Xavi kinevezését követően sokan reménykedtek abban, hogy a Valverde/Setién-érában berobbanó, a La Masia újabb ékkövének tituált, de Koeman által mégsem favorizált Riqui Puig végre megkapja a lehetőséget a bizonyításra, hogy beválthassa a hozzáfűzött reményeket. Azonban ez nem így történt, ráadásul két újabb tehetség, Nico és Gavi is beelőzte a rangsorban. Ennek okait keresi a The Purist néven publikáló elemző, akinek gondolatmenetét hozzuk el nektek az alábbi cikkben. Az írás még a Betis elleni mérkőzést megelőzően született, ennek okán az ott nyújtott teljesítménye nem képezi részét az írásnak.

A Bartomeu-korszak végén morális, gazdasági és szakmai mélyrepülésben lévő klubnál minden apró pozitívumnak igyekeztek örülni a szurkolók. Így volt ez Ricard Puig Martí, azaz ‘Riqui Puig’ esetében is, akinek nem csak testalkata, hanem játékstílusa is a Xavi-Iniesta duó tagjaira emlékeztette a culékat. 2018-ban Valverde irányítása alatt debütált a nagycsapatnál, ahol gyorsan nem csak a szurkolók, hanem a később Valverdét váltó Quique Setién egyik kedvencévé is vált. Kicsit több, mint két évvel később perceket is alig kap, a középpályán egyértelműen utolsó választása Xavinak. Vajon mi történhetett? Egy kis fellángolásról volt csak szó az esetében? Erre keresi a választ a cikk szerzője.

Limitált adatmennyiség

Elsőként meg kell említeni, hogy Riqui Puig a cikk írásakor összesen 1539 percet játszott a Barcelona első csapatában. Ez mindössze 17,1 mérkőzésnek felel meg. Ennek következtében a teljesítményére vonatkozó adatok erősen korlátozottak. A minta túl kicsi ahhoz, hogy végleges következtetést lehessen levonni. Emiatt az elemzés elsődlegesen a pályán látottakra és nem a mérhető statisztikai mutatókra hagyatkozik.

Szárnybontogatás Setién ideje alatt

Riqui megjelenésének hátterében a sérülések, a pénzügyi impotencia és a COVID-19 állt. Technikailag még a B-csapat játékosa és mindössze 20 éves volt, amikor Quique Setién felhívta az ‘A’ kerethez azzal a céllal, hogy a középpályát erősítse a pandémia utáni sűrű menetelésben. Frenkie de Jong sérült volt, Arthur Melo a Juventushoz távozott, Arturo Vidal és Ivan Rakitić már túl voltak karrierjük csúcsán, ráadásul utóbbi volt Sergio Busquets egyetlen alternatívája. A szükség volt az, ami Riquit csapatba kerülését kikényszerítette, de a tudása volt az, ami ott tartotta őt.

Setién fél év alatt többféle rendszert is kipróbált, de mindegyik ugyanazokon az elveken alapult: kockázatkerülő, labdabirtokláson alapuló támadójáték, ahol a támadók közel vannak egymáshoz. Elől három támadó, akik a pálya középső területén igyekeznek veszélyt teremteni, és agresszív counter-pressing, vagyis a labdavesztés után egyből letámadni az ellenfelet, előnyt kovácsolva abból, hogy a játékosok közel helyezkednek egymáshoz. Ez egy olyan csapat volt, amely a tehetsége ellenére gyakran tűnt ügyetlennek, és látszottak a korlátai. Pep Guardiola és Tito Vilanova kreatív, pozíciós futballját már régen elfelejtették.

Ebben a környezetben Riqui Puig forradalminak számított. Miért? Fogta a Barcelona eme változatát, az egyfajta lebutított tiki-takát, és befecskendezett egy adagot az igaziból. A Barcelona fáradt, ötlettelen támadásában Riqui Puig-t a nyers lendületéért és minőségéért szerették meg a szurkolók. Fantáziát, elképzelést mutatott, tehát mindazt, ami hiányzott mindazokból, akiket nem Messinek hívtak. Leóhoz hasonlóan Riqui is képes volt megbontani a formát, valami váratlant, zseniálisat produkálni. Ezek a tulajdonságok alapozták meg széleskörű elismerését.

Azonban még nem foglalkoztak annyit játékának árnyalataival: a mozgásával, döntéseivel, sokoldalúságával vagy a védekezéshez való hozzájárulásával, hiszen még mindig nagyon fiatal volt. Ezt szem előtt tartva a következő részben Riqui Puig-ról, a labdarúgóról készül egy részletes profil. Nagyrészt a Setién alatt nyújtott teljesítményére fog épülni, nem teljesen kizárva Koeman és Xavi alatt nyújtott produkcióját sem.

Riqui Puig – Játékosprofil

Kezdve a nyilvánvalóval, Riqui Puig alacsony (168 cm), vékony testalkatú és rendkívül fürge. Alacsony súlypontjának köszönhetően gyorsan fordul, robbanékony, de ez a pozitívum hosszabb távon kiegyenlítődik a fizikumából adódó hátránya miatt.

Ahogy az egy La Masián végzett játékostól elvárható technikailag képzett, jól bánik a labdával. Kiváló első labdaérintések, precízen kivitelezett passzok, de szinte kizárólag csak a jobb lábát használja. Riqui amellett, hogy technikás, okosan is játszik, ami lehetővé teszi számára, hogy szűk helyeken és nyomás alatt is gyorsan hozzon döntéseket. Ez az egyik legnagyobb erőssége, amelyről a későbbiekben is lesz még szó.

Ezek a tulajdonságok nyilvánvalóan jól mutatnak egy kreatív középpályás számára egy labdabirtoklásra épülő csapatban. Setién alatt 4-3-3-ban bal oldali középpályásként (baloldali belső középpályás), illetve 4-4-2-es rombuszban középső támadó középpályásként játszott. A jelenlegi Xavi Hernández-rendszerben 4-3-3-ban is baloldali belső középpályásként lépett pályára; ez a kedvenc pozíciója.

Szerepét tekintve Riqui az átmenet a támadósor és a védelem között: szereti elkérni a labdát a védőktől, kombinálni a többi középpályással a pálya közepén, és segíteni abban, hogy a kevéssé veszélyes labdabirtoklást utolsó harmadbeli lehetőségekké alakítsa. Ez tökéletesen kiegészítette a Setién Barça működési módját. Rengeteg passz, főleg a középpályán, egymáshoz közel helyezkedő játékosok között. Riqui így került elemébe, és remekül teljesített. Olyan minőségi pillanatokat hozott, amelyek a mélységi labdabirtoklást veszélyessé tették – mint például ez a középen Vidalnak adott passz:

Rakitić és Busquets dolgozott mögötte, előtte Suárez és Messi várta a labdákat és ebben a helyzetben ő testesítette meg a hídat a rend és káosz között. Ez pedig a legjobbat hozta ki a képességeiből.

Labdabirtoklás során Riqui több okból is ígéretesnek tűnt: mind a labda megtartása, mind a veszély megteremtésében kiváló. A pontos és változatos passzokra való képessége kiemelkedő fontosságú. Bár az adatok korlátozottak, egyértelmű tendenciát lehet felfedezni a passzpontosság és a lehetőség kialakítás területén. Azt is láthatjuk, hogy szeret röviden és biztonságosan játszani, viszonylag kevés előre irányított passzal.

Ezt részben a labdán kívüli mozgása teszi lehetővé. Ő egy olyan játékos, aki vonza a labdát. Sokszor ér labdába, és segítségével csapata magas labdabirtoklási arányt tud fenntartani. Talán eddigi legjobb mérkőzésén, a Deportivo Alevés ellen 5 lövést eredményező akciót alakított ki 2 gólpassz mellett.

Gyorsan hoz döntést, a labdát mindig közel tartja magához, már a labda átvétele során igyekszik előnyhöz jutni. Ebből kifolyólag remekül tartja meg a labdát, nehéz tőle megszereznie a védekező csapatnak.

Míg Riqui kifejezetten jól lát a pályán, hogy passzaival előrébb jusson a csapat, addig az üres terület megteremtése és kihasználása egy komoly hiányosság a játékában. Korábban említett tulajdonsága – miszerint szeret visszalépni a labdáért – hasznos, de van, hogy ezzel árt a csapatnak. Az alábbi példában a labda felé irányuló mozgása csökkenti a szabad területet, és ezzel megkönnyíti az ellenfelek számára, hogy a letámadásuk eredményt érjen el.

Ebből következik a második gyengesége: egyáltalán nem vagy nem megfelelően használja ki az előtte nyíló folyosókat, szabad területeket. Ha megfelelően is választ, Riqui általában habozik, ha a védelem mögé kell befutni.

Ez odavezet, hogy képtelen lenne a sajátján kívül más támadó pozícióban játszani. Nem tudna szélső lenni, nem azért, mert rosszul cselez, hanem mert nem értené a szükséges mozgást és helyezkedést. Nem lehetne hatékony hamis kilences sem, mert nem tudná, mikor kell mélyen helyezkednie, és mikor kell hátrébb lépnie. Riqui kiváló a saját posztján, de azon kívül nem igazán használható. Legalábbis ez a jelenlegi helyzet, hiszen még mindig csak 22 éves.

A következő pont az utolsó passzok kivitelezése, ami a kevés játékperc miatt szintén nehezen ítélhető meg. A korábban már említett Alavés elleni mérkőzésen határozott és élesek voltak az utolsó passzai, több mérkőzésen viszont vagy túl későn döntött, vagy a biztos megoldást választotta, esetleg a helyes megoldást, de akkor meg a kivitelezésbe csúszott hiba. Erre az önbizalom lehetne a gyógyír, ami viszont elsősorban játéklehetőséggel együtt tud fejlődni.

A támadás után jön sajnos a feketeleves: a védekezés. Itt nem nagyon beszélhetünk erősségekről, hanem egyből a gyengeségekkel kell kezdeni. Bár védekezés kapcsán is ugyanúgy kevés statisztikai adat áll rendelkezésre, de például a kulcspasszokkal ellentétben – ahol pozitívum mellett negatívumot is lehetett találni – védekezésben a tendencia egyértelműen azt mutatja, hogy alulmarad a csapattársaival szemben. Ugyanis bármelyik fontosabb mérőszámot is nézzük, Riqui gyengébben teljesít a többi középpályáshoz képest:

Ha valamelyik mutatóban érhetne el jó eredményt, az a sikeres letámadás (‘Successful pressures%’): mennyiségre nem is (22.3/mérkőzés) rossz a mutató, ezeknek a hatékonysága viszont rendkívül alacsony, mindössze 21%. Szerelésekkel kapcsolatban nem csak az a probléma, hogy kevéssel próbálkozik, hanem hogy a többiekhez mérten kiemelkedően alacsony: Riqui Puig 17,9%-a után nehéz nem észrevenni, hogy az első helyezett Nico 44,4%-os, de még a “dobogós” Pedri és Frenkie de Jong is 25%-os hatékonysággal próbálkozik meg szerelési kísérlettel. Természetesen ez a fizikumából is eredeztethető, ilyenkor szoktak a hasonló testalkatú játékosok a passzok lekapcsolásával labdát szereni. Riqui sajnos nem tartozik ezen játékosok közé sem. Megszerzett passzok tekintetében is a Barcelona középpályájának legalacsonyabb mutatóját tudhatja magáénak.

Ezek együtt egy olyan képet feltételeznek, hogy Riqui tehetsége nehezen vitatható, kiváló választás a középpályán, ha meg kell tartani a labdát, de minél mélyebbre ásunk,  annál rosszabb az összkép. Védekezésbeli hiányosságai szembetűnőek, de legnagyobb gyengesége, hogy a tágabb értelemben vett játékot kevésbé látja át. Ez pedig Xavinál komoly problémát jelent, ő ugyanis egy nagyon fontos elvre építi a csapatot: a pozíciós játékra.

Xavi

Koeman távozását követően sokan bíztak abban, hogy az egykori csapatkapitányhoz sokszor hasonlított Puig végre megkapja a kellő mennyiségű játékpercet a bizonyításra. Itt viszont fellépett egy újabb probléma: Xavi elképzelései. Xavi ugyanis pozíciós játékot alkalmaz, amely rendszerben a játékosoknál fontos, hogy a csapattársaikhoz képest hol helyezkednek el, hogy hatékonyan tudják járatni a labdát, és hogy – labdavesztés esetén – megfelelő helyzetben legyenek annak visszaszerzéséhez. Az egész szögekről, távolságokról, a körülötted történő események olvasásáról és azok értelmezéséről szól.

Annak ellenére, hogy mikroszinten kiváló a labdabirtoklásban, lehetséges, hogy Riqui makroszinten nem érti eléggé, hogy hatékonyan használja ki a kvalitásait. Ez Xavi játékrendszerében komoly hátrány a többiekhez képest, hiszen jóval több feladatuk van, mint Riqui legkomolyabb erőssége, a labdatartás. A szélsővel és a védővel való rotáció, beindulás a védelem mögé, labdaátvétel a védelmi vonalak között és veszély teremtése akár szélről is.

Ezeken a területeken idővel fejlődhetne is, de itt jön képbe Riqui Puig talán legnagyobb problémája: Pedri, Gavi és Nico. Mindhárman előrébb helyezkednek a rangsorban, Pedri a csapat egyik erőssége, míg Gavi 17 évesen védekezésben és támadásban is jobb mutatókkal rendelkezik, Nico pedig fizikumából adódóan is más kategória, egyébként szintén jobb mutatókkal.

Összegzés

Míg 2018-ban a Sport a világ egyik legnagyobb tehetségeként tartotta számon, addig mára ott tartunk, hogy nem megerősített hírek szerint Barça nyáron értékesítené a játékost. Ezzel kapcsolatban Riqui úgy nyilatkozott, hogy továbbra is harcolni szeretne a helyéért, de ha a jelenlegi középpályára újabb erősítések érkeznek, akkor még ennyi játékperc sem juthat majd a számára. Sokan mai napig várják tőle az áttörést, hisz úgy játszik, ahogy azt egy Barcelona játékostól elvárják a szurkolók: gyorsan, kis területen, 1-2 érintésből megoldva a szituációkat. Úgy tűnik viszont, hogy ez önmagában kevés lesz egy barcelonai karrierhez.

Ma kaphat még egy komoly lehetőséget a bizonyításra a Celta Vigo elleni mérkőzésen, ahol a hiányzók miatt könnyen a kezdőben is találhatja magát. Talán ez lesz az utolsó esélye arra, hogy bizonyítsa a szakmai stáb számára, hogy jövőre is számoljanak vele a csapatnál. Ha viszont nem tud élni a mai percekkel, akkor feltehetően Riqui Puig barcelonai korszaka hamarosan lezárul.

Forrás: The Purist

***