Neymarról még egyszer, és egy jó darabig utoljára

A legfontosabb momentumok - Perben áll a klubbal - 2020 nyara sem lesz egyszerűbb

A futball világában a nyár egyértelmű slágere volt Neymar esetleges visszatérése Barcelonába. Napról napra, óráról órára változott a helyzet, sokszor úgy, hogy a sokat megélt futballrajongók is csak kapkodták a fejüket a hírek hallatán. A brazil klasszis végül maradt a francia fővárosban – egyelőre. Hogy mit hoz a jövő, nem lehet biztosan tudni, ugyanakkor az átigazolási időszak lezárultával felszínre kerülnek olyan információk és vélemények, amelyekkel még pontosabb képet kaphatunk a nyáron történtekről. Ezeket szedtük most össze a külföldi sajtóorgánumokban megjelentek alapján.

Ahogyan kezdődött

Az egész ügy a tavalyi szezon végén szökkent szárba. Neymar nem érezte jól magát annyira a francia fővárosban, ahogyan azt remélte, a Bajnokok Ligája-győzelem pedig továbbra is csak álom maradt. Emellett míg azt remélte, hogy a világ legjobb játékosa lesz, még a saját csapatában sem lett a “legizgalmasabb” játékos: ez alkalommal Mbappé volt az neki, ami Barcelonában Lionel Messi. Az öltözőbeli balhék Cavanival és Draxlerrel – hogy csak a legnagyobb összezördüléseket említsük – sem segítették a csapatbeli morált, ahogyan az sem, hogy 2017-es érkezése óta Neymar összesen 43 mérkőzést hagyott ki hosszan gyógyuló lábsérülései miatt.

   

Június közepén fogyott el vele szemben hivatalosan is a türelem: Nasser Al-Khelaifi elnök a France Footballnak adott interjújában kijelentette: csak olyan játékosokra van szüksége, akik mindent beleadnak, akiknek megtiszteltetés viselni a PSG mezét, és akik elkötelezettek a klub projektje iránt. “Azok, akik nem akarják teljesíteni ezeket az elvárásokat, vagy nem értik őket, találkozom és beszélek velük. Természetesen vannak szerződések, amiket tiszteletben kell tartani, de most a projektünk iránti elköteleződés a legfontosabb.” A finom utalás után egyértelműbben fogalmazott az elnök: “Neymart senki sem kényszerítette, hogy ideigazoljon. Senki sem helyezte nyomás alá sem. Teljesen tudatában volt annak, hogy hova jön, és hogy milyen terveink vannak.”

Neymar viselkedése

A Barcelona egész nyáron arra várt, hogy Neymar a nyilvánosság előtt elismerje: vissza akar térni. Bizalmasan, egymás között az érintettek mindegyike tudta, hogy mit szeretne tenni a világ legdrágább játékosa. Barátai és családja teljesen felvillanyozódtak a visszatérés gondolatától – még Messi is támogatta az ötletet, nagy valószínűséggel az öltöző többségével a háta mögött.

A brazil klasszishoz, a PSG-hez, illetve a Barçához közeli források szerint az üzlet ezen a nyáron összejöhetett volna. Azonban Neymar és képviselői mégis a hallgatást választották, a legközelebbi “szabadítsatok ki innen” kérelem Rivaldo révén született. A korábbi barcelonai legenda posztját kedvelte Neymar édesapja – spanyol és brazil  informátorok szerint ez egy jól kitalált PR fogás volt arra, hogy tudassák a világgal, hogy érzi magát Neymar -, azonban ő sem nyilatkozott semmit.

A három lehetséges buktató

Az első: Neymarral közvetítők útján közölték, jócskán engednie kell fizetési igényeiből – nem kereshet többet, mint Lionel Messi. A hírek szerint ezt Neymar különösebb ellenállás nélkül elfogadta.

A második, és talán a legfontosabb: a PSG vezetői nyitottak volna az üzletre, de ők diktáltak. Minimum 200 millió eurót vártak készpénzben, vagy egy közel ilyen összeg és számukra hasznos játékosok csomagját. Ez a fajta hozzáállás állandó problémát jelentett. A tárgyalások során 130 millió eurónál “akadtak el” a felek, és ehhez jöttek még a Barcelona által “bedobott” játékosok: először Coutinho, majd Münchenbe szerződése után Semedo, Umtiti, Arthur, Dembélé, Rakitic és Todibo neve is felmerült szinte minden variációban. A probléma nemcsak a francia klub hozzáállása volt, hanem maga a játékosbevonás, mint költségcsökkentő tétel, ami hordozott magában bőven rizikót.

A harmadik pont, amit szintén meg lehetett volna “ugrani”: az érintett játékosokat meggyőzni. Dembélé kezdeti ellenállása idővel megváltozott, Neymar pedig hajlandó lett volna a saját zsebéből 20 millió eurót beletenni a vételárba.

Az egész csak kamu volt?

A katalán média az átigazolási időszak lezárultával kénytelen volt elfogadni a tényt, hogy Neymar nem tér vissza, és erre úgy reagált, hogy a Barcelona igazolási szándékának valódiságát kérdőjelezte meg:

  1. a Barcelonának Griezmann leigazolásával egyfelől nem maradt annyi pénze, amennyivel a transzfer létrejöhetett volna, másfelől mindvégig a francia lehetett az elsődleges célpont, és nem Neymar. Griezmann leigazolásához eleve kölcsönt vett fel a klub – ezt ne feledjük.
  2. az elnökségben sem volt egységes álláspont: voltak, aki a visszavásárlás mellett érveltek, mások elutasították azt – néhány idősebb elnökségi tag igen határozottan állt ki a visszatérés ellen.
  3. Bartomeu elnök azt mondta a csapat tagjainak, hogy mindent megtesz azért, hogy Neymart leigazolja – azonban Neymar azt mondta a csapattagoknak, hogy a dolgok nem egészen így történtek.
  4. Bartomeu sosem utazott el Párizsba, hogy a játékosról tárgyaljon: mindig valamelyik ügyvezetőjét küldte maga helyett

   

 

Mi jöhet ezután?

A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy a folytatás nem egyszerű.

Neymar a PSG játékosa maradt, le kell mennie az edzésekre, be kell bizonyítania, hogy vérprofi játékos, aki elkötelezett a PSG és annak céljai iránt, és győzelemre kell vezetnie a francia bajnokot. Nincs messze azonban 2020 nyara, amikor is életbe léphet egy kevésbé ismert FIFA-szabály: ez azt mondja ki, hogy ha egy futballista legalább három szezont vagy három évet zsinórban eltöltött egy klubnál, és még mindig a klubbal kötött első szerződése fut (tehát időközben nem hosszabbított), akkor kérheti a FIFA-t, hogy határozza meg az összeget, amennyiért kivásárolhatja magát a futó szerződéséből. Kérdés, hogy Neymar esetleges kérelme esetén a világszervezet milyen összeget állapítana meg, és hogy a Barcelonának lesz-e elég pénze ezt az összeget kifizetni.

A Barcelona öltözőjében is elfér majd néhány jó szó. Ivan Rakitic hűen szolgálta az elmúlt években a klubot, így nem valószínű, hogy jelen pillanatban kényelmesnek érzi a helyzetét azok után, hogy a klub bedobta volna őt a transzferbe, mint árcsökkentő elemet. Ugyanez igaz Ousmane Dembélére is, annyi különbséggel, hogy nem sok mindennel szolgált rá arra, hogy ne legyen a transzfer része – az ő esetében egyébként is nagy kérdés, hogy benő-e végre a feje lágya, és képes lesz-e a benne rejlő hatalmas tehetséget kiaknázni, és az utolsó, de még inkább az utolsó utáni lehetőséggel élni.

A csattanót a végére hagytuk: szeptember 27-én Neymar és a Barcelona egymásnak ad randevút, de nem a Camp Nouban, hanem a barcelonai bíróságon: a csatár 26 millió euróra perli a klubot, a klub pedig  75 millióra őt. Az ügy középpontjában Neymar 40 millió eurós bónusza áll, amit a távozása előtt pár hónappal aláírt szerződése biztosít neki. Ebből 14 millió eurót kapott meg, a klub azonban visszatartott 26 milliót, amikor távozott. A játékos szerint ez a 26 millió is jár neki, plusz 10% kamat. Ezzel párhuzamosan a Barcelona 75 milliót követel Neymartól szerződésszegés miatt.

A háttérben pedig lesben áll a spanyol adóhatóság, hátha elcsípnek egy-egy bizonyítékot Neymar Spanyolországban töltött időszakára vonatkozóan, és különösen akkor lesznek majd elemükben, ha a bíróság egy komolyabb összeget ítél meg a brazilnak.