Mozi & Filmek

[Rinku]

Olyan sokat azért én sem nézek. Ha véletlen lesz 1-2, ami tetszik, akkor örülök. Van közte indie is, de néhány azért nagyobb büdzséjű, illetve 1-2 külföldi is, amik talán megütik a jelenkori filmipar tempóját. (Nézek sokfélét, pl legutóbb ilyen coming of age kategóriában az in Bloom című grúz filmet láttam, ami tetszett, de az kb egykamerás, kisköltségű, és amerikai szinten inkább dokumentumfilm-szerű lenne, és szerintem nagyon komoly kisebbségben vagyok azzal, hogy még megüti az ingerküszöbömet )
2-3-at nem láttam közülük, csak a listámon van. De itt tényleg jópárnál megkérdőjelezhető, hogy be lehet-e tuszkolni az általad kért kategóriába, vagy nem. Sajna olyan ízig-vérig-hangulatában hamisítatlan coming of age filmből, mint amilyen a Perks of..., nagyon kevés van, és az első hozzászólásom első szakaszára merném csak mondani, hogy igen, ez tényleg olyan.
De amúgy fordítva is érdekes lenne nekem, ha véletlen láttál valamit, ami hasonló, mindenképp érdekelne, akár privátban is, vagy ahogy jobb.

Azért is olyan jó a Perks of, mert nincsenek hasonló filmek. Ez az élet maga, mármint ami jó, abból tényleg kevés van, ettől annyira jó a többihez képest. Viszont ami jó, az függővé tesz, vagy jobban mondva, függő vagyok, csak annyira kevés dolog van, ami be tud ütni mostanában, annyira baromi kevés. Mint pl. a Whiplash úgy en bloc, az utolsó jelenetén még most, kb. két hónap után is rajta vagyok valamennyire, annyira odabszott az egész (aki látta, tudja, hogy szó szerint:)).

Ezek között tényleg vannak igazán jó, akár többszörnézhetős darab.
Nekem néhány ismertebb film is nagyon bejött, ami belefér ebbe a kategóriába. The Breakfeast Club, Sithhouse, Boyhood, illetve nemrég belefutottam az Így jöttem-be, ami nekem nagyon bejött. De szerintem valamennyire a Beasts of the Southern Wild is kapcsolódik. Persze ezek nagy része nem képviseli a szigorú indie-vonalat, de a legjobb coming of age stílusú filmek között ott a helyük. Meg persze a Stand by me!, de az olyan alap, hogy szerintem mindenki látta legalább egyszer.

Kösz szépen, hogy megemlítetted a Breakfast Clubot, ebben a listában kötelező darab, még ha amúgy nem is volt egy nagy durranás az általam előzetesen vártakhoz képest, azért a maga kategóriájában alapfilm. Köszi Chino a többit is, lesz miből mazsolázni. Amúgy, ha coming-of-age még, akkor Azok a '70-es évek show, egyértelmű.

[bence0330]

Ezek között tényleg vannak igazán jó, akár többszörnézhetős darab.
Nekem néhány ismertebb film is nagyon bejött, ami belefér ebbe a kategóriába. The Breakfeast Club, Sithhouse, Boyhood, illetve nemrég belefutottam az Így jöttem-be, ami nekem nagyon bejött. De szerintem valamennyire a Beasts of the Southern Wild is kapcsolódik. Persze ezek nagy része nem képviseli a szigorú indie-vonalat, de a legjobb coming of age stílusú filmek között ott a helyük. Meg persze a Stand by me!, de az olyan alap, hogy szerintem mindenki látta legalább egyszer.

Köszi a plusz címeket! Van köztük, amit ismerek, de ha a Boyhood előtti címnél az első "h" betűt 2 hellyel előrébb szántad, és a 2020-as filmről beszélünk (hahh, sikeresen elkerültem az angol szitokszó leírását ), akkor arról még nem hallottam korábban, és be is tettem a megnézendő listámba.

[Chino]

...Igen, alapvetően olyan filmeket keresek, amiket írtál az utolsó bekezdésben, a coming-to-age kategóriából. Néha rá lehetne bukkanni igazi gyöngyszemekre a szürke tengerben, de ezt talán minden műfajra el lehet mondani. Nem rég láttam a Me, Earl and the Dying Girlt, na, az ilyeneket nagyon kedvelem, és a Lady Bird is tetszett. Szívesen fogadok bármilyen ajánlást még, pü-t is írhatsz, köszi. ...

Filmek: Looks that kill, Super dark times, Jack of the red Hearts, Tiger Eyes, Thelma, White girl in the blizzard, Family weekend, Mean creek, Shrink, Cracks, Little miss sunshine, Hævnen, Ondskan, Io non ho paura, The Beguiled, What we did on our holiday, Into the wild, BenX, The Fundamentals of Caring, The Dangerous Lives of Altar Boys, The Chumscrubber, Adventureland, Prozac Nation, The Spectacular Now, Juno, Please Stand By

Az utolsó párat nem láttam, csak megnézendők közt van, de az én ízlésemnek legalábbis jónak tűnnek, úgyhogy betettem ezeket is. Ilyen kis cuki, meg gagyi, meg szuperhősös, meg művészi filmeket kihagytam, mint pl. a Moonrise Kingdom, Good boys, stb, mert bár a korosztály alját súrolják, de sok értelmét nem láttam csak emiatt coming of age kategóriába sorolni, és még jobban elnyújtani a hozzászólást.

Amúgy fogalmam sincs, mennyire közismert dolog ez, de ha valamikor láttok egy filmet, ami tetszik, és hasonlót kerestek, akkor az IMDB oldalán kicsit legörgetve lehet találni mindig 12 ajánlást. Van, hogy sajna színész alapján ajánl, vagy mondjuk ha OSCAR-jelölt volt, akkor a többi jelöltet, de az esetek többségében inkább hasonló stílusú filmeket dob fel, és így néha lehet találni 1-2 olyat, ami az ember szájíze szerint van.

A "mainstream vonal" Elveszett jelentéshez sajna nem tudok hozzászólni, illetve a rendező Sofia Coppola miatt meg akarjuk nézni valamikor barátnőmmel mi is.

Ezek között tényleg vannak igazán jó, akár többszörnézhetős darab.
Nekem néhány ismertebb film is nagyon bejött, ami belefér ebbe a kategóriába. The Breakfeast Club, Sithhouse, Boyhood, illetve nemrég belefutottam az Így jöttem-be, ami nekem nagyon bejött. De szerintem valamennyire a Beasts of the Southern Wild is kapcsolódik. Persze ezek nagy része nem képviseli a szigorú indie-vonalat, de a legjobb coming of age stílusú filmek között ott a helyük. Meg persze a Stand by me!, de az olyan alap, hogy szerintem mindenki látta legalább egyszer.

[bence0330]

Elnézést kérek a megkésett válaszért, de kicsit húzós volt a hét. Tulajonképpen nem is tudok sokat írni, mert ezen filmek elég angy része tök ismeretlen számomra, gondolom végig indie-vonal. De am kedvelem, amikor barátaim, kollégáim azt monják, hogy "sok filmet nézek", és akkor belefutok ilyen emberekbe, mint te. Ezeket láttad is, vagy valami szűrés és gyors check alapján írod?
Köszi szépen, szétnézek közöttük, hátha megtetszik valami.

Olyan sokat azért én sem nézek. Ha véletlen lesz 1-2, ami tetszik, akkor örülök. Van közte indie is, de néhány azért nagyobb büdzséjű, illetve 1-2 külföldi is, amik talán megütik a jelenkori filmipar tempóját. (Nézek sokfélét, pl legutóbb ilyen coming of age kategóriában az in Bloom című grúz filmet láttam, ami tetszett, de az kb egykamerás, kisköltségű, és amerikai szinten inkább dokumentumfilm-szerű lenne, és szerintem nagyon komoly kisebbségben vagyok azzal, hogy még megüti az ingerküszöbömet )
2-3-at nem láttam közülük, csak a listámon van. De itt tényleg jópárnál megkérdőjelezhető, hogy be lehet-e tuszkolni az általad kért kategóriába, vagy nem. Sajna olyan ízig-vérig-hangulatában hamisítatlan coming of age filmből, mint amilyen a Perks of..., nagyon kevés van, és az első hozzászólásom első szakaszára merném csak mondani, hogy igen, ez tényleg olyan.
De amúgy fordítva is érdekes lenne nekem, ha véletlen láttál valamit, ami hasonló, mindenképp érdekelne, akár privátban is, vagy ahogy jobb.

[Rinku]

...

Elnézést kérek a megkésett válaszért, de kicsit húzós volt a hét. Tulajonképpen nem is tudok sokat írni, mert ezen filmek elég angy része tök ismeretlen számomra, gondolom végig indie-vonal. De am kedvelem, amikor barátaim, kollégáim azt monják, hogy "sok filmet nézek", és akkor belefutok ilyen emberekbe, mint te. Ezeket láttad is, vagy valami szűrés és gyors check alapján írod?
Köszi szépen, szétnézek közöttük, hátha megtetszik valami.

[bence0330]

...Igen, alapvetően olyan filmeket keresek, amiket írtál az utolsó bekezdésben, a coming-to-age kategóriából. Néha rá lehetne bukkanni igazi gyöngyszemekre a szürke tengerben, de ezt talán minden műfajra el lehet mondani. Nem rég láttam a Me, Earl and the Dying Girlt, na, az ilyeneket nagyon kedvelem, és a Lady Bird is tetszett. Szívesen fogadok bármilyen ajánlást még, pü-t is írhatsz, köszi. ...

Nincs mit, remélem akad 1-2 majd, ami tetszik, illetve a többieknek is, akiket véletlenül érdekel (Davi, Messideco). Ami a két csúcs szerintem, ami megfogja azt az életérzést, amire lehet gondolni egy ilyen mai értelemben vett mély coming of age témában, az a Paper Towns és a Looking for Alaska, a többi csak olyan tessék-lássék módon.
Akkor ideírok még párat, ha a bő merítés nem zavar stílusban, költségvetésben, meg néha nyelvben. Eleve a coming of age elég tág korosztály, lehet 12 évesen is már, de akár 20+-osan is az életkor, meg közben persze lehet sötétebb, humorosabb, ésatöbbi, iderakok mindent, ami kicsit köthető, és láttam, és akkor nem döntöm el más helyett, mi nem tetszhet.

Sor/minisorozat (tudom, hogy kicsit off, remélem, belefér):
The end of the f***ing world, Quicksand
Filmek: Looks that kill, Super dark times, Jack of the red Hearts, Tiger Eyes, Thelma, White girl in the blizzard, Family weekend, Mean creek, Shrink, Cracks, Little miss sunshine, Hævnen, Ondskan, Io non ho paura, The Beguiled, What we did on our holiday, Into the wild, BenX, The Fundamentals of Caring, The Dangerous Lives of Altar Boys, The Chumscrubber, Adventureland, Prozac Nation, The Spectacular Now, Juno, Please Stand By

Az utolsó párat nem láttam, csak megnézendők közt van, de az én ízlésemnek legalábbis jónak tűnnek, úgyhogy betettem ezeket is. Ilyen kis cuki, meg gagyi, meg szuperhősös, meg művészi filmeket kihagytam, mint pl. a Moonrise Kingdom, Good boys, stb, mert bár a korosztály alját súrolják, de sok értelmét nem láttam csak emiatt coming of age kategóriába sorolni, és még jobban elnyújtani a hozzászólást.

Amúgy fogalmam sincs, mennyire közismert dolog ez, de ha valamikor láttok egy filmet, ami tetszik, és hasonlót kerestek, akkor az IMDB oldalán kicsit legörgetve lehet találni mindig 12 ajánlást. Van, hogy sajna színész alapján ajánl, vagy mondjuk ha OSCAR-jelölt volt, akkor a többi jelöltet, de az esetek többségében inkább hasonló stílusú filmeket dob fel, és így néha lehet találni 1-2 olyat, ami az ember szájíze szerint van.

A "mainstream vonal" Elveszett jelentéshez sajna nem tudok hozzászólni, illetve a rendező Sofia Coppola miatt meg akarjuk nézni valamikor barátnőmmel mi is.

[Kalapos]

Ez a film epp attol kulonleges, hogy se a, se b, se c nincs benne.

Ez így oké, csak pusztán az én ízlésemnek úgy lett volna kerek ha az a, b vagy c-ből valamelyik megvan. Úgy sablonos lenne a film, így meg egyedi, nem véletlen hogy így döntöttek, és tök jó hogy sokaknak tetszik. Szerencsére a film nem olyan mint a foci Ez szubjektív, el lehet fogadni hogy tetszik vagy nem, a trófeákat viszont úgy osztják hogy ki nyer

Igen

[visca el barca]

Ez a film epp attol kulonleges, hogy se a, se b, se c nincs benne.

[Kalapos]

Köszi a véleményeket a Lost in Translation-ről.
Nekem megvan miért nem jött be, de igazából ízlés kérdése abszolút.

Ha érdekel a véleményem:

Nekem alapból fontos hogy:

a. állítson valamit, és bizonyítsa be azt, vagy az ellenkezőjét. Az álltást fontos a legelején leszögezni amilyen gyorsan csak lehet
b. legyen benne "különleges" karakter, akinek a jellemfejlődése érdekes és eljut valahova (lehet nagy hangsúly rajta vagy kicsi, lehet pozitív nagy negatív tök mid1 pl Han Solo, és Walter White)
c. legyen egy izgalmas sztori, akár csattanóval, akár több fordulattal, vagy legyen teljesen sablon de különleges környezetben ismét pl a Star Wars ami egy szőke parasztről szól aki igazából herceg és a megmenti a királylányt tipikus meséje a végén a nagy sárkánnyal amit le kell ölni, csak az űrben. Másik példa a Prestige ami abszolút magával ragadó és fordulatos sztori, de az alap ötlet ott is elég egyszerű (1 mondatban: két bűvész be akarja bizonyítani melyikük a jobb). Szóval nem kell gigászi sztori, lehet egyszerű is vagy lehet gigász és fordulatos, csak különleges legyen az a lényeg.

Ebben a filmben a 3-ból egyiket se éreztem. Éreztem hogy azt akarja mondani hogy bajban vannak a karakterek, és már az elején leszögezte.

---

De aztán annyi történt hogy ezt taglalta tovább. És vártam hogy oké, majd változik valami, majd ez vagy az lesz, majd a sztori így vagy úgy, és a karakter rá jön hogy neki így nem jó, és akkor így vagy úgy. De nem semmi. És ahogy telt az idő éreztem hogy ebből nem is lesz semmi. Csak azt mutatta hogy ja, amúgy még emiatt is rossz nekik, meg még úgy is rossz.
Amit ezzel mondani akart az író, az nem tetszik, viszont abszolút jogos:
az a piszkos valóság hogy ha felültél a kaki vonatra, nem biztos hogy lesz leszállás. Talán találsz valakit aki megért, de lehet hogy ő se váltja meg a világod. Rábsztál.

Ezzel nincs semmi baj, csak elég szomorú, ez az ami miatt nem ízlett.
Pl:

---

ha a végén halljuk mit mond a csávó, akármilyen sablon a szöveg lehet hogy legalább lenne egy üzenete a filmnek. Pl maradj erős, állj a sarkadra, még fiatal vagy, valósítsd meg az álmaid stb, ennél többet érsz. Válasz: remek ember vagy, köszönöm neked, megmentettél. Ezzel mindkét karakter eljut valahova, Bill csinál valamit aminek van értelme, nem úgy mint a hülye reklámoknak meg a hülye karrierjének, ezzel saját életének értéke is megnő, a csajról meg feltételezhetjük hogy a saját szerencséjének kovácsa lesz.
De értem miért választották azt a lezárást amit, hogy nem halljuk. Ezzel úgy érzem azt akarják üzenni hogy: senki se fog jönni megmenteni, ne számíts fehérlovon királyfira vagy a lottó örösre vagy bármi. Nincs megváltás, és nincs az élet nagy igazsága. Nincs egy aranyút vagy megoldás. Mindenki gondolja oda azt, amit szeretne, amit "önmaga hallani akarna". Ez a döntés abszolút művészi és nagyon szép.

Ez így oké, csak pusztán az én ízlésemnek úgy lett volna kerek ha az a, b vagy c-ből valamelyik megvan. Úgy sablonos lenne a film, így meg egyedi, nem véletlen hogy így döntöttek, és tök jó hogy sokaknak tetszik. Szerencsére a film nem olyan mint a foci Ez szubjektív, el lehet fogadni hogy tetszik vagy nem, a trófeákat viszont úgy osztják hogy ki nyer
Az érzés amit így ad, rendkívül emberi, és valóságos. Nem egy tipik sztori, ami miatt mindenképpen említésre méltó film.
Őszíntén, én még mindig jobbnak tartanám ha rövidfilmként csinálták volna meg, ugyanezzel az üzenettel és lezárással, de ahogy olvastam akinek tetszik és többször látta az megtalálta a játékidőt elnyújtó jelenetekben az értéket, szóval biztos minden okkal van ott ahol, mestermunka az egész tényleg.


Köszi a véleményeket még egyszer, mert így sokkal jobban megértettem a filmet.

[noname]

Megnéztük a Black Widow-t. A film eleje szerintem rendben volt. Egy nagyrész földhöz ragadt sztorinak tűnt, ami jó ötlet lett volna. A humor mondjuk okés volt, bár semmi extra. Ha olyan maradt volna a film, elégedett lennék. A film utolsó felvonása viszont nevetségesen gyenge. Gyakorlatilag olyan, mintha valaki réjött volna h még van megmaradva 100 millió a CGI büdzséből és gyorsan, ész nélkül el akarta volna költeni. Összességében el van vele az ember, de csalódás. Az egyik legegyengébb Marvel film.
6/10

[davi10]

Na, akkor ezek szerint értettem én, csak nem éreztem
Nincs semmiféle allegória, mint mondjuk az Anyám!-nál.

Nem tudom hány éve láttam, lehet, hogy most jobban tetszene, de a Her-nek nincs az a promó, hogy adjak mégegy esélyt
Mindjárt jön Roli, de szerintem neki is csak JP miatt tetszett

[visca el barca]

Micsoda megtiszteltetes

Amugy frankon leirtal mindent a filmrol.

[Rinku]

Bocsi a másik fajta filmekhez nem tudok hozzászólni, de erről dumálhatnánk kicsit.
Neked ezek szerint tetszett? Mi tetszett benne?
Én megnéztem de nem értettem. Olyan érzésem volt mintha a film el se kezdődött volna, és nem szólna semmiről.

---

A lényeg az volt hogy megmutassa milyen magányos ez a két ember?

Volt valami mögöttes tartalom is vagy valami amit esetleg nem vettem észre?

A coming to age filmeknél egyébként értem mi mozgatja az embert, van ott egy különleges hangulat és állapot amit meg lehet fogni és az elvarázsolja a nézőt.

Nos, ez némileg intim dolog, de megpróbálom összefoglalni, hogy publikusan hasson. Nézd, sokat számít, hogy kinek milyen az alapízlése, és hogy milyen impulzusok érik egyrészről a film alatt, másrészről, hogy ki és mikor ül le elé, milyen (élet)helyzetben, gondolatvilággal. Nekem már elsőre is nagyon tetszett, sőt, telitalálat volt. Ez a film arról szól, hogy mennyire rohadtul ki tud üresedni az ember (Scarlett Johansson), illetve kiégni (Bill Murray). A kiüresedést, kiégést lehet érezni több tekintetben, de ebben a filmben kifejezetten az emberi kapcsolatok megszürküléséről, megkopásáról van szó. Mindkettőjük házassága romokban, erre több példa is van a filmben, mint pl. amikor Scarlett Johansson felhívja az egyik ismerősét, hogy nem tudja, hogy kihez ment hozzá, mert a srác már teljesen máshogy viselkedik, és el is sírja magát, annyira ki van borulva, vagy Bill Murraynek tulajdonképpen bármelyik telefonbeszélgetése a feleségével. Gyakorlatilag egyik karakternek sincs senkije, akire támaszkodhat, aki megértheti, aki odafigyelne rá. Itt van egy fiatal nő, elveszve az életben, és itt van ez a színész, elveszve az arcok tengerében, és a múltban. Remélem soha nem éreztél így, ahogy bármelyik, mert ez az érzés az egyik legpusztítóbb az ember életében. És valószínűleg nekem azért hat így ez a film, ahogy, mert már voltam ehhez hasonló cipőben.

És ebben a helyzetben egyszer csak megérkeznek egymásnak, úgy, hogy lassan, fokozatosan épül csak fel az egész film alatt. Nincs hülye zene, semmi romcom szr, csakis maga az élet, ahogy szépen kiforr a dolog. És az egész szimplán baromi kedves az ember lelkének. Az a rész a filmben, amikor küld egy üzenetet Bill Murray a recepcióval, éjszaka közepén, hogy "Fent van még?", Scarlett elmosolyodik, mert persze, hogy fent van, mi mást csinálna. Aludna, mint egy egészséges ember? Ha tudna. És utána csak fekszenek az ágyon, beszélgetnek, vagy ahogy előtte szakét isznak, és a japán trasht nézik a tévében, és csak úgy vannak ott maguknak. Abban a jelenetben nekem több volt, mint gyakorlatilag bármiben, amit addig láttam, mai napig háromhavonta előveszem, hogy legalább csak azt a jelenetet megnézzem. Remélem, ha akár te, akár davi újra megnézitek, ezen a szemüvegen át, érteni fogjátok. És bár sokáig feleslegesnek éreztem olyan dolgokat, mint amikor Bill Murray elmegy abba a sggfej talk showba, de nem, ez tényleg kell bele, igaza van Sophia Coppolának. Tokió csak még jobban ráerősít erre az egyedülérzetre. Megnézném a várost, még nem jártam Japánban, de a maga nemében egy igazán borzalmas hely lehet.

Ugyanitt ajánlom mindenkinek a Her (2013) című filmet, gondolom láttátok már páran. Ha a Lost in Translationre azt írtam, hogy telitallat volt, ez közel tökéletes film. Még egy lapáttal rátesz arra, amit a fenti két bekezdésben fejtegettem.

Azért nem gondoltam volna, hogy vebbel valaha is egyet fogunk érteni, pláne nem, hogy pont a Lost in Translationnél. Cheers

[davi10]

Én is köszönöm a listát!
Volt, ami már megvolt, de én is nézelődök majd. A sorozatokat szerintem kihagyom, az Eufóriának megnéztem az 1. évadát, igazából csak a látvány tartott meg (Rév Marcell az operatőr, valami díjat is kapott érte), de azon kívül annyira nem jött be, nem is néztem rá a 2. évadra.

Ilyen régebbi tini filmekből 2-t is megnéztem nem olyan rég, az egyik a Változó világ, a másik a Tökéletlen idők. Az előző jobban tetszett, meglep, hogy a 80-as években is mennyire betegek tudtak lenni
Ami még ilyen régebbi tinifilm, amit már filmklubba is ajánlottam, az American Graffiti. Itt a film is tetszett, de a soundtrackje nálam folyamatosan terítéken van.
Mondjuk ezekben olyan komoly dráma nincs, mint mondjuk a Külön srác feljegyzéseiben, de azért teljesen élvezhető filmek.

A Lost in Translation-re emlékeztem, hogy veb agyondícsérte már, de valahogy nekem se jött át. De ezzel meghoztátok a kedvem, lehet, hogy újrázom majd

[soadroli]

valóban nem egy okos film én is fogtam a fejem néha. Yvonne Strahovskit ne bántsd, nagy szerelmem, épp most újrázom a Chuckot, nagyon jó kis sorozat áh egy istennő ez a csaj.

Black Widow nem volt rossz, jó volt újra mozizni.
Hang nélkül 2 nagyon jó, tessék megnézni.
Démonok között 3 egynek elmegy, de nem ér fel az elődeihez.

[Feast4]

Megosztom veletek az utóbbi egy év egyik legnagyobb agyhugykövét.

The Tomorrow War! Pfuuuuu.... ilyen a bolygón nincs. Szeretem a sci-fiket szeretem a szörny sci-fiket. De ez...

---

A film konkrétan arról szól, hogy egy kiirthatatlan idegen faj, ami über szapora, über állóképes és über agresszív a jövőben kiírtja az emberiséget, és kb. minden életet a bolygón ami nem növény. Nem tudjuk, honnan jöttek, csak itt voltak, letámadtak kihaltunk. Na de tudunk időt utazni! Vissza tudunk menni és megváltoztatni a jövőt, megakadályozni azt ami történt.Vihetünk vissza technológiát, információt, kideríthetjük honnan jöttek, megállíthatjuk őket.

De ez buzis! Nem azért megyünk vissza a múltba, mert mi ésszel neki állunk és megváltoztatjuk a jövőt. Nem. Visszamegyünk a múltba és full random kiképzetlen civileket viszünk vissza a jövőbe gyalogságot játszani. Ez a story. Megfogják az IT-s hülyegyereket aki nemhogy lőni, de futni sem tud. De nem gáz mert mert ez nem szempont így elviszik őket egy olyan jövőbe harcolni amiről semmit nem tudnak. De azért nem tudnak semmit a jövőről, mert nem mondunk nekik semmit. És miért? Hát azért: "Ha tudnák nem jönnének velünk!" Kajak ez az indok amiért nem mondanak nekik semmit. Beroselek!

Mindegy ezt ugorjuk. Visszamegyünk a jövőbe és elkezdünk akciózni. De a lények egyénként olyan kemények, hogy alig fogja őket a golyó. Egyet több tucat ember lő, de alig sérül. Közbe szépen szétkapnak mindenkit, a jövőbe küldött civilek, meg teletolt gumicsizmával széttépődnek.És kb. ennyi.

Chris Pratt is egyike sok retardnak, akik elmentek a jövőbe világot menteni. Találkozik a lányával (Yvonne Strahovski, aki még közepes színésznek sem mondható ebben a filmben, pedig nincs magasan a léc), van egy tök jelentéktelen és ostoba apa lánya szál, lényeg a lánya egy öngyilkos akció után az elfogott UFO-son kikísérletez egy mérget, ami megöli a dögöket és odaadja az apjának, mielőtt a dögök kipusztítják az emberiséget és Chris Prattet visszaszippantja a jelen. Elképesztő drámai amikor látja, hogy a lánya aláhullik a dögök közé és minden elpusztul.

Na nem baj van mérgünk legyőzzük őket a jelenben. De mielőtt azt hinnéd, hogy csak a jövőben nyomorék mindenki, hát nem. Chris Pratt a felesége és egy gombafejű hülyegyerek egy szörnykarmon talált hamuból a felesége ötlete alapján megfejti (ami egyébként senkinek eszébe nem jutott 30 évvel később), hogy az UFO-sok nem a jövőben jöttek ide. De nem ám! Hanem a múltban és a jelenben be vannak fagyva egy gleccserbe és a globális felmelegedés miatt törnek majd ki 30 év múlva. Gyorsan mennek is a tótum faktum miniszterhez és elmondják, hogy tudják hol van az idegen hajó amiben a szörnyek vannak. A miniszter erre pánikszerűen sokszorosítani kezdi az UFO-s mérget, a komplett haditengerészetet összerántja és elindulnak badass módra szana-szét vágni mindent. Jaa! Nem! Az egy másik film! A miniszter azt mondja, hogy mivel megszakadt a kapcsolatunk a jövővel és harminc év múlva kihalunk ezért az emberek bedepiztek és megvadultak, így olyan mértékű zavargások törtek ki, hogy nincs arra idő, hogy megmentsük a földet. Ez van. Nem vicc! Ezt mondta! Értetlenül állunk, de nincs mit tenni, egyértelműen kihalásra vagyunk ítélve mert hülyék vagyunk.

Na de Chris Pratt összeszed egy raklap losert meg az apját és annak repülőjét és elindul a gleccser felé. 3 egész percen belül meg is van a hajó, fél perc múlva már bent is vagyunk. Megtaláljuk az UFO-sokat az inkubátorokban. De nem gáz, elkezdjük őket egyesével lemérgezni. Csak a szörnyek visongva, kínlódva döglenek ki és a többi felkel arra, hogy néhány tesót abuzálnak. Ekkor jön az ötlet. Ne mérgezzük őket, felejtsük el azt amiért a jövőbe egyébként full értelmetlenül harcoltak és egy csomó ember meghalt, robbantsuk fel a hajót akár Michael Bay. (Nem értem egyáltalán mi a francnak kellett bemenni!) Chris Prattet leszámítva mindenki kipurcan, aki bent volt a hajóba de a full felesleges mellékszereplő rákos universal soldier önfeláldozóan felrobbantja a hajót. The End. Ja sajnos még mindig nem. Kiszökött két szörny. Az egyiket Chris Pratt apja meg a haverja felvágja szafaládénak, a másik után pedig elkezdünk bóklászni a hómezőn. Végül egy szürreális verekedésben agyonninjázzuk egy késsel meg egy szörny karommal az egyébként lőfegyverrel alig megölhető lényt, aztán nyomunk a torkába egy kis mérget és puff, szétfröccsen a jégen. És most most van The end!

Komolyan hihetetlen. A kivitelezése egyébként nagyon jó, látványos a szörnyek nagyon jól kidolgozottak. De ekkora baromság a bolygón nincs. Összeollóztuk az utóbbi 30 év összes blockbusterét és lett ez az értelmetlen marhaság. Ne nézzétek meg!

[visca el barca]

Sokszor beszeltunk mar a lost in translationrol, de még csak soha hasonlo filmet sem lattam....pedig kerestem en is. Nalam all time no1. Annyira bele vagyok bu*ulva abba a filmbe h még suntory whiskeym is van

Ami valami hasonlo feelingeket hozott ki, azok az ilyen drogos parkapcsolatokra epulo filmek, pl. a candy nagyon bejott.

[Kalapos]

Ugyanitt éreklőnék olyan filmek után, mint a Lost in Translation, konkrétan Bill Muray és Scarlett Johansson kapcsolata nagyon tetszett, meg úgy az egész, a nyugodtsága a dolognak, mégha ilyen japán szrokkal is volt tele az egész. Bár utólag már értem, kellettek bele, abszolút rájátszanak az idegenség érzetére, Tokió lehet a legmagányosabb hely a Földön. Mindenkinek köszi szépen mindent, előre is.

Bocsi a másik fajta filmekhez nem tudok hozzászólni, de erről dumálhatnánk kicsit.
Neked ezek szerint tetszett? Mi tetszett benne?
Én megnéztem de nem értettem. Olyan érzésem volt mintha a film el se kezdődött volna, és nem szólna semmiről.

---

A lényeg az volt hogy megmutassa milyen magányos ez a két ember?

Volt valami mögöttes tartalom is vagy valami amit esetleg nem vettem észre?

A coming to age filmeknél egyébként értem mi mozgatja az embert, van ott egy különleges hangulat és állapot amit meg lehet fogni és az elvarázsolja a nézőt.

[Rinku]

...

Köszönöm a listát, na, ez aztán lista. Lesz miről csemegézni, nagy vagy! Igen, alapvetően olyan filmeket keresek, amiket írtál az utolsó bekezdésben, a coming-to-age kategóriából. Néha rá lehetne bukkanni igazi gyöngyszemekre a szürke tengerben, de ezt talán minden műfajra el lehet mondani. Nem rég láttam a Me, Earl and the Dying Girlt, na, az ilyeneket nagyon kedvelem, és a Lady Bird is tetszett. Szívesen fogadok bármilyen ajánlást még, pü-t is írhatsz, köszi.

Ugyanitt éreklőnék olyan filmek után, mint a Lost in Translation, konkrétan Bill Muray és Scarlett Johansson kapcsolata nagyon tetszett, meg úgy az egész, a nyugodtsága a dolognak, mégha ilyen japán szrokkal is volt tele az egész. Bár utólag már értem, kellettek bele, abszolút rájátszanak az idegenség érzetére, Tokió lehet a legmagányosabb hely a Földön. Mindenkinek köszi szépen mindent, előre is.

[messideco]

Érdekes összeállítás, ránézek én is

[bence0330]

Hey, srácok. Tudna valaki említené még olyan kategóriájú filme(ke)t, mint a Perks of Being a Wallflower (2012) vagy az It's Kind of a Funny Story (2010)? Keresgetek, de egy jó ajánlást mindig szívesen fogadok, köszi!

Nagyon régi bejegyzés, ha már nem aktuális, akkor bocsi. Csak mivel kedvelem én is a hasonló filmeket, gondoltam válaszolok. Szóval ha még érdekel, akkor itt van néhány cím. Ha jól értem, akkor tinédzser-fiatal felnőttekkről szóló, útkereső, valamennyire elgondolkodtató filmekre gondoltál. A tetején van az a néhány, amelyeket nagyon hasonlónak gondolok tartalomban és hangulatban is, és lejjebb, amik kicsit lazábban kötődnek az általad írt két filmhez, de szerintem még nagyjából rendben lehetnek akár.

Looking for Alaska (minisorozat), Paper towns, Miseducation of Cameron Post, Virgin Suicides, Hasta la vista, Atypical (sorozat, konkrétan az a főszereplője, mint az általad említett It's Kind of a Funny Story-é.)

The Vanishing of Sidney Hall, And then I go, The way way back, Half Nelson, The edge of 17, Lady Bird, Wristcutters, Twelve and holding, Little fires everywhere (minisorozat, kb a szálak fele ilyen jellegű), Eufória (sorozat), illetve a klasszikusok közül az Amerikai szépségnek van ilyen vonala, bár ott az inkább mellékszál.

Remélem, akad közülük 1-2, ami érdekel, illetve ha írsz valami más konkrétumot (pl hogy jöhet bármi, ami tinédzser-fiatal felnőttes, és azért nem baromság, vagy jöhet bármi, ami bár nem érinti ezt a korosztályt, de hasonló hangulatú-stílusú), vagy inkább humorosabb, esetleg sötétebb, akkor írok szívesen még 1-2-t, ha érdekel.

[PiersClarkson]

VENOM 2: LET THERE BE CARNAGE Trailer

szuper

[Atthis]

Aki látta az új MK-t, az mit gondoll róla? Én elég szélsőségekben tudok csak véleményt nyilvánítani.

---

A sztoriban tetszett ez Sub-Zero vs Scorpion vonal, de az igazi esszenciája, a Viadal nagyon hiányzott.

Az egy kicsit meglepett, hogy egy elsőfilmes rendező kezébe adták a projektet és a színészeknek is csak Távol-Keleten volt nevük (bár ezzel legalább hitelesek lettek a harci jelenetek). Ehhez képest elég profi munka született.

Nekem felemás érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban...

---

Az atmoszféra nagyon tetszett, és jópár karaktert ügyesen megcsináltak, a kivégzések látványosak és brutálisak voltak. Viszont néhány szereplőt gyengének éreztem, pl. a régiben Raiden és Shang Tsung jobb volt, de itt Liu Kang is egy kicsit vékony lett. Plusz szerintem a főszereplő karakter nem igazán lett érdekes, az meg, hogy Goroval így elbánt, kicsit furának tűnt. Ha jól tudom, három részes lesz a sztori, így gondolom a viadal a következőben lesz. Kíváncsian várom!

[soadroli]

VENOM 2: LET THERE BE CARNAGE Trailer

[VictorValdes19]

Aki látta az új MK-t, az mit gondoll róla? Én elég szélsőségekben tudok csak véleményt nyilvánítani.

---

A sztoriban tetszett ez Sub-Zero vs Scorpion vonal, de az igazi esszenciája, a Viadal nagyon hiányzott.

Az egy kicsit meglepett, hogy egy elsőfilmes rendező kezébe adták a projektet és a színészeknek is csak Távol-Keleten volt nevük (bár ezzel legalább hitelesek lettek a harci jelenetek). Ehhez képest elég profi munka született.

Egynek oké volt. Már előtte olvastam, hogy több részben gondolkoznak, de akkor is több minden történhetett volna benne. Sorozatként jobban eltudnám képzelni.

---

Sub-Zero vs Scorpion harc tényleg jó volt. Kano beszólásain lehetett röhögni, hitelesen hozta a karaktert. Kabal külseje nagyon jól megcsinálták (átvették a 11-ből), ő kellemes meglepetés volt. Liu Kanget több helyen is szapulták, de szerintem ő is jó lett. Voltak klasszikus fatality-k, Kung Lao kivette kettőből is a részét
A negatívum nálam, ahogy spoiler előtt is írtam, hogy oké, egy felvezetésnek szánják ez a részt, de jobban előre kellett volna jutni a történetben. Annyi történt tulajdonképpen, hogy minden "jó" harcos megtalálta a speciális képességét. A torna nekem is hiányzott (bár akkor már végig kellett volna vinni). Azért sikerült megoldani, hogy az összes outworld harcos meghaljon úgy, hogy nem is volt torna.... Az MK-nak sosem a története vagy annak következetessége volt az erőssége, de a harc is kevés volt nekem, pedig alapból nem a zsánerem a verekedős, akciófilmek. De ha MK, akkor fight legyen benne bőven. Ami volt azt nagyon jól megcsinálták, csak kevés.
Raiden fura volt, a Lambert-féle nekem szimpibb, itt kissé arrogánsnak, lekezelőnek tűnt. Mileena teljesen súlytalan, azért a pár fogvillantásért kár volt őt berakni, szinte ledegradálni az egyébként erős karaktert. Ő mellé eleve kéne Kitana és/vagy Shao Kahn (esetleg Jade).

Természetesen kíváncsian várom a folytatást, vajon mit fognak kihozni belőle.