánta, hogy elhagyta a Barca-t, mindent megadna azért, ha visszacsinálhatná.
Ezen a szinten (is) a boldogságot és örömöt kell(ene) keresni fociban, nem pedig azt x millió pluszt amit ráígérnek a fizetésedre egy számodra közömbös helyen, közösségben.
Neymart meg nem csak a pénz érdekli szerintem, neki logikus döntés volt kipróbálnia magát alfa hímként más top csapatban, mert itt tényleg Messi árnyékában maradt volna, és a befektetett munkája aládolgozott volna Messi aranylabdájának ahelyett, hogy a sajátját hajszolja. Utólag rossz lóra tett, úgy tűnik, és ezt tudhatja ő is. De akkor védhető döntésnek tűnt, nekünk szurkolóknak persze rosszul esett, és ő maga sem távozott valami szépen.
Eleve ha csak az számítana a srácnál, hogy Real, akkor már most habfehér mezben focizna, mert a lehetősége megvolt rá, hogy odaigazoljon. Már a monacoi szezonja után mindenki a Realban vélte látni, a Real be is jelentkezett érte, aztán a PSG-hez került mégis, mert más is játszott akkor is, nem csak a klubszimpátia.