A Real Sociedad elleni, végül 1-0-ra megnyert hazai bajnoki meccs hosszabbításában Jordi Alba betalált, és ugyan a gólját les címén érvénytelenítették, a játékos a gólörömöre során befogta a füleit, így üzenve a Camp Nounak, hogy a füttyszavak egyáltalán nem tetszettek neki. Nem biztos, hogy ez a legjobb mód a két fél közötti kommunikációra, illetve nem biztos, hogy Alba erre a legmegfelelőbb személy. 

Az elmúlt hetekben erőteljesen döcög a gépezet, és akik azonnali eredményeket vártak az edzőváltástól még úgy is, hogy a keret nem csak szerkezetileg hiányos, de alapjaiban foghíjas is, azoknak csalódniuk kellett, méghozzá erőteljesen. Ennek adott hangot a Camp Nou szombat este – a címzett pedig nem csak Josep María Bartomeu elnök volt, hanem a játékosok is, akik eddig többnyire megúszták a kritikákat.

Mi, játékosok mindent beleadunk a pályán. Egyikőnknek sem tetszik az, hogy nem játszunk jól, de az sem tetszik, ha a 15. percben 0-0-s állásnál már kifütyülnek minket. Csakúgy, ahogy én is mindenki felé megadom a tiszteletet, elvárom ezt a másik féltől is. És nem tetszett, hogy kifütyültek minket.

Alba azonban eléggé sok mindent elfelejt a szerepekkel kapcsolatosan. Egyrészt elfelejti, hogy Barcelonában az elvárások extrém magasak, mert itt elvileg a világ legjobbjai játszanak, akiktől minden egyes meccsen győzelmet várnak, méghozzá szép játékkal. Másrészt a szurkolónak mindig igaza van, és onnantól, hogy megváltja a belépőjét a culé, azt tehet, amit akar. Lehet azon vitatkozni, hogy helyes vagy helytelen-e támogatás helyett kifütyülni a csapatot, de a játékosoknak egy egészséges öltözőben itt csak egy gondolat futna át a fejükön: megfordítani a kellemetlen szituációt jó játékkal. A fülünket befogni és azoknak üzenni, akik egyébként dicsőítenek minket, azonban nem tartozik a jó döntések közé.

Ráadásul a jelenlegi Barcelonában talán 2-3 játékos van, aki a teljesítményének és a hozzáállásának köszönhetően kényes témákban szólalhatna fel a szurkolókkal szemben. Ilyen például Leo Messi, aki még úgy is kitart a klub mellett, hogy annak a vezetése a csúcskarrierje utolsó éveit elvesztegeti. Ilyen lehet például Marc-André ter Stegen, aki nem csak a pályán próbálja életben tartani a csapatot, de az öltözőben sem csuklik össze a nyomás alatt, és vállalja a vezérszerepet. Ilyen lehetne még Gerard Piqué vagy Sergio Busquets, akiknek a teljesítménye ugyan néhol ingadozó, de a klubbal szembeni viselkedésükre, hűségükre és a játékhoz való hozzáállásukra sosem lehetett panasz.

Jordi Alba azonban nem tartozik ebbe a csoportba. A balszélső ugyanis a pályán állandó jelleggel sportszerűtlenül viselkedik, és fűbe-fába beleköt. Az utóbbi időben ráadásul már a teljesítménye is messze van a legjobbjától, vagyis ha a klubvezetésnek sikerült volna Adriano távozása óta (2016) egy olyan balhátvédet igazolnia/kinevelnie, aki konkurrenciát jelentene a számára, akkor Alba manapság nem igazán kezdene. A szélső ráadásul fejben sem tartozik a legerősebb versenyző típusok közé: a ‘Matchday’ című dokumentumfilmbő kiderült, ahogy Alba már a félidőben maga alá került az öltözőben az Anfielden a végül 4-0-ra elveszített meccsen. Valószínűleg sírt is, de ez egyértelműen nem derül ki a videóból.

Tény, hogy Alba kihagyott egy óriási ziccert az első félidőben, illetve hibázott az angolok góljánál, de a legjobbak éppen az ilyen helyzetekben őrzik meg a hidegvérüket, csinálják tovább a feladatukat, lelkesítik a társakat, és átlendítik az együttest a nehéz szituációkon. Ehelyett Alba a kezeibe temetkezve ült az öltözőben, és miközben Valverde már mondta volna az instrukciókat, meg kellett állni, hogy minden rendben van-e a szélsővel.

Mint írtam feljebb: vannak olyan státuszú játékosok, akinek a szavára adnia kell a Camp Nounak. Alba azonban nem nem tartozik ebbe a körbe, ráadásul a mód, amit választott az elégedetlenség közlésére, szintén nem a legszerencsésebb.