Érdekes, és igaz felvetés. Az Én tapasztalataim szerint ebben az esetben, még ha szét is esik a család, azért ember lesz a gyerekből. Akinek ilyen fajta munkát végez az apja, abból rendszerint sikeres felnőtt válik. (Ez az amit a saját környezetemben láttam.) Elvált szülők is nevelhetnek jól egy gyereket. Én ilyen háttérrel rendelkező embereket, inkább biztatnék gyerekvállalásra.LG írta:...
Az "átlagot" azonban szerintem nem ez példa reprezentálja. Sokkal bagatelebb dolgokon csúsznak el a kapcsolatok.
Volt nemrég valahol egy cikk erről, hogy a jobban kereső, tanult emberek sokkal több feltételhez kötik a gyerekvállalást, mint az iskolázatlanabb, nehezebb körülmények között élők. Furán hangzik, de az Én olvasatomban ez valahol azt jelenti, hogy ha már ennyi aggálya van az embernek, akkor készen áll rá. Elvégre, az fél ennyi dologtól, aki képes végig gondolni a buktatókat, tehát egy felelősségteljesebb ember.
És ha már felelősségteljesség: szerintem pont ennek hiánya okoz ennyi rossz kapcsolatot. Mert 1-2 év után már zsebben az ékköves gyűrű, miközben mondjuk az amúgy is rövid kapcsolatból, mondjuk csak 1 éve élnek együtt. Nem is igazán ismered még azt az embert, akivel leélni készülsz az életedet.
Baromi nehéz téma, számtalan aspektussal! Talán estig tudnék írni arról, hogy milyen gondolatok vannak a fejemben, milyen dolgok árnyalják az általam helyesnek vélt hozzáállást, és a végén úgy is csak nagypapa koromra derül ki, hogy tudtam e bármit a jó kapcsolatokról.