A PSG elleni meccs szomorú volt, a Cádiz elleni már inkább dühítő. Teljesen más jellegű meccsek, más kategóriájú ellenfél, és más problémák is. Ennél könnyebb meccset aligha kaphattak volna egy ilyen európai csapás után, de ezzel sem tudtak élni.

Ha valaki a bajnokságért megy… ez megbocsájthatatlan

Elsősorban a játékosok részéről saját magukra nézve. Egy PSG elleni megaláztatás után, ugyanazokkal a játékosokkal a pályán, tudva, hogy az Atlético Madrid vereséget szenvedett a fordulóban, nem legyőzni az elmúlt négy meccsét elbukó Cádizt hazai pályán… Ez olyan eset, aminek nem szabadna megtörténnie, és sajnos súlyos kritika minden játékosra nézve, hogy végül megtörténhetett, és döntetlen lett a meccs.

Pedig ezt a meccset igazán nem lett volna nehéz megnyerni. A Cádiz végig alárendelt szerepet játszott, de ha hagyod élve az ellenfeledet, és olyan butaságokat csinálnak a védőid, mint a Barcelonánál mostanában, akkor sajnos még egy Cádiznak is lehet esélye a pontszerzésre. Ziccer volt, hogy a Ligában legalább lélektani pluszhoz jussanak, de eljátszották.

Időzített bombák a védelemben

Semmi sem lehetetlen, de ilyen védő teljesítményekkel csakugyan nagy bravúr lenne ha bármelyik trófeáért versenyben lenne végül a Barcelona. Az elmúlt időszakban Umtiti bizonyította, hogy az aktuális képességei fényévnyire vannak egy Barcelonában elvárható szinttől, ezért mostanában újra Lenglet kapott lehetőséget – Araújo ugyanis sérült. Lenglet azonban idén számolatlanul követi el a súlyos, gyermeteg hibákat, teljesen maga mögött hagyta a korábbi megbízhatóságát.

Az ő esetében legalább fizikai korlátok, teljesítőképesség tekintetben nincs olyan megoldhatatlannak látszó probléma, mint Umtitinél, de annyira koncentrálatlan és annyira benne van a hiba a játékában, hogy tényleg nehéz megmondani, melyikükkel kockáztat kevesebbet Koeman.

A bajnokság még hosszú, de ha a hibák megmaradnak…

Gerard Piquének igaza van abban, hogy egy bajnoki szezonban mindig van lehetőség javításra, és mindig hibázik a rivális is. Nem lehetetlen, hogy beérje a Barcelona egyik vagy másik madridi riválisát. Azonban ebben csak akkor lehet komolyan bízni, hogy ha az állandóan visszatérő hibáin tud számottevően javítani a Barcelona. Igaz ez a helyzetkihasználásra, hogy ne kelljen 10-12 helyzet egy gólhoz, az eltökéltségre, hogy amíg nem biztos egy meccs, addig menni kell a következő gólért, és persze nem elkövetni olyan hibákat a saját tizenhatosnál, mint most Lenglet, máskor valaki más…

Olyan dolgokról van szó, amik az egész szezont végigkísérik: rossz hatékonyság az ellenfél kapujánál, kiegyensúlyozatlanság a játékban, és gyermeteg hibák a saját kapunál. Amíg ezek a problémák számottevően nem javulnak, nem lehet reális cél egyik trófea sem sajnos.