A Barça gól nélküli döntetlent játszott vasárnap este az Athletic Bilbao otthonában a Liga 23. fordulójában, ám a madridi derbi végeredmények köszönhetően növelte az előnyét a tabella élén. Összeszedtük a küzdelmes döntetlen kulcspontjait. 

Ter Stegen a legjobbak között

A német kapus a legutóbbi 34 kapura lövésből, amit megkíséreltek ellene az ellenfelek a Ligában, csupán négy alkalommal volt tehetetlen, vagyis 30-szor győztesen jött ki a párharcból. Páran már el is nevezték a „berlini Falnak”, ám ter Stegen nem az a hálóőr, aki az elé ledobott labdát rögtön kézbe veszi: idén a Ligában 594 passzt kísérelt meg, ezeknek a 84.8%-a volt pontos – elképesztő teljesítmény tehát mind lábbal, mind kézzel. Sajnos a válogatott hálóőr kap is elegendő esélyt a bizonyításra, a Bilbao vasárnap este például 13-szor próbálkozhatott, ebből 5-ször el is találta a kaput. Összehasonlításképpen: az ősi rivális és egyértelműen jobb erőkből álló Real Madrid csak 11-szer lőtt kapura a hét közben a Camp Nouban a Király Kupa elődöntőjének az odavágóján, vagyis az együttes hétvégi teljesítménye korántsem mondható jónak.

Semedo a legjobbak közé tart

Ugyan a portugál Baszkföldön egy átlagos teljesítményt hozott le a ‘Whoscored’ statisztikái alapján (6.6-os mutató), nem lehet elmenni szó nélkül az elmúlt hetekben észrevehető fejlődése mellett. Eddig is látszott rajta, hogy megvan benne a potenciál, ám az önbizalomhiány és a rutintalanság érződött rajta. Ezt azonban kezdi levetkőzni, a Girona ellen lőtt gólja talán lelkileg is pluszt adott neki, és már támadásban is többet mer vállalni. Dembélével egyedülállóan érzik egymást a pályán, ebből a kapcsolatból sokat profitálhat majd a csapat, de Semedót hátul sem kell félteni, ahol a gyorsaságára és a fizikumára is építhet. A passzjátékban még fejlődhet, vasárnap például háromszor veszítette el a játékszert, ám ezt a hiányosságot az érettséggel együtt tudja majd remélhetőleg pótolni.

Suárez az új Rakitic

Ez pedig nem dicséret, mert nem azt akarom ezúttal hangsúlyozni, hogy a támadó a horvát középpályás fizikumával rendelkezik – éppen ellenkezőleg. Suárez már nem bírja úgy a sorozatterhelést, mint korábban. Ez azonban korántsem kritika, hiszen már 32 éves, természetes, hogy három naponta már csak egy korlátozott időszakaszon belül képes csúcsteljesítményre. Alább mutatjuk, miért is bosszantó az, hogy Valverde ennyire görcsösen ragaszkodik a dél-amerikai állandó szerepeltetéséhez.

A ‘Whoscored’ értékelése Suárez januárban nyújtott teljesítményéről tökéletesen visszaadja azt, amit érzek vele kapcsolatosan: amikor kipihent állapotban léphet pályára, akkor a csapat húzóembere, gólokkal, gólpasszokkal, ráadásul a területbe mozgásai és a letámadást elindító sprintjei kulcsfontosságúak az együttes számára. A dél-amerikai frissen még mindig világklasszis, és frissen még mindig húzóembere a gárdának, ám fáradtan egyértelműen hátráltatja a csapatot, ami ráadásul a csapongó mozgáskultúrájából fakadóan néha egészen vicces botladozásokban mutatkozik meg.

Amint azt az ábra mutatja, minden egyes plusz játékperccel a lábában gyengébb teljesítményre volt képes Suárez. Ennek nem is kellene ennyire élesen kirajzolódnia, egy-egy jobb meccs akár még így becsúszhatna, attól még tény, ami tény: maga a csatár is jelezte már, hogy több pihenőre van szüksége, mint korábban, ám Valverde vezetőedzőt ez nem igazán érdekli. Ez két szempontból is bosszantó: egyrészt Suárez erősen kérdőjeles állapotban várhatja majd így a Bajnokok Ligája egyenes kieséses, valamint a Liga sorsdöntő szakaszát. Másrészt pedig Kevin-Price Boateng személyiségét lehet kritizálni, de a tehetségét illetően nem igazán lehetnek kételyek, vagyis legalább az esélyt megérdemelné a ghánai, hogy kiderüljön, mire is lenne képes a Barçában. Miért érkezett a télen, ha nem arra, hogy a téli sorozatterhelés során segítse a csapatot?