Offtopic

[MatyiG]

Egyik ismerősöm gyereke az osztrák határtól 30 km-re volt kirándulni, megtudták a suliban, és hazaküldték két hétre...

[davi10]

Elvileg ez a hivatalos oldal, bár szerintem nem frissül olyan gyorsan.

Én nem pánikolok, jó korban vagyok, szedek vitamint meg Béres cseppet különös betegségem nincs és a családomba sincs már sajnos olyan idős hozzátartozó, különösen veszélyeztetett lenne. Nyilván ettől függetlenül nem örülnék neki.
Ami kicsit fura nekem, hogy lehet olvasni, hogy milyen alacsony a halálozási arány, de ami engem kicsit zavar, hogy a fenti oldal alapján azért a már gyógyultak száma se olyan magas. Nem úgy van, hogy lemegy 2 hét alatt?

Bevásárolni szerintem max azért érdemes, mert a sok hülye ész nélkül vásárol, Ausztráliában már úgy kifosztottak mindent, hogy 2 millió forintért árulják a wc papírt az emberek egymás közt

De érdekes dolog ez, hogy a sportesemények zártkapusak/el lettek halasztva, Romániában meg Csehországban bezártak az iskolák és az óvodák, stb.
Még az is lehet, hogy tudnak valamit, amit mi nem...

[MQuCsabi]

Az a bajom, hogy a médiának nem hiszek, de azért az, hogy mostmár országok lépik meg a karantént, az már azért jelent valamit. Egyetlen pozitívuma, hogy tegnap 363-ért tankoltam tele a kocsit. Nemsokára jönnek azok, akik a kádat is teletankolják Aztán talán már a városban is lehet közlekedni idővel.

Egyébként ki mit gondol a pánikhullámról? Én bevallom, nem olvastam még róla sokat, nem műveltem ki magam koronából, szóval nem tudom, hányadán állunk elhunytakkal, fertőzöttekkel, csak a folyosói pletykákat ismerem plusz láttam, ahogy egy nap alatt leürültek a polcok az Aldiban. (Bezzeg tisztálkodási szerek ne mfogytak el.)

[Nero.]

Úgy néz ki szurkolók nélkül tolja le a BL meccset a csapat, plusz a ligában is hamarosan jöhetnek a zárt kapus meccsek.

A múltkor azt írtam hogy túlizgulják az emberek. Most azt, hogy pár hét és az lesz a legkisebb problémánk hogy nincs foci, Forma-1 stb. Sajnos tényleg nem játék ez, rendesen befog tenni mindenhol, főleg a gazdaságnak.

Lehet itt lezárni ezt azt, ez a vírus már rég ki szökött sajnos

[Veidt_madridista]

Csak azért van pánikhangulat, mert erre még nincsen védőoltás, mint az influenzára. Egy-másfél év múlva már a kutya sem fog ezzel foglalkozni.

[NovaProspekt]

Na úgy látszik ez a korona vírus kezd komollyá válni. Mondjuk maga a vírus szerintem nem akkora para, inkább a káosz és a pánik amit okoz.

egyetértek. Kínában van 80 000 regisztrált fertőzött, még ha a valós szám mondjuk ennek a tízszerese, akkor is ott tartunk, hogy a fertőzöttek aránya Kínában kb. fél ezrelék. Ez semmi, és ott már egy ideje cseng lefele az új fertőzöttek száma. És arról az országról beszélünk, ahol a lakosság nagyrésze 10-20 milliós metropoliszokba van összezsúfolva, ahol aztán a legkönnyebb elkapni ezt a szutykot.

[Nero.]

Na úgy látszik ez a korona vírus kezd komollyá válni. Mondjuk maga a vírus szerintem nem akkora para, inkább a káosz és a pánik amit okoz.

[andreas]

Nem láttad az évértékelőt?A fáraó elmondta, hogy minden faxa.

Felvidítottad a napom, ma sem ébredtem feleslegesen.
Köszi!

[Feast4]

https://m.origo.hu/gazdasag/20200214-he ... glalo.html

Minden rendben

Nem láttad az évértékelőt?A fáraó elmondta, hogy minden faxa.

[Nero.]

https://m.origo.hu/gazdasag/20200214-he ... glalo.html" target="_blank

Minden rendben

[optimus]

A svájci fizetésemről van szó. Amit másfél éve kaptam havonta frankban, most ugyanaz az összeg átszámítva kb 200.000 Ft-tal több.

Így világos, köszi.

[geridoss]

Kb. 200.000 Ft-tal ér többet az akkori fizetésem ma csupán az árfolyam ingadozása miatt.
Ez még az infláció mellett is brutális szám .

Javíts ki de úgy emlékszek, te mondtad hogy ilyen nettó 180ért dolgoztál MO-n. Ezt kérlek magyarázd el hogy jön ki a 2 kiló plusz.

A svájci fizetésemről van szó. Amit másfél éve kaptam havonta frankban, most ugyanaz az összeg átszámítva kb 200.000 Ft-tal több.

[Nero.]

Majd ha lesz időm meghallgatom, köszi.

Nekem is jóval több az angliai fizetésem forintban. 2 évvel ezelőtt 330 forint volt egy font, most 405. Nálam is 200 ezer körül van a különbség, bár amikor kijöttem 450 volt csak be kavart a Brexit.

[optimus]

Lassan 340 az euró. Mi történik otthon?

Ha tényleg érdekelnek az okok akkor ebben elég jól elmondják
https://podcasts.apple.com/hu/podcast/g ... 0464981271" target="_blank
vagy
https://g7.hu/podcast/20200208/zsiday-v ... -forintot/" target="_blank

Kb. 200.000 Ft-tal ér többet az akkori fizetésem ma csupán az árfolyam ingadozása miatt.
Ez még az infláció mellett is brutális szám .

Javíts ki de úgy emlékszek, te mondtad hogy ilyen nettó 180ért dolgoztál MO-n. Ezt kérlek magyarázd el hogy jön ki a 2 kiló plusz.

[csababarca]

Dübörög a gazdaság.
Gondolom a hívők ebből is kihozzák hogy ez jó nekünk.

[geridoss]

2018 szeptemberben jöttem ki Svájcba, akkor 278 Ft volt 1 frank. Ez ma átlépte a 319 Ft-t. Ez majdnem 15%-os növekedés durván másfél év alatt.

Kb. 200.000 Ft-tal ér többet az akkori fizetésem ma csupán az árfolyam ingadozása miatt.
Ez még az infláció mellett is brutális szám .

De legalább otthon nincsenek migránsok

[Nero.]

Lassan 340 az euró. Mi történik otthon?

[recrea]

Jó pár olyan 50 körüli férfi van, aki egyedülálló, mert nem úgy sikerültek a kapcsolatai, van egzisztencia, de nincs gyermek, ezáltal semmi motivációja nincs az életben, nem akar újabb 10 milliót vagy megdugni a 200. riherongyot. Elveszteni a motivációt szerintem egyenes út a boldogtalansághoz.

[Barca_10]

Nálam középsuli után kezdődött csak el a jobb élet, ahogy kijöttem a UK-ba, addig mélyen voltam hála anyámnak és nevelőapáimnak. Itt viszont egy átlag brit-életszínvonalat sikerült kialakítani egyedül, miután lett párom anyagilag méginkább megerősödtünk. Otthon maradt barátaim/ismerőseim fele ennyit nem keresnek és van köztük menedzser is.
Lehet ez önzőség de én nem szeretek lemondani sok dologról, jobban szeretem magunkra fordítani a szabadidőt és a megkeresett pénzt. Csak azért nem akarok gyereket hogy idősebb koromban ne legyek egyedül.

Más.: utóbbi időben újra elkezdtem focizni egy társasággal és ha nem is meglepődve de tapasztaltam hogy közel sem bírom úgy mint pár éve. 40 perc alatt úgy kifulladok mint Busquets egy sprint után pedig spórolok az energiámmal. Mivel lehetne javítani a kondin? Nem profi a futball, akikkel játszom sem azok, de zavar hogy nem bírom úgy mint anno. Rátett erre a 10 évnyi cigizés is persze, és a viccesebbet sem vetem meg, de ismerek embereket akik láncdohányosok és meg sem kottyan nekik 1 óra foci.

[Nero.]

Gyerek témához hozzászólva Nero álláspontját képviselem. Jelenleg 24 vagyok, külföldön élek, párom is van. 2 éve alkotunk egy párt, együtt is élünk, ő időnként pedzegeti a gyereket és házasságot, nyílván nem azonnal, de idővel. Én nem érzem magam “késznek” az ilyen felelősségre. És ahogy gondolkodom róla nem hiszem hogy valaha is kész leszek rá. Egyszerűen túl jól érzem magam így. Utazgatunk, járjuk a világot, és a számlákon kívül nincs más felelősség.
Nem tudom mennyire befolyásolja a világnézetem a rossz gyermekkor és traumák, nyílván eléggé, lehet ezért sem érzem azt hogy szükségem lenne gyerekre.

Ebbe valószínűleg hasonlítunk, mert bár 16-18 éves koromig kifejezetten szép és jó gyerekkorom volt, középsuli után elég nagy lejtmenetet vettek a dolgok ráadásul én is elkallódtam és pénzem se volt semmi. Most viszont a korosztályomhoz képest bőven átlag feletti élet színvonalon élek, és ezt a pénzt szeretem magamra költeni. Lehet hogy ez kicsit önző gondolkodás, de jelenleg most csak saját magamnak élek. Egy gyerek súlyos milliók, rengeteg idő, rengeteg lemondás, rengeteg türelem stb. stb.

Ezzel kapcsolatba még megváltozhat a gondolkodásom, az viszont 99% hogy soha nem fogok megházasodni. Max. akkor ha valami milliárdos lányát venném el

[recrea]

Gyerek témához hozzászólva Nero álláspontját képviselem. Jelenleg 24 vagyok, külföldön élek, párom is van. 2 éve alkotunk egy párt, együtt is élünk, ő időnként pedzegeti a gyereket és házasságot, nyílván nem azonnal, de idővel. Én nem érzem magam “késznek” az ilyen felelősségre. És ahogy gondolkodom róla nem hiszem hogy valaha is kész leszek rá. Egyszerűen túl jól érzem magam így. Utazgatunk, járjuk a világot, és a számlákon kívül nincs más felelősség.
Nem tudom mennyire befolyásolja a világnézetem a rossz gyermekkor és traumák, nyílván eléggé, lehet ezért sem érzem azt hogy szükségem lenne gyerekre.

Fiatal vagy még nagyon, azért.

Amúgy egy nő két dolgokért bármit meg tud tenni...hogy ne legyen gyereke, meg hogy legyen, szóval majd ő eldönti, h lesz-e vagy sem

[Barca_10]

Gyerek témához hozzászólva Nero álláspontját képviselem. Jelenleg 24 vagyok, külföldön élek, párom is van. 2 éve alkotunk egy párt, együtt is élünk, ő időnként pedzegeti a gyereket és házasságot, nyílván nem azonnal, de idővel. Én nem érzem magam “késznek” az ilyen felelősségre. És ahogy gondolkodom róla nem hiszem hogy valaha is kész leszek rá. Egyszerűen túl jól érzem magam így. Utazgatunk, járjuk a világot, és a számlákon kívül nincs más felelősség.
Nem tudom mennyire befolyásolja a világnézetem a rossz gyermekkor és traumák, nyílván eléggé, lehet ezért sem érzem azt hogy szükségem lenne gyerekre.

[Varatrix]

Csak az utolso mondathoz:
Ket normalis ember kozott ez is csak megoldodna siman. Eladjak a hazat es feleznek.

Fú ez szerintem így baromi egyszerűen hangzik, és szeretném hinni, hogy így működik a világ, és így tennének az emberek...Bárcsak

De nem biztos, hogy a házat tényleg felesben vettétek, vagy fizettétek a hitelt. Kifizetett bútorokat, edényeket, bicikliket, autókat nem tudtok ketté vágni. Eladni visszás, hiszen az értéke jócskán csökkent.

Vannak olyan emberek, akik simán kezelik ezt, de ha harag is van valamelyik oldalon legalább, akkor ez gyorsan eszkalálódik odáig, hogy ügyvéd, és békéltetés szükséges....

[MQuCsabi]

Csak az utolso mondathoz:
Ket normalis ember kozott ez is csak megoldodna siman. Eladjak a hazat es feleznek.
csak ugye ilyenkor jon az, ha mar a rossz kapcsolatba jott gyerek is, stb.
Vagy rajon az asszony, h9gy nem ilyen lovat akart es kifordul magabol es ott tesz keresztbe volt uranak, ahol csak tud. Persze biztosan van forditott helyzet is.
mig bankban ugyfelekkel foglalkoztam nem egy ilyen eset volt akar 10 20 ev hazassag utan is, ami elvileg szerelemre epult, a vegen ki akartak csinalni egymast.

[LG]

Ilyenek régen is voltak, de manapság azért nem olyan bonyolult a kapcsolattartás az interneten, mint 20+ évvel ezelőtt, ilyen szempontból szerintem könnyebb megélni ezt a forgatókönyvet manapság, mint eddig bármikor, bár tapasztalatom nincs ilyen sztorival.

Volt régen is, de azért kevesebb. Az internet pedig valóban segít, de egyrészt nem csak ad, hanem el is vesz. Pl. régebben a Ki az a ribanc, akinek a képét lájkoltad? kérdések nem okoztak kellemetlen csetepatékat. Megjegyzem, gúnyoljuk a nőket, de láttam én már férfiakat is ennél kisebb dolgokért féltékenységi jelenetet rendezni. Aztán van még sok egyéb buktatója az internetnek.
Másrészt a személyes találkozás élményét nem tudja visszaadni. Ez pedig egy párkapcsolatnál kardinális dolog! De személyes tapasztalatból mondom, hogy még a barátságokban is fontos dolog. Voltak, vagy talán mondhatom azt, hogy vannak olyan barátaim, akik messzire kerültek tőlem, és hiába beszéltünk interneten, telefonon keresztül sokat, már nem volt ugyanaz, ellaposodott az egész, és idővel aztán egyre kevesebbet kerestük egymást. Ellenben azokkal, akikkel legalább néhány hetente össze tudunk jönni egy kocsmázásra, töretlen a dolog.

És ha már felelősségteljesség: szerintem pont ennek hiánya okoz ennyi rossz kapcsolatot. Mert 1-2 év után már zsebben az ékköves gyűrű, miközben mondjuk az amúgy is rövid kapcsolatból, mondjuk csak 1 éve élnek együtt. Nem is igazán ismered még azt az embert, akivel leélni készülsz az életedet.

Ezzel maximálisan egyetértek! Egy kapcsolat elején mindkét fél a jobbik oldalát mutatja, így az esetleges problémáknak gyakran idő kell, hogy felszínre jöjjenek. Az összeköltözés jó próba lehet, de ott is kell várni, mert lehet egy darabig a nagy boldogság hatására szemet hunyok a másik idegesítő szokásai felett, de aztán eljön az idő, amikor már muszáj szóvá tenni. Aztán ilyenkor jön az, amit te is említettél, hogy mennyire vagyunk kompromisszumkészek, toleránsak. Önző seggfejek leszünk, és elnyomjuk a másikat, vagy meghunyászkodó papucsok? Vagy megtaláljuk az arany középutat, ami mindkét félnek jó? Létezik egyáltalán ilyen? És mi van akkor, ha hiába dolgozunk a kapcsolatért, mégsem fog működni, és már nem marad idő mással újrakezdeni?
Nehéz dolgok ezek. Én mindenesetre csak nagyon óvatosan mennék bele komolyabb dolgokba valakivel. Pl. ismerősem körében én is látok olyan eseteket, amikor viszonylag rövid időt után vesznek közös házat/lakást. Szurkolok nekik, hogy jól sikerüljön természetesen, de ha mégsem jön össze, iszonyatosan kellemetlen helyzetek születhetnek belőle.