Minden lépéssel egyre közelebb…
A day of recuperation with Gavi 💪 pic.twitter.com/1HQQEPRiCT
— FC Barcelona (@FCBarcelona) March 22, 2024
Szerintem ennek "történelmi" hagyományai vannak. Azért a 80as évek előtti generációk, de még a 90es is talán bőven úgy nőttek fel, hogy az érzelmeid kimutatása a gyengeség jele. Ezáltal ciki volt arról beszélni is. Lásd a "a fiúk nem sírnak" és egyebek. Egész egyszerűen így voltak az emberek szocializálva. Plusz összemosódott az is, hogy csak az elmetebetegeket meg hasonló szélsőségesen rossz állapotban lévő embereket mutatta a média mint pszichiátriai esetek ugye akiket pszichológushoz küldenek.Chino írta: ↑2021.05.21. 09:56:51A pszichológust nem értem miért tartják "szégyennek". Inkább olyan skatulya, amit sokan félreértelmeztek. Többektől hallottam, hogy sokat segített nekik.
Ugyanakkor én jobb megoldásnak tartom, ha ezt egy olyan ismerőssel/baráttal/ rokonnal beszéled meg akivel jól ismeritek egymást és teljesen őszintén tudtok beszélni. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy van egy barátom akivel mindezt meg tudom tenni. Már óvodába, gimibe és egyetemre is együtt jártunk, én voltam az esküvői tanúja, kívülről-belülről ismerjük egymást. Nem voltam még pszichológusnál, de egyes dolgokat tudom, hogy nem mondanék el neki, ellentétben ezzel az emberrel. Nem mellesleg biztosan ismeri (a te esetedben) a szóban forgó hölgyet.
Én tanácsként azt tudom mondani, hogy ha van egy ilyen ember, először vele ülj le beszélni és ne félj tőle segítséget kérni.
Ettől a témától nekem is megjött a kedvem inni, de hát ez a kettő együtt jár. Nincs is jobb pia reklám mint a nők
Én csak erre a részre reflektálnék. Szerintem a pszichológushoz fordulás egyáltalán nem feltétlenül egy betegség jele vagy ilyesmi.
És ez csak 1 dolog. Nem véletlenül van egyre több life-coach is. Igazából majdnem ugyanazt csinálják, mint a pszichológusok, csak rövidebb képzést végeznek el, mint egy orvos.A WHO adatai alapján az Európai Unióban évente 70 milliárd eurós veszteséget jelent a major depresszió okozta termelékenységcsökkenés. Népbetegségről van szó, világszerte becslések szerint 300 millió, Európában pedig nagyjából 40 millió ember érintett.
Na ne mondd, fel se tűnt Már egyszer ha jól rémlik említettem neked, hogy ezzel a folyamatos múlton rágódással csak magadat szivatod, igaz az valami Pep videó lehetett.
Jó olvasni ezeket a gondolatokat. Nekem is voltak anno ilyen gyötrődéseim+persze más fajták is.Nero. írta: ↑2021.05.20. 13:18:37Középiskolai szerelem, akkor szakítottunk mikor elballagtam. “Csak” 2 évet jártunk, de nekem leghosszabb kapcsolatom. Alapvetően jó volt minden, de párszor meg csaltam (csak csók) és pont azokkal, akiket a legjobban utált. Összeségében elég disznó/nárcisztikus módon viselkedtem vele, viszont mindig is tudtam hogy szeretem. Amikor minden jó volt mi voltunk a legboldogabbak.
Letiltott/letörölt mindenhonnan szakítás után, de láttam pár hónapja hogy egy ideje vissza oldotta, gondolom ő is leakarta csekkolni, hogy mivan velem.
Múltkor ráírtam és beszélgettünk, nem volt rossz, de azonnal leesett hogy neki már teljesen más élete van (külföldön él) és csak arra volt kiváncsi hogy jól vagyok-e (igen kalandos volt az utóbbi időszak, gondolom ismerősök által tudott róla).
Az sem tesz jót, hogy alapvetően az a típus vagyok, aki sokat rágódik a múlton. Ez most egy hülye példa, de nekem a Liverpool elleni 4-0 nagyon fájt, és legalább heti egyszer visszanézek arról egy highlights videót, ami alatt ilyen depis zene megy. Miben segít? Semmiben, de akkor is valamiért újra és újra nézem.
Lehet itt mondani hogy a múlttal nem kell foglalkozni, meg hogy menjek és varrjak le minden második lányt aki szembe jön, de szerintem az érzelmeinket nem tudjuk befolyásolni.
Úgyse hiszi el senki, de ha választhatnék aközött hogy lefekszem 10 általam választott felnőtt filmes csajjal/modellel vagy hogy vele össze jöjjek újra, az utóbbit választanám.
Azt nem választanám hogy csak egy utolsó estére jöjjünk össze, mert valószínűleg másnap reggel fejbe lőném magam.
Időközben ráakadtam a Tik-tokjára is, gondolom csak napi 30szor fogom megnézni.
Pszichológuson gondolkodtál már? Szerintem egyébként kb mindenkire ráférne, ártani biztos nem fog. Nyilván akkor lenne értelme, ha te is ki szeretnéd próbálni, és hiszel benne, hogy van értelme. (és itt kerüld el az ilyen instás lájkócsokat)Nero. írta: ↑2021.05.20. 13:18:37Középiskolai szerelem, akkor szakítottunk mikor elballagtam. “Csak” 2 évet jártunk, de nekem leghosszabb kapcsolatom. Alapvetően jó volt minden, de párszor meg csaltam (csak csók) és pont azokkal, akiket a legjobban utált. Összeségében elég disznó/nárcisztikus módon viselkedtem vele, viszont mindig is tudtam hogy szeretem. Amikor minden jó volt mi voltunk a legboldogabbak.
Letiltott/letörölt mindenhonnan szakítás után, de láttam pár hónapja hogy egy ideje vissza oldotta, gondolom ő is leakarta csekkolni, hogy mivan velem.
Múltkor ráírtam és beszélgettünk, nem volt rossz, de azonnal leesett hogy neki már teljesen más élete van (külföldön él) és csak arra volt kiváncsi hogy jól vagyok-e (igen kalandos volt az utóbbi időszak, gondolom ismerősök által tudott róla).
Az sem tesz jót, hogy alapvetően az a típus vagyok, aki sokat rágódik a múlton. Ez most egy hülye példa, de nekem a Liverpool elleni 4-0 nagyon fájt, és legalább heti egyszer visszanézek arról egy highlights videót, ami alatt ilyen depis zene megy. Miben segít? Semmiben, de akkor is valamiért újra és újra nézem.
Lehet itt mondani hogy a múlttal nem kell foglalkozni, meg hogy menjek és varrjak le minden második lányt aki szembe jön, de szerintem az érzelmeinket nem tudjuk befolyásolni.
Úgyse hiszi el senki, de ha választhatnék aközött hogy lefekszem 10 általam választott felnőtt filmes csajjal/modellel vagy hogy vele össze jöjjek újra, az utóbbit választanám.
Azt nem választanám hogy csak egy utolsó estére jöjjünk össze, mert valószínűleg másnap reggel fejbe lőném magam.
Időközben ráakadtam a Tik-tokjára is, gondolom csak napi 30szor fogom megnézni.
Volt érdemi lezárás? Átbeszéltétek? Mi az,amit még elmondanál neki?Nero. írta: ↑2021.05.20. 12:20:33Újabb depresszív rovat.:
Az normális dolog ha valakinek még 6-8 év után is hiányzik a volt barátnője?
Az a vicc, hogy azóta volt kapcsolatom (nem komoly), ők nem hiányoznak kicsit sem, viszont a legutóbbi szerelem igen.
Volt annyi eszem hogy megnéztem az instáját, és hirtelen bevillant az összes emlék, meg hogy hiányzik.
Normális igen, ebből is látszik, hogy igazi volt. A többiek azért is nem hiányoznak.Nero. írta: ↑2021.05.20. 12:20:33Újabb depresszív rovat.:
Az normális dolog ha valakinek még 6-8 év után is hiányzik a volt barátnője?
Az a vicc, hogy azóta volt kapcsolatom (nem komoly), ők nem hiányoznak kicsit sem, viszont a legutóbbi szerelem igen.
Volt annyi eszem hogy megnéztem az instáját, és hirtelen bevillant az összes emlék, meg hogy hiányzik.
Nem hiszem, hogy nálam így lenne. Igazából energiát/motivációt se érzek arra, hogy egy új lánnyal “elkezdjem elölről”, még akkor is ha esetleg normális lenne és bejönne.