Jordi Alba mindig jókedvűen, de mélyen meghatódva élte meg hivatalos búcsúját a Barça játékosaként 11 év és 18 bajnoki cím után a család és a hála légkörében. „Hamarosan búcsúzom, és tudom, hogy visszajövök, ha megkérnek rá. Addig leszek itt, amíg a klub megkér, hogy segítsek” – hagyta első üzenetként.
A búcsúnak voltak hullámvölgyei. Először is, az érzelmek miatt a beszédben, amelyek ezt előhozták. Előtte egy gyors utat tett végig a karrierjén. „Emlékszem a kezdetekre, amikor kiválasztottak, hogy letegyem a Ciutat Esportiva első kövét. De amikor elhagytam a Barçát, nem gondoltam, hogy visszajövök, az biztos. Tizennyolc éve vagyok itt, igyekeztem mindig a legjobbat kiadni magamból, és aki ismer engem, az tudja, hogy mindent jó szándékból és őszintén tettem. Boldogan és emelt fővel távozom innen.”
„Hiányozni fogtok” – mondta a csapattársaira pillantva. „Mindenki…, kivéve Edu Pons (az egyik erőnléti edző) futásait.” Könnyek szöktek a szemébe, amikor a családjáról kellett beszélnie. „Köszönöm a szüleimnek, hogy hagyták, hogy jól érezzem magam, hogy hibázzak, hogy megtanuljam az értékeket, hogy játszhattam a bátyámmal, Daviddal a kis téren. És a nagyapámnak, Pacónak… Soha nem fogom tudni levetkőzni azt a tüskét, hogy nem láthatott az első osztályban és a Barçában játszani…”
Alba búcsújának emberi összetevője került ezután a középpontba. Del Bosque és Luis Enrique nagyra értékelte az elmúlt hónapokban tanúsított viselkedését. „Szeretném kiemelni azt a példaértékű viselkedést, amit ebben a szezonban tanúsított egy kellemetlen helyzetben” – mondta a korábbi madridi edző. „Ha egyéni szinten kell néznem Albát, akkor kényes pillanatokban is felnőtt a feladathoz” – mondta Lucho.
Az esemény tele volt a korábbi csapattársak beszámolóival. Aleñá elmesélte, hogy közös kirándulásokon vett részt vele a Ciutat Esportiva-ban, amikor még nem volt személyi igazolványa, Thiago pedig elárulta egyik mitikus becenevét, a „Folleti”-t:”Ez Tarragonában kezdődött, a csapattársaim mindig azt mondták, hogy jó srác vagyok és hogy mindig bolondozom. Most még javultam is e téren is, a feleségem rendbe hozott, mert régebben borzalmasan öltözködtem… egy jó időszakban vagyok” – magyarázta Campano, egykori Nàstic-csapattársa jelenlétében.
Sergi Roberto a klub történetének legjobb balhátvédjeként jellemezte őt. Frenkie de Jong értékelte, „ahogyan a csapatrészek közötti üres területeket támadja az hihetetlen, ő a klub legendája”. Az olyan fiatalok, mint Pablo Torre, Pedri és Gavi értékelték, hogy mennyire segítette az öltözőbe való beilleszkedésüket. „Az a személy, aki a legtöbbet segített nekem” – mondta a kantábriai. Dembélé számára egyszerűen „a legviccesebb ember az öltözőben.” „Ő a csapat lelke, és továbbra is ott lesz a mindennapjaimban, de az öltözőben nagy űrt fog hagyni.”
Természetesen Messi, a valaha volt legjobb társa a pályán is részese volt a búcsúnak: „Nagyon szeretlek, minden jót kívánok neked”. Alba őszinte volt: „Mindig őt kerestem a pályán, ez a valóság, mert mindegyik átadásból, amit adtam neki, ő gólt szerzett… És így javítottam az egyéni mutatóimon”. A hab a tortán az edző és az elnök részéről érkezett. Először is Xavi: „Nagyon szeretem őt. Biztos vagyok benne, hogy csalódott volt, mert ebben a szezonban nem adtam neki annyi lehetőséget, de megtartom magamnak a néhány nappal ezelőtti beszélgetésünket. Egymás arcába mondtunk dolgokat, de örökké megőrzöm a személyét. Hatalmas szíve van, és köszönettel tartozom neki.”
Alba megköszönte a szavait: „Amikor a válogatottba kerültem, azt mondtad, hogy tíz évig én leszek a válogatott balhátvédje, és ez így is lett. Igaz, hogy nehéz volt megszoknom, hogy kevesebbet játszottam, de jó a kapcsolatunk, és nem haragszom rád. Megértem a helyzetet, most jobban, mint valaha. Nagyon jól bántál velem, ezt viszem innen magammal”. És akkor Laporta. Viccelődve az elején: „Mondtam Mateunak, hogy aggódom, mert ezek a búcsúk annyira érzelmesek.” Laporta azt is elárulta, hogy Alba volt az első, aki Koeman kirúgása után Xavi kinevezését javasolta; majd elmondta, hogy „önszántából” lemondott szerződésének egy fontos anyagi részéről („nem sok játékos tesz ilyet”).
***
